Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Szilagyi Levente A magyartól eltérően az angolban a határok megnevezésére - ezek lényege szerint - három teljesen különálló terminus áll rendelkezésre: boundary, border, frontier2. Bradley J. Parker szerint ezeket nem is tekinthetjük egymás szinonimáinak (Parker 2006, 78.), az hogy ezeket gyakran felcserélik azt mutatja, hogy a közöttük lévő kapcsolat gyakran összemosódik a szövegekben. Ennek bizonyítéka, hogy még az antropológiai szakirodalom sem egységes használatukban. Ilyés Zoltán, Kocsis Károly és részben Kürti László próbálkozott a különböző határértelmezések bemutatásával, a terminológia áttekintésével és „magyarításával”, valamint a határ funkcióinak, morfológiájának, geneikájának áttekintésével. (Ilyés 2004, Kocsis 2004, Kürti 2006) A határ magyarországi történeti rétegeit, valamint a fogalom itthoni jelentéstörténetét Hofer Tamás vizsgálta. (Hofer 2004). Államhatár elméletek Malcolm Anderson elméletében a határok (frontiers) egyszerre intézmények és folyamatok. Intézményként megjelölik és körülhatárolják az állami szuverenitás és az állampolgársági jogok érvényességi területét. Eszközei a hatalmi politikáknak, ugyanakkor a nemzeti identitás jelölői is. A 20. században a határidentitásból kinövő nemzeti identitás vált a politikai identitásformák legfontosabbikává. Az állandó öndefiníciót igénylő határmentiség, valamint az ehhez kapcsolódó határtörténetek kivételes szerepet játszottak a nemzeti kultúrák felépítésében (Anderson 1996b), ami által a határ kihagyhatatlanná vált a nacionalizmus és nemzeti identitás tudományos diskurzusaiból. Parker szerint a határok köztes területek. Kultúrszférák peremén lévő területek, s mint ilyenek bennük valósulnak meg a találkozásokkal járó kulturális kapcsolatok. A határok kialakulása sajátos történelmi körülmények és folyamatok eredménye, tehát társadalmi meghatározottságú, mint ahogy a határ maga is szociális jelenség. (Parker 2006, 77.) Hastings Donnán és Thomas Wilson a határokat az őket fenntartó államhatalmat és ennek intézményeit érintő változások tükrének nevezik. De a határok nem csak a változások helyszínei szimbólumai, hanem gyakorta azok kiváltói is. A határok jelentésalkotó és jelentéshordozó entitások, a kulturális táj részei, túlnőnek az ország fizikai határain dacolva az államhatalom intézményeivel (Donnan-Wilson 1999: 4.). Jeggle is kettősséget hangoztat, azonban számára nem a határok jelentik a kiindulópontot hanem a csoportok, egyének által hordozott (identitás)különbségek. A térbeli határokat a szimbolikus elhatárolódás tényleges megnyilvánulásaiként láttatja. Ugyanakkor a társadalom makroszintjétől (államhatár) a mikroszintekig (falusi határok - pad) keres példákat a határ kettősségére, ráadásul fordítottan, alulról építkezve, a faluban ható társadalmi, nemi, stb. határoktól jut el a politikai, földrajzi határokig. Megállapításai nemcsak a körülzárt falusi világokra érvényesek, hanem a topográfiai vonalak mai irányultságára is vonatkoznak, amelyek sokkal kevésbé figyelnek a kulturális határokra, mint az etnikai és az azokkal ismételten összeütközésbe kerülő nemzetállami-politikai határokra (Jeggle 1994). A magyar kutatástörténetben Gráfik Imre osztrák-magyar-szlovén (jugoszláv) hármashatárról szóló tanulmánya a határlétnek több - interperszonális, politikai és közéleti, gazdasági és kereskedelmi, kulturális, idegenforgalmi, természetvédelmi - szegmensét vizsgálja, részletesen foglalkozik a határhasználat különböző formáival a 20. század háborús eseményeinek kontextusában. (Gráfik Imre 2000) A magyar szakirodalom egyik kedvelt példája Georg Simmel „híd” és „ajtó” metaforapárja (Böröcz 2002., Bindorffer 2004, Feischmidt 2004, Ilyés 2004), melynek magyarországi meghonosítása Böröcz József nevéhez fűződik, s azóta kihagyhatatlan kelléke az itthoni határelemzéseknek. Nem csak az itthoni szerzők idézik, Utz Jeggle is alkalmazza, bár az ő elemzésében az ajtó (kapu), mint határösszetevő, tárgyi valójában szerepel. Kürti László a határtudományt - ahogyan ő nevezi - a regionális és etnikai kutatások, a multikulturális és posztmodern antropológia határán mozgó új tudományágként határozza meg, mely szerinte, üstökösként tűnt fel (a 90-es években) és „szinte egy csapásra megváltoztatta a területiséggel 2Sőt, hasonló jelentést hordoz a limins. Ennek értelmezésétől azért tekintek el, mert a hárommal össze nem téveszthető, az államhatárhoz köthető konnotációi pedig elhanyagolhatók. 340
