Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
megerősödött. Ezért panasszal éltek a Helytartótanácsnál, mely a jezsuiták panaszát előbbre tartotta mint a református gimnázium tekintélyét. A Kollégium 1747-1820 közötti évekre vonatkozó anyakönyvei, melyek az ő jegyeit is tartalmazhatták, elvesztek. Az viszont ismert, hogy 1782. április 15-én Debrecenben már tógás diákká avatják, ami azt jelenti, hogy már a főiskola hallgatója volt. A nyolcvanas évekre megürül a családi tűzhely. György már családot alapít, Mihály Debrecenben tanul, egyedül Pál maradt még otthon, aki egy pár év múlva 13 évesen édesanyjának egyedüli támasza kellett legyen. Mihály debreceni tanulmányainak teljében van mikor családját tragédia éri. 1785. december 2- án 68 éves korában meghal az édesapja. Őt prédikációs temetéssel helyezik örök nyugalomra, mely temetési mód a család jó anyagi helyzetére utal (ezt azért tartjuk megjegyzendőnek mivel semmit nem tudunk a család megélhetési forrásairól). A téli idő és az akkori útviszonyok miatt, ha értesült is apja haláláról nem valószínű, hogy részt vehetett a temetésen. Az 1782-ben indult főiskolai évei alatt különös szorgalomról és tehetségről tett tanulságot, ezért 1788-tól a grammatisták, rhetorok és logikusok tanítójává nevezték ki. Két év után 1790-től a főis2kola könyvtárosa, 1793-tól pedig már az Odera menti Frankfurt egyetemének hallgatója, közben 1796-ban Jéna és Erlangen egyetemét is látogatja. Népéért élt 1796-ban hazatérve a Komáromi Református Gimnáziumban tanári állásra pályázik, ahol alkalmazást is nyert. Épp ebben az időben van az iskola szervezésének folyamata, melyben ő maga is bekapcsolódott, sőt a vezetésben is részt vett. Szemléltető eszközökkel szereli fel a szertárakat, melyek gyűjtésébe diákjait is bevonja. Ő reá bízta a V. Superintendentia „A Föld Mathematica leírása” tanítását a mellyhez ő, a szoros egybeköttetésre nézve, a Systema Planetáriumot, Globológiát és Astognosiát is ragasztani egy úttal szükségesnek ítélte.” A gimnáziumot „Triviális Oskolából ő nevelte-fel, és ő állította a Gymnasiumok sorába.” 1803-ban meghívták a Komárom melletti Búcs község lelkészi állására, melyet elfogadva haláláig töltött be. A papi elfoglaltság azonban nem szakította el az „Oskolától”. Tanári évei alatt összeállított jegyzeteit egyre tudományosabb szintre, egyre jobban tökéletesítve kézikönyvekké bővítette, melyek azonban túlnőttek egy kézikönyv igényein. Ismerte a kor összes nevesebb tudósának munkáját, s azok eredményeit be is építette saját könyveibe. Földrajzi munkáján kívül könyvet állított össze Fogica, Psyhologia, Anthropologia címmel, de korai halála miatt ezek kéziratban maradtak. Rendszeres műszeres időjárási megfigyeléseket végzett már komáromi, majd búcsi évei alatt. 1812-től seniori tisztet visel és hivatásánál fogva mintegy 50 „Oskolák Inspectora” is. Búcsra telepedve megnősült, feleségül vette Szarka Évát, Komárom egyik kiemelkedő polgárának leányát, akitől négy gyermeke született. A boldog családi életet a fiatal asszony korai halála igen felborította. A négy gyermekkel özvegyen maradt lelkész, hogy családjának sorsa rendezettebb legyen újra nősülni kényszerül. E házasságból is négy gyermekkel bővült a család. 56 éves mikor súlyosan megbetegszik „lábai a testnek hordozására egyáltalában elégtelenekké lévén, különösen két esztendő óta szüntelen ágyban ülni vagy feküdni kénytelenittetett.” Viszonylag fiatalon, 58 éves korában 1822. május 9-én hunyt el Búcson, ahol hosszú éveket töltött a nagyközség népes gyülekezetének lelki szolgálatában. A falu temetőjében helyezték örök nyugalomra. Haláláról az egyházi anyakönyvbe a következőt jegyezték be: „1822. május 9. Nagytiszteletű Tudós Katona Mihály úr, a komáromi tiszteletes egyházmegyének 10 esztendőkig volt nagyérdemű seniora és ezen búcsi eklézsiának 19 esztendőkig volt hív lelkipásztora, minekutána 3 egész esztendőkig a köszvény fájdalmaiban sínylődött volna ágyának fenekére szegeztetvén, e folyó hó 1822. esztendő május hónapja 9-én reggel nagy mértékben érvén gutaütés, halálos álomba merülve, délután negyedfél órakor hosszas szenvedéseit elvégezte, minden jók előtt becses életének 58. esztendejében. Eltemettetett május 12-én vasárnap nagy tisztességgel, számos prédikátorok és úri rendeknek és mindenfelől összesereglett nagy sokaságnak jelenlétében.”3 Szatmáron született KATONA MIHÁLY a természeti földrajz magyar úttörője 3 Szénássy Z. 31
