Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
Hámori Péter határozott felőletek, azt nem másítja meg most, hanem bevárja Európa újjárendezésének további jelenségeit. Bevárja, míg a határok újból és véglegesen helyreállanak, s akkor nyúl hozzá az egyházi területek rendezéséhez. Ez nem azt jelenti, mintha attól félne, hogy ezek a területek nem maradnak magyarországi vidékek, hanem azért nem nyúl hozzá, mert nem lehet még tudni, hogy mi fog visszakerülni, s ha a volt hajdúdorogi-egyházmegyei parókiákat visszacsatolja, újból át kell rendezni a román püspökségeket is, ami nem könnyű dolog, mert nem mindig mehet minden vissza oda, ahol a triánoni béke előtt volt, hiszen a nagybányai püspökség azóta létesült s azzal is számolnia kell, azt nem lehet csak úgy félretolni az útból, vagy úgy tekinteni, mintha nem léteznék. Az illetékes egyházi és világi főhatóságok megtették előterjesztéseiket mindazokra nézve, amit ti kértek és kívántok. Az Apostoli Szentszék azonban még senkinek választ még nem adott. Amit megtudhattunk, csak úgy kéz alatt tudtuk meg. Bevárja, míg az idő alkalmas lesz egy végleges, valóban végleges rendezésre. Nekünk nem lehet más feladatunk, mint érzéseinket megőrizve, alázatosan s a Szentatyát megillető hódolattal türelmesen várni. Ezt ajánlom tinektek is. Rossz lelkiatyátok lettem volna, ha mást ajánlanék. Kérelmezni, szorgalmazni lehet ugyan az ügyet, de sokat el nem lehet érni vele. Nikor a dolog a döntésre érik, eldől a ti javatokra. Az atyaiak és daróciak, ha papjukat a falujokból kitiltották, nem jártak el helyesen. Ha már terhűkre esett, hogy közöttük román szertartással végezze a temetéseket, és azt, ami előadódik, akkor lett volna a helyes: kérjék meg, hogy végezze magyarul, vagy ha ezt nem merné megtenni, engedje meg, hogy ameddig a dolog dűlőre jut, a németi, illetve a peleskei pap szolgálatait vegyék igénybe. Nem tudom föltételezni, hogy a petei főtisztelendő úr - bár személyesen nem ismetem, sőt a nevét sem tudom - ennek ellene mondana, hiszen Krisztus Szíve szerint való papi leikével ő is megérzi azt, hogy mit jelent a felzaklatott lelkek nyugalmának helyreállítása. Pete pedig nem tartja idegennek és szokatlannak a román szertartást sem. Legfeljebb, ha valaki egyáltalán nem érti, vesz Szatmáron a Katolikus Karitász boltjában (Horthy Miklós tér 30.) egy jó magyar gör. katolikus imakönyvet, és csendesen elolvassa magának magyarul, amit a pap és kántor románul mond. Hiszen úgyis el lesz röviden intézve a dolog, de Rómát siettetni nem tudjuk. A szertartás nyelve nem bélyegez senkit románná vagy mássá. Szatmár vidékén (most jártam arra novemberben, tehát tudom) nem azért bélyegzik románnak a görögkatholikusokat, mert a templomban románul énekelnek, hanem azért, mert román politikai ágenseknek bedőltek, és 1918. őszén (sokan azt sem tudták, miről van szó!) aláírtak egy nyilatkozatot, hogy Magyarországtól el akarnak szakadni és Romániához csatlakozni. Ezt bizony nehéz elfelejteni, bár sok aláíró egészen ártatlan volt benne. Petén Erdei György tanító gyűjtötte az aláírásokat, s magam is láttam, mint vitette egyik-másik gazdát nemzetőrökkel és kényszerítette rá, hogy aláírjon. A románság bélyege innen ered. És ezt nem lehet jóvátenni más vallásra való áttéréssel. A református vallásra tért görögkatholikusokról - ezt is tudom - azt mondják Szatmár vidékén: Kutyából nem lesz szalonna. Hogy a reformátusok mégis hajszolják a dolgot, azért van, mert majd a fiák által remélik saját egyházukat megerősíteni. A hitehagyásra még gondolni is vétek. Még ha igaz volna is, hogy a templomi nyelv miatt bélyegeznek románnak, inkább viselném el a románság, a hazafiatlanság vádját, vagy akár ennél súlyosabbat is, habár igazságtalanul, minthogy Krisztust és az O Anyaszentegyházát tagadjam meg miatta. Mondjanak tehát hazafiatlannak, románnak vagy akár minek, csak ne legyen igaz, amivel rágalmaznak benneteket! Krisztus Urunkat népámítónak bélyegezték, elmondták róla, hogy az ördöggel cimborái, falánknak és borisszának, a vámosok és bűnösök barátjának bélyegezték, keresztre feszítették mint a törvények felbontóját. O érettünk szenvedte. Nem volt igaz belőle egy szó sem. Mi is elszenvedünk minden bélyeget az ő kedvéért. Mert sokkaP többet ér, ha majd az egyházmegyei átrendezés után önként beviszitek a magyar éneket a templomba, mintha most átmennétek idegen vallásra, mely tagadja a szentségeket, melyekkel lelketeket román szertartás mellett éppúgy tápláljátok, mint a magyar szertartás mellett; megtagadja a Boldogságos Szűz Máriát, kihez Máriapócsra a rabság ideje alatt is el-ellátogattatok, megtagadja a gyónást, mely lelki könnyebséget és bűnbocsánatot szerez az embernek, megtagad mindent, amit őseink annyi évszázadon át szent és istenes dolognak tartottak. Kedves egykori híveim! A mi egyházunk nem román egyház és nem magyar egyház, hanem Krisztus igaz, és csakis egyedül igaz egyháza, melyben minden nemzetnek meg kell férnie egymás mellett békességben. Ettől eltántorodni annyi, ezt elhagyni annyi, mint a pokol útjára térni anélkül, 214
