Szőcs, Péter Levente (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 22/1. (2005)
Eszter Istvánovits: A császárkori kutatás története Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
A császárkori kutatás története Szabolcs— Szalmát- Beteg megyében számolnunk kell a szarmatákra nem jellemző, más típusú (olykor pccsctclcssel jellemezhető) kerámiával. Kiss Lajos igazgatósága idején jó néhány olyan temetkezés is felszínre került, amelyekről már pontosabb megfigyelésekkel is rendelkezünk (Balsa—Dögtér 9 sír, Oros—Harangod, Tiszalök— Vásárhalom, F.rpatak-Zsindclycs-tanya stb.).23 Az e sírokban talált tárgyak közül külön említhetjük a tiszalöki svasztika- és alföldi típusú számszeríj fibulákat, melyeket egy szokatlan módon, fejjel K-re fekvő váz mellett találtak. 24 Az érpataki temetkezések különlegességei pedig a dák jellegűnek meghatározott edénymellékletek voltak.25 Az V. századi leletek száma is megnőtt. Elsősorban a nyíregyházi stadion építkezése során talált temetkezést kell itt megemlítenünk. Egy női sírban a nyakláncon, bronzcsengőkön és orsógombon kívül jól keltezhető, ún. Csmi—Brigetio típusú kicsi tükör és egy besimított korsó került elő.26 A 11. világháború pusztításai ugyan teljesen nem kerülték el a nyíregyházi múzeumot sem, de a gyűjtemény újrarendezése után tisztázódott, hogy ezek mértéke viszonylag kicsi. Kiss Lajos 1945-ben visszatért a múzeumba, de 3 év múlva áthelyezték őt a Magyar Néprajzi Múzeumba. Ekkor Nyárády Mihályt nevezték ki a múzeum élére, s mellette dolgozott — bár rövid ideig — Nováki Gyula segédmuzeológus. A múzeumok államosításakor (1951-ben) Nováki Gyulát Risztics Emília váltotta föl. Régész tehát folyamatosan dolgozott a múzeumban. 1950-ben megváltozott — bővült — a múzeum gyűjtőköre is. 1950-ben alakult ki ugyanis a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területe, amikor egyesítették Szabolcs-Ung és Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegyét. A háborús évek és az azt követő időszak a szabolcsi császárkori leletek gyűjtését természetes módon lefékezte. (Kivételt jelent az 1948-ban megtalált gazdag V. századi női sír Tiszalökön.27) Ugyanakkor sajátos módon épp ekkoriban jelentek meg a Kárpát-medencei teljes szarmata leletanyag korpuszai, s az összegyűjtött hatalmas mennyiségű adat értékelése Párducz Mihály tollából. Ezekben — természetesen — ott szerepelnek a szabolcsi darabok is.28 Elegendő azonban egyetlen pillantást vetnünk az itt közzé tett lelőhelytérképekrc, hogy belássuk: a Eelső-Tisza-vidék nagyobbik része fehér folt, s ahonnan vannak leletek, azok sem túl nagy számban. A nyíregyházi múzeum a Magyar Nemzeti Múzeum és a szegedi Móra Ferenc múzeum mellett az ország harmadik olyan intézménye, ahol — rövid időszakoktól eltekintve — ásatásokat végző szakember múzeumigazgató irányította a munkát. Jósa András, Kiss Lajos, Csallány Dezső, Dienes István és Németh Péter egyaránt tekintélyes szakirodalmi munkássággal rendelkezik. Igazgatóságuk alatt a gyűjtemény császárkori leletei folyamatosan szaporodtak. 1954-től Csallány Dezső irányította a munkát a múzeumban. Alapvető változást jelentett az ettől az időszaktól megkezdődő ásatások sora. Valamennyit itt nem sorolom föl, csupán néhány nagyobb feltárást említek, melynek során császárkori leletek láttak napvilágot. Így Fényeslitkén Patay Pál, Kisvarsányban és Oroson Korck József, Tiszavasváriban Makkay János és Kalicz Nándor,29 Rétközberencsen Kalicz Nándor, a Nyíri Mezőségben (Tiszadadán, Tiszadobon, Tiszavasváriban) Gombás András, Tiszalökön Méri István, Tiszaeszláron Kovalovszki Júlia végzett feltárást. E mellett rendszeresen bekerültek kisebb leletanyagok, szórványos tárgyak is a múzeum raktárába. Az 1960-as években került sor Csallány Dezső kezdeményezésére a megyei tájmúzeumi hálózat kialakítására is. Új múzeum alakult régészeti gyűjteménnyel Vásárosnaményban, Tiszavasváriban, Kisvárdán és Nyírbátorban. A császárkori leletek gyűjtésében főként Tiszavasváriban Gombás András jeleskedett, Vásárosnaményban pedig Csiszár Árpád. 1969-ben a kisvárdai múzeumigazgató, Makay László révén értesült a múzeum egy olyan V. századi leletről, mely unikum, s mely azóta bejárta az egész világot. Kisvárda határában, a Daruszigeten a tőzeg csaknem épen konzerválta egy germán kislány koporsóját. A koporsóra egy besimított, nyakpárnás korsót helyeztek. 23 A leletek és rájuk vonatkozó adatok módszeres összegyűjtése megtörtént (ISTVÁNOVITS 1986.), azonban a munka máig kéziratban maradt. 24 Isfvánovits 1984/86. 99. Szabolcs megye legkorábbi (11. sz. végi) szarmata leletei közé tartoznak. 23 Hóna 1986. 56. 26 Csallány 1958. 85. 1: 10-20., 11: 4. 27 A leletek — gyöngyeik, sokszöggombos arany fülbevaló, bronztükör, kér lemezfibula, aláhajlított lábú fibula aranyozott ezüstcsat, karperecpár, tűtartó, orsógomb - a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek: Kovrig 1951. 2K Párducz 1941., Párducz 1944., Párducz 1950. 29 Makkay János külső munkatársként több hónapon át dolgozott a Jósa Múzeumban, Kalicz Nándor pedig 1955 és 1957 közt a múzeum segédmuzeológusa volt. 151
