Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
A munkácsi rutén püspökség helyzete a Rákosak korában 61 (1704-1711) nem tette le a hűségesküt, a fejedelem kiutasította őt az országból. De Camelis tisztázta magát Rákóczi előtt, de Munkácsra nem térhetett vissza. 1706. augusztus 22-én halt meg Eperjesen.34 De Camelis halála után az egyházmegyének egyszerre három püspöke is lett, a valóságban azonban tíz évre újra főpásztor nélkül maradt. II. Rákóczi Ferenc kegyúri jogaira hivatkozva, bizalmas emberét Kaminszki Petroniust nevezte ki püspöknek. XI. Kelemen pápa azonban Vinniczky György przemysli püspököt bízta meg az egyházmegye kormányzásával. I. József király (1705-1711) viszont De Camelis helynökét, a papság által megválasztott Hodermarszki Jánost nevezte ki püspöknek. Mindhárom fél ragaszkodott a kinevezés jogához. Bécs kitartott Hodermarszki mellett. Ezekben a zűrzavaros években az egyházmegye papjai kísérletet tettek a püspökválasztás jogának érvényesítésére: ismételten kérték Rómától az általuk megválasztott Hodermarszki megerősítését, amit Keresztély Ágost prímás (1707-1727) is támogatott. A prímás Hodermarszkit általános helynökké nevezte ki (1709), amit viszont Róma nem volt hajlandó megerősíteni. Ehhez a döntéshez az is közrejátszott hogy Hodermarszkit illetően kedvezőtlen információkat kaptak.35 Ilyen volt például Hodermarszki viszálya Horváth Ádám munkácsi nemessel. Horváth a viszályt a követközőképpen írta le: „Hogy ismereden szolgája lévén Nacságodnak, terhelni merészkedtem Nacságodat, eziránt bocsánatot várok M.gtul, interveniálván mindazonáltal ezelőtt való hónapokban bizonyos controversió köztem s átlevő görög valláson való Archidiacónus Hodermarszki János uram között, lovainak elvétele iránt, miben légyén ezen dolog panasz, ez udvarló levelem által détégálni akartam M-ságodnak, jól lelkét teljes információt talám vehetet M-god azon inquisitiobúl, kit ellenem említett archidiacónus úr péragaltatott M-god dicsőségéből, de ha ugyan a principio annale sentencia pro ernenda majori veritate vizsgáltatik ezen dolog, nem tudom kicsoda fog vétkesebbnek comperiáltatni, mivel Méltóságos püspök úram bizonyos az hogy hitvány falumban éjszakának idején ittas katonákkal ment bé, ottan valamely asszonembertül erővel egy kupa sört elveték, emberimet megvagdalták, maga is őkegyelme in persona jobbágyomat megveré s meg is véresíteté kevéssé post hoc omnia amidőn a falusiak azon alkalmadankodó adjunktusát archidiacónus uramnak üldözték volna, puskát fogott ő kegyelme embereimre s több circumstantiák voltának, az melyek jövendőben is ha ugyancsak tovább is arra kell fogadni inquisitione mediante ki nyilatkozván oly nagy delictumot, ex excomunicatiora való alapot amint Okelme állítja, nem hoznak magokkal, noha mindezekért is nem azért írom, hogy indemnizáljam embereimet, hanem az sajnosabban esik, hogy már félesztendőtül fogva excludálta őket az templomból és házok népét, feleségeiket, gyermekeiket, akik semmit nem vétettek non obstante, hogy a munkácsi püspök O méltósága expresse néki megparancsolta, egyet se excludáljon a templombul,..., annak utánna is pene arbitraria subjataljának, azonkívül ha közükük ín persona ő kegyelme illeté volna ütéssel, de egy sincs olyan, aki felől magam is beszélhessek, mindazonáltal őkegyelme azzal nem gondolt hanem ma is extra Ecclesiam hitét közüllök házok népével gyermekikkel együtt tartóztat és az isteni szolgálatot tőlük produldálta, szegény embereknek nem kicsiny consternációjával, s félő nyugtalantan mint hogy egy néhány calvinisták is vannak köztük, perversiokkal értek még aki tartozunk mindnyájan keresztény hivatalunk szerint is modis omnibus previdéálni ... M.godat mint nagy jó uramot kérem alázatosan, méltóztassék maga Autoritását ebben interponálni, és meg parancsolni említett Archidiacónus uramnak, vagy maga úri levele által, vagy pedig ill. Lévő dsztelendő Pál plébános úr által, hogy azon embereket admitálja a szentegyházba, annakutána is a mise érdemeseknek illi a Szentszék őket, készek alázatosan animadversiora magokat submittálni, már fél esztendőtől fogva destitunt solatio spirituali. Magam iránt pedig jelenthetém M.godnak, én nem kívántam egy óráig is olyan formán detinálni a lovait, de hogy nem kellénök őneki, arról nem teheték... Damm Ungvár 26 Majii A.D.1705 Humillimus servus Adamus Horváth”36 Látva a helyzet tarthatadanságát, Pettes András kassai püspöki helynök, Telekesi István egri püspök felhatalmazására, nyugalomra intette a munkácsi egyházmegye papságát, a Hodermarszki peres ügyében Horváthtal és annak társaival, hogy ne mérgesítsék az amúgy is feszült helyzetet. Az 1705. június 10-én Kassán keltezett levelében Pettes e szellemben intézkedik.37 Telekesi István egri püspök (1699-1715) II. Rákóczi Ferenc híve, ismerve a munkácsi egyházmegyében uralkodó botrányos állapotokat, a fejedelem pártfogoltját, Bizánczy Györgyöt, az egyházkormányzat biztosítására saját helynökévé nevezte ki (1713. április 9.). Hodermarszki lemondott a 34 Dr. Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története, 146-147. o. 35 Szatmári püspöki levéltár, Protokollumok 36 Szatmári püspöki levéltár, Protokollumok 37 Dr. Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története, 147-148. o.
