Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
A mikolaijobbágyok vallomása 47 Adnak-é az itt való lakosok az földesuraságnak kilencedet? Ha adnak, minémü termésbül és javakból adgyák azt? S mennyi időtűi fogva? És vagyon é a kilencedbéli adózás ezen nemes vármegyében más földesuraságnál is bévett szokásban? Ezenkívül más adózás fejében mit szokott ekkortáig egy-egy jobbágy adni esztendőnként az uraságnak? Jelesül pedig olyatin akár készpénzbül, akár egyébbül adatott adózás és ajándék mibűi álló volt? Hány puszta hely vagyon ezen helységben? Mennyi időtül fogva? Mi okbúi pusztultak el? És azon helyeket appertinantiajával együtt kik birják? Ezen helységnek lakosai örökös jobbágyok-é, vagy nem?” A kérdésekre adandó válaszok pontosságának, átfogó jellegének biztosítása érdekében a biztosok a 4. kérdés esetében még újabb tizenkilenc kiegészítő kérdéssel a haszonvételek és hét kérdéssel, a jelentkező károk után tudakozódtak. A mikolai parasztok nevében Oláh Ferenc bíró, Kiss Ferenc, Török András, Béres István és Dobos András esküdtek tesznek vallomást 1772. június 21-én. Miután közük, hogy Mikola helységének nincs urbarioma, utalnak az örökös jobbágyokra, akik gyalogszerben teszik szolgálataikat „midőn a szükség hozza magával, némelye pedig 15 s 26 napokat, némely része pedig minden héten két, három napot”.16 A szabad menetelű jobbágyok „ki 15, ki húsz, ki 12 napot szolgálnak esztendőnkint”17, másik részük pedig 3-6 Rhf. válthatja meg szolgálatát.18 A vallomásba foglalt földesurak birtokaira lebontva a jobbágyok-zsellérek adózása és egyéb szolgálatai a következőképpen alakultak: Mikolay Mihály örökös jobbágyai a bévett szokás szerint kézi munkával, gyalog szerben amikor szüksége van a földesúrnak; a szabad menetelűek 15-20 napot szolgálnak ugyancsak gyalogszerben, de lehetőségük van, hogy 5-6 Rhf-al megváltsák szolgálataikat.19 Mándy János örökös jobbágya „minden héten két s három napi szolgálatot tészen gyalog szerben", a szabad menetelű pedig „a mikor a szükség hozza magával, hol többet, hol kevesebbet szolgál”.20 Móricz Jánosnak csak szabad menetelű embere van, aki „gyalog szerben szolgál esztendeig 12 napot”.21 Badar Tamás örökös jobbágya szükség szerint, gyalogszerben, a szabad menetelű pedig „gyalog szerben szolgál esztendeig hol húsz, hol 12 napot...”.22 Bogdányi Mihály szabad menetelű embere semmi szolgálatot nem tesz, hanem szóbeü megegyezés szerint „fizet esztendeig 6 Rh. forintot és 48 kr”.23 Török Zsigmond csak szabad menetelű emberrel rendelkezik, aki „felváltja szolgálatát 5 Rhf és 6 Kr-al”.24 Boros Sándor szintén csak szabad menetelű emberrel rendelkezik, aki „esztendeig 15 napokat gyalog szerben” szolgál.25 Bányász Ferenc özvegyének szabad menetelű embere „fizet esztendeig taxát 3 rf. 24 Kr.”.26 A fentebb megnevezett földbirtokosok számára jobbágyaik egyéb szolgálatokat, adózást nem tettek. Arra vonatkozóan, hogy mikortól teszik e szolgálatokat, csak Mikolay Mihály esetében találunk utalást, mely szerint „ezen bevett szokás ember emlékezetétől fogva vagyon”.27 A feltett kérdésekre adott válaszok közül a 4.-re adott feleletek jelentik a vallomások súlypontját, mert ahogy már említettem, a megkérdezettek nem kevesebb mint 26 alkérdésre nyilatkoznak a település haszonvételeiről és kárairól. Megtudhatjuk, hogy Mikolában a határ 3 fordulóra volt felosztva s termeltek búzát, rozsot s zabot. Rétjeiket árvíz nem járja, ezért „füvet alkalmast terem” s jószágaik számára 16 Állami levéltár Szatmárnémeti, Mikola helység jobbágyainak vallomása. Aktaszám 1159. 2. o. "Uo. 18 Uo. 19 Uo. 211 Uo. 21 Uo. 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo. 24 Uo. 25 Uo. 26 Uo. 27 Uo. 2. o.
