Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)

C. Artă

hivatkozva ugyanezt tette Szolnay Sándor is, aki maga helyett a fiatal és tehetséges kolozsvári festőművész Emil Corneat javasolta.

Az idő múlásával Papp Aurél mindinkább belátta azt, hogy szervezőmunkája előtt tornyosuló nehézségek leküzdeheteden akadályokat jelentenek. 1936 őszén ugyan még dolgozott a különböző szervezetek alapszabályzatain, közös kiállítás szervezését tervezi Kolozsváron, de a következő évben már kénytelen volt tudomásul venni az elkerülheteden kudarcot: „A mai politikai helyzet — írja Krizsán Jánosnak Nagybányára — semmiképp sem kedvezett arra, hogy megalakítsam a Műpártolók körét, hiszen ma engem mindenki vörös posztónak néz, és forradalommal gyanúsít. Már kezdték mondani itt-ott, hogy Papp Aurél kommunista szindikátust csinál, s meg akarja bontani a „román művészek egységét” !!! Sic! Ezek után, mondd, mit csináltál volna Te, vagy bárki más?

Mintsem, hogy gyanúba keverjem a kollegákat, inkább lemondottam mindenről, s várok én is a többiekkel!”.14

Az erdélyi és bánsági művész-egység megteremtésének kudarca kiváltotta düh akkor tört ki Papp Aurélból, amikor 1937-ben jóváhagyó beleegyezését kérték a Romániai Képzőművészek Testületének életrehívásához. A szervezet üres programtervezetétől felbőszülve a művész határozott és félreértheteden választ fogalmazott meg : „Mindannyiszor oda jutott a dolog, hogy művészetünk helyzetét a parlamentbe és egyéb ünnepi alkalmakkor vitassák meg, kitűnt, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik valamiféle sajnálat fellángolást, képmutató álhumanitást éreznek ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amely sokkal fontosabb, semhogy erre szükség lenne.... Lényegében úgy illene, hogy a parlamentben a sok lényegtelen probléma mellett, megtárgyalják a mi művészetünk siralmas helyzetének kérdését is. Tisztázzák végre, hogy művészetünk e krízise ... nem egy nyomorral küszködő társadalom könyöradománya, nem egy merev, absztrakt hazafias kötelesség, hanem az állam minden lakóját érintő és az ország életéhez abszolút reálisan hozzátartozó ügy.15

Az erdélyi és bánsági képzőművészek nagybányai kongresszusa alapjaiban véve nagy kudarc volt. Céljaiból, a maga elé kitűzött programból nem valósított — és az adott légkörben, társadalmi-politikai helyzetben — nem is valósíthatott meg semmit. A kongresszus egyeden pozitív eredménye az volt, hogy ha rövid időre is, de a széles körbe eljutó propaganda és nyilvánosság révén a figyelem homlokterébe hozta azokat a nehézségeket, amelyekkel az erdélyi és bánsági képzőművészeti élet már hosszú évtizedek óta küszködött.

Papp Aurél számára ez a reményekkel induló, de teljes közömbösségbe fulladó vállalkozás, személyes drámájának betetőzését jelentette.

Megtörtén és csalódottan, a művész visszvonult a közszerepléstől, jónéhány addigi barátjával megszakította kapcsolatát, és az öregedés jeleként rátörő betegségektől kínzottan, tehetedenül figyelte a történelem nagy viharának közeledtét.

______________________________________Popp Aurél nagybányai kapcsolatai___________________________________371

14 hévéi Krizsán Jánosnak 1937. június 20-i keltetéssel.

15 Lăptoiu, Negoiţă, Incursiuni în plastica transilvăneană, Editura Dacia, Cluj-Napoca, 1981.