Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 15-16. (1998-1999)
Stiinţele naturii
ŞTIINŢELE NATURII Adatok a gólya-alkatúak biológiájához és elterjedéséhez Szatmár megyében Fazekas Lóránd Szatmár megye hajdani mocsárvilága az Ecsedi láp lecsapolásával, (1898), az Érvölgy vízrendezésével (az 1967-68-as évek), a Szamos és a Túr morotváinak feltöltődésével szinte teljesen eltűnt, így a vizekhez kötődő madárvilág, köztük a gólya - alkatnak - régiesebb szóhasználatban gázlómadarak - is igencsak megfogyatkoztak, sőt egyesek , mint a kócsagok, kanalasgémek teljesen el is tűntek ezekről a tájakról. A 70-es évek elején a Kraszna és a Túr mentén megépülő halastórendszerek, mint a kismajtényi 124 hektáros, a berki 346 hektáros és az adorjáni 307 hektáros vízfelülete, valamint az 1972-ben átadott kányaházi víztározó 360 hektáros víztükrének felső peremterülete természetes édesvízű tavakat, mocsarakat utánozva, nagyméretű, sekély vízfelületeikkel, széleiken pár év alatt kifejlődött nádas-gyékényes növénytársulásokkal lassan visszacsalogatták és utolsó mentsváraivá váltak ezen rend fajai számára. A tavakat körülvevő kiterjedt legelők, a közeli folyómedrek és nedves kubikgödrös árterek pedig nagyban elősegítik ezen vízfelületek gázlókkal való benépesedését, mivel a gólya-alkatúak nagytestű fajai, mint a szürke és a vörös gém, a fehér és a fekete gólya szívesen pihennek sőt rovarokat keresve, rágcsálókat, gyíkokat fogva táplálkoznak is ezeken a nedves, sok helyen lapályos, szittyós legelőkön, ártereken. A 80-90-es évek madármegfigyelései és számlálásai bizonyítják is ezen madámépességben bekövetkezett pozitív változásokat. Ezen megfigyeléseket és a jegyzetekben feltűntetett kiadványokból származó régebbi adatokat is felhasználva próbálunk megközelítő képet alkotni a gázlómadarak megyei elteljedéséről és biológiájáról. I. Cătuneanu Románia madárfaunájának beosztását követve megállapíthatjuk, hogy a gólyaalkatúak rendjébe sorolt 13 faj közül 12 Szatmár megyében is jelen van, melyekből 6 faj költésre is megtelepszik. 1. Botaurus stellaris - Bölömbika - Buhaia de baltă A sűrű, magas vízinövénytársulás lakója, rejtett életmódja miatt csak többnyire hangja ámlja el jelenlétét. A halastavak gyékényeseiben egy-két párban költ. Bőgő hangjával néha a legelők csordásait is megtéveszti, akik elkóborolt tinóra gondolva be is hatolnak a sekély parti vizek növényzetébe, ilyen eset történt például 1988. április 26-án a berki tavakon. Megfigyelések: berki tavak: - 2 (1988.04.26.), adorjáni tavak:- 2 (1989.08.27.), berki tó: -8 elszórtan a nádasban (1990.07.13.), kismajtényi tó: - 4 (1992.06.20.), berki tó -3 (1995.05.20.), adorjáni tó - 3 egyed (1997.06.8.). Az utóbbi 12 évben 28 alkalommal sikerült észlelni jelenlétét. Egy-egy elhullott példány került kézre Halmi határában (1980.09.5.), és a berki tavakon (1988.10.18.). 2. Ixobrvchus minutus - Törpegém - Stârc pitic A legkisebb gémfaj lévén, nem annyira a halastavakon, mint inkább a morotvákon, kubikgödrök, csatornák vízinövényzete között találkozhatunk vele, ott néhány költ is. Fészkelt a Nagykároly melletti Bobáldon (1976.06.13.), a Bámold völgyében (1976.06.7.), SATU MARE. STUDII ŞI COMUNICĂRI, XV-XVI, 1998-1999.
