Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 15-16. (1998-1999)
Artă şi etnografie
620 Zoltán Tóth állította. Mert mi lehet annál mélyebb művészi "message", mint egy tragikus sorsú nagy költő alakján keresztül hódolni a Parnasszus babérkoszorús magyar Orpheuszának... és katonazubbonyos szikár, elkínzott testét felkiáltó jelként a világ elé állítani a háború elleni tiltakozás szuperlatívuszában. Ezt mi mai jelszóval így mondjuk: "Make love, not War!". A költő 1944-ben így fogalmazta: "Alszik a tábor, látod-e, drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már újra elalszik, s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett, és nem jön az álom, az enyhet adó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár." (Hetedik ecloga) A Radnóti-szoborban az alak technikailag hagyományos mintázása és az értelmező kísérő elemek nyersanyaga a Professzoréhoz fogható összjátékot alakít ki, de nemcsak a téma más, hanem a cél is. Az utcakő, kockakő talapzata, a fakorlát a magányos figura interpretációját szolgálja. A bronzszobor líraian finom, szűkszavú mintázása nem hagy közömbösen egyetlen részletet sem: a lehajló fej nézetenként változó, mégis egységbe fonódó hangulati árnyalatot sugároz, szomorúságot és tanácstalanságot, mindent tudomásul vevő bölcsességet, belső elhatárolódást a rákényszerített külvilágtól s az egyre távolabbra kerülő világ figyelő, rögzítő megítélését. A költőportré témája az eredetileg választott megoldás és technika révén lett politikai tartalmú portréremekmű. Ugyanez vonatkozik a más módon megközelitett Derkovits-témára. Nyitott ablak előtt, belső térben áll az egész alakos figura, mellette vaskályha. Míg a Radnóti-szobor hatásához hozzátartozik az, amit a költő sorsáról, utolsó verseinek előkerüléséről tudunk, a Derkovits-emlék motívumai a festő képeire és életkörülményeire apellálnak. A derkovitsi képalkotásban a nyitott vagy zárt ablak térválasztó üveges ajtó mindig a belső és külső világ tárgyiasan konkrét és egyúttal jelképes szétválasztása-összekapcsolása. Aligha lehetett volna plasztikailag szemléletesebb motívumot találni a festő oeuvre-jéből alakjának jellemzésére, térbe állítására.4 Varga belekomponálja művébe a tűzfal motívumot, jelezvén a korszak munkáskömyezetét, a külvárost; a vaskályha is legalább ennyire találó, hiszen attribútum-jellegű következetességei jelenik meg a harmincas-negyvenes évek szocialista művészeinél a munkáslakás, sőt a börtönbelső velejárójaként. A magyméretű Derkovitson már nincs meg a vaskályha, a szabadtéri elhelyezésnek ellentmondott volna az interieur-ábrázolás... de megfelelő magasságban ott van a kályhacső helye. Az így teremtett életkép, az ecsetet kézbentartó, magasra nyúlt, meggyötört festő portréalakjában teljesedik ki. Az ismét más feladatra vállalkozó Újpesti partizánemlékmű az előbbieket összevetve bizonyítja, hogy e szobrok leginkább közös vonása eszköz cél viszonyának rokon szemléletű kialakítása. Partizán: nem fegyverrel kiálló, nyílt küzdelemben ábrázolt hős - úgy nem lehetett volna jellemezni olyan partizáncsoportot, amelynek (földrajzi helyzeténél fogva) nem volt kapcsolata katonai alakulatokkal. Varga Partizánja a deszkapalánkba szinte beleolvadó, domborművű alak aki védi a házat, a gyárat, az embereket, házról házra találja meg a teendőjét. S mindez nekünk, magyaroknak, egy géniusz proletárköltőnk (József Attila) sorait idézi fel a Küvárosi éj-ből: 4 Derkovits. 1970. Bronz, aluminium. 80 cm. Leningrad, Ermitázs
