Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 15-16. (1998-1999)
Istoria culturii şi civilizaţiei
Epidemia de holeră din 1873 la Satu Mare 493 beilleszkedik abba amit ma egészségügyi nevelőmunkának neveznek. Erőfeszítéseiket támogatta a város vezetősége. Az év tragikus eseményei bebizonyították, hogy a közegészségügy fejlesztését nem szabad elhanyagolni. Néhány orvos, gyógyszerész önfeláldozó munkája nem helyettesítheti egy, a kor igényeinek megfelelően felszerelt kórházat. Világossá vált a városatyák előtt, hogy az anyagi források növelése mellett növelni kell az orvosok, ápolók, bábák számát. 1875, január 11-én Jéger Kálmán a városi tanács közgyűlésén 11 orvostudorról, 5 sebészmesterről, 19 szülésznőről beszélt18. 1886- ban egy polgármesteri jelentésből kitűnik, hogy ekkor Szatmárnémetiben már 13 orvostudos, 6 sebész, 24 szülésnő és 4 gyógyszerész működött. 1875-76-ban egy új kórház kezdte meg működését: a homeopátiás kórház. Az anyagi hátteret a fenntartásához gróf Majláth hagyatékának kamatai képezték19. 1873 után folytatódott a pénzbeli adományok felajánlása és gyűjtése egy új közkórház építésére. Egyszerű falusiak, városi polgárok, értelmiségiek adtak pénzt a munkálatokra20. El is készült az épület, 1880 őszén adták át a használatnak. Az új létesítmény szabályzatának első pontja kimondta: a közkórház 72 ágyra lévén berendezve minden jelentkező beteget legyen az vidéki vagy helybeli, hazai vagy külföldi, különbség nélkül felvesz21. így elmondhatjuk, hogy közegézségügyi szempontból az 1873-at követő évek a keresések és megoldások esztendeivé váltak Szatmárnémetiben. Ha voltak is olykor kolerás esetek22 olyan súlyos járvány mint az 1873-as többé nem alakult ki. Idézzük végül még egyszer Szatmárnémeti tanácsának jegyzőkönyvét az orvosok 1873-as tevékenységéről “Méltó elismerést érdemeltek ki a tiszti orvosok, kik minden félelmet levetkezve teljes szorgalommal, odaadással siettek minden egyes esetnél az orvosi tudományt alkalmazni”. Epidemia de holeră din 1873 la Satu Mare (Rezumat) în secolul al XIX-lea pentru locuitorii Europei holera a constituit cea mai temută boală infecto-contagioasă. Vibrionul holerei a fost agentul patologic cauzator al unor epidemii grave în 1831, 1836, 1848-1849, 1855, 1866, 1872-1873. Pentru a exemplifica mărimea pierderilor umane ajunge să amintim că doar în Satu Mare, oraş care în 1873 avea 18000-18300 de locuitori, s-au înregistrat 520 de decese cauzate de această boală. Numărul celor îmbolnăviţi desigur a fost si mai mare. în lucrare sunt enumerate aşezămintele spitaliceşti sătmărene din a doua jumătate a secolului trecut. Numărul mic de bolnavi care au putut fi internaţi si trataţi în aceste ospicii a constituit un neajuns ce a ieşit în evidenţă cu ocazia epidemiei din vara anului 1873. Pentru conducerea oraşului anii următori au devenit ani de căutări şi de ameliorări 18 Szatmárnémeti Városi Tanács, közgyűlési jegyzőkönyv, Szatmárnémeti Levéltár, F. IV., Lelt. sz. 9. 19 “Szatmár” (hetilap), XII, évf., 17. szám (1886, április 24). 20 “Szamos” (hetilap), VII. évf., 2., 4. sz. (1875, január 10 és 24). 21 Szatmárnémeti Városi Tanács, közgyűlési jegyzőkönyv, 1884, március 10, Szatmárnémeti Levéltár, F. IV., Lelt. sz. 16. 22 Pólya Jenó, Az orvostudomány regénye, Béta Irodalmi R.T., Budapest,p. 1941, 291.
