Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 15-16. (1998-1999)

Istorie

kitette a pontot a belügyminiszter február 13-i rendeleté, amely kilátásba helyezte a vidéki NT-ok feloszlatását. Ez a községi képviselőtestületek tervezett újraválasztásával volt kapcsolatban „ a fennálló Nemzeti Tanácsokból, illetve a forradalmi pártok választott képviselőiből“. E polgári demokratikus szempontból valójában nehezen értelmezhető választójogi rendelet valóban meg is született, de községi képviselőtestületi választásokat végül csakúgy nem tartottak, mint képviselőháziakat.

A történetből leszűrhető következtetésekkel viszont nagyon is csínján kell bánni, részben az anyag már említett esetlegessége, részben pedig az eseménysor mögött meghúzódó motívumok feltáratlansága miatt. Teljes biztonsággal csupán a következők állapíthatók meg. Először is az, hogy egyfelől a NT-ok — miként hirdették — a népköztársaság legszilárdabb támaszai akartak lenni, és hogy másfelől mégis maguk a kormányzati szervek, illetve a nekik deferáló MNT szorította vissza és számolta fel őket. A köztársaság-ellenes reakció ezt bizonyára szívesen megtette volna maga is, ám erre nem kellett vállalkoznia, mivel végrehajtották maguk a kormányszervek. A NT-okra nem csak a helyi közigazgatás nem tartott igényt, de a kormány és maga az MNT sem. Másodszor biztosnak látszik, hogy a NT-ok nemcsak hirdették magukról, hogy támaszai a Népköztársaságnak, de az esetek nagytöbbségében valóban azok is voltak. Elvileg a demokrácia, az államforma tekintetében a köztársaság oldalán álltak, gyakorlati tevékenységükben és javaslataikban mérsékeltek maradtak, és amennyiben túllépték hatáskörüket, ezt saját értelmezésük szerint és nem kis részt valóban is állampótló szerepükben, mintegy kényszer hatása alatt tették. Kétségtelen továbbá, hogy a rendteremtés olykor nagyon is drasztikus lépéseitől sem riadtak vissza. Több olyan eset volt, midőn a rendteremtésben nem valami önkényesen odaküldött „ alakulat“, hanem részben éppen a NT által kért karhatalom vagy egyenesen a helybéli „ őrség “ vett részt. Emellett számos NT-i irat hangsúlyozta, hogy elejét akarják venni az anarchiának, a felforgatásnak, az „ orosz példa“ követésének, vagyis valóban az új államrend szolgálatára vállalkoztak.

Végül harmadszor, és talán éppen ez a legfontosabb, biztosan állítható, hogy minden félreértés vagy késedelmes felismerés ellenére, az MNT „népi postafiókja“ a maga egyszeriségében és kivételességében az irományok százainak jóvoltából meglepően kiváló bizonyítványt állít ki a vidéki Magyarország egyszerű fiainak politikai felkészültségéről és bölcsességéről. Voltaképpen csodával határos, hogy szinte minden helységben akadt nem is egy, de egész csapat ember, aki felelősséggel vállalkozni tudott nem csak arra, hogy új eszméket képviseljen, de arra is, hogy szervezzen és cselekedjen az érdekükben.

Minden további már a miértek világába tartozik. A válaszokat vélhetően két területen lehet keresni. Az egyik talán a némileg sajátos magyar jogi, pontosabban alkotmányjogi goldolkodás birodalma, amiről azonban, nem lévén kompetens, még csak feltevésekbe sem merek bocsátkozni, a második pedig a politika világa. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy e kérdés mögött voltaképpen pártpolitikai harcok húzódtak meg, amire helyenként maga az anyag is enged következtetni, de semmiképpen sem olyan mértékben, hogy ennek alapján általános következtetést lehetne levonni.

Végül marad még egy cáfolhatatlan tény: 1919 elejére a helyi NT-ok elsorvasztása következtében a köztársasági kormány és a polgári demokrácia országos mértékben elvesztette egyik fontos, ha nem a legfontosabb népi támaszát.

Câteva consideraţii despre situaţia juridică şi politică a Consiliilor

Naţionale în perioada noiembrie 1918-februarie 1919 367