Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 15-16. (1998-1999)
Istorie
Relaţii social economice ale localităţii Ghenci 311 kitűnik, hogy a nemek közötti arány az eltelt 35 év alatt megváltozott a férfiak javára, ami a korábban tapasztalt vármegyei átlagnak is nagyjából megfelel. Már tanulmányom bevezető részében említettem, hogy a XVIII, század végének és a XIX. század elejének egyik fő jellemzője a tőkés árutermelésre való áttérés. Ennek egyik legfontosabb eleme a fóldesúr - jobbágy viszony rendezése. Ebben különösen érdekelt volt a bécsi udvar is, amely a háborúk hosszú sorozatát vívta, s „...ez időben, már ez a köznép szolgáltatta az állandó hadsereget, valamint fenntartásának fő eszközét, az állami adót“31. A kérdés rendezésének folyamata már III. (VI.) Károly (1711 - 1740) idején megindult. 1722-ben a király arra utasította magyar kancelláriáját „..., hogy jogos panasz esetén elégtételt szerezzen a jobbágynak az úri önkénnyel szemben“32. A nemesség az úrbérrendezést kezdettől ellenezte, mivel úgy ítélte meg, hogy „... a jobbágykötelék időelőtti feloldása aláássa a nemesi kiváltságokat“33. Meglátásuk szerint a jobbágykérdés saját ügyük, „melyben az államnak minél csekélyebb hatáskört és befolyást lehet engedni“34. A különböző nézőpontok, megítélések eredményeként az 1764/65-ös országgyűlés anélkül oszlott fel, hogy törvényt hozott volna a kérdésben. A rendi országgyűlés tehetetlensége, elutasító magatartása megadta a lehetőséget Mária Terézia (1740 - 1780) császárné számára, hogy reformjainak megvalósításában mellőzze a rendeket. „ A bécsi udvar, miután a magyar rendekkel nem sikerült a jobbágykérdésben dűlőre jutnia, ezt a konfliktust felhasználta arra, hogy saját hatáskörében rendeletileg szabályozza az úrbéri viszonyokat és ezzel útját állja a földesúri túlkapásoknak. Fő érdeke ebben az volt, hogy megvédje, sőt, lehetőleg növelje a parasztok adófizető képességét, maximálja a földesúri terheket és elősegítse az árutermelésüket“35. A jobbágykérdéssel foglalkozó császári rendeletet két évi előkészítés után, 1767 január 26-án magyar, latin és szlovák nyelven hirdették ki36. Genesen, akárcsak az ország egész területén, az úrbéri viszonyok rendezése és előkészítése, végrehajtása alkalmával 4 dokumentumot szerkesztettek. Ezek: a 9 kérdésre adott válasz; az előzetes összeírás, amelyben rögzítették az úrbéres háztartások családfőinek nevét és az általuk bevallott — használt szántók, rétek mennyiségét — a szőlőt, gyümölcsöst, irtást; a nyomtatott Urbárium — amely az általános érvényű jogi normák mellett rögzíti az adott helység jogállását, az egész jobbágytelekhez tartozó szántóföld és kaszáló mennyiségét, a robotnapok számát s azoknak teljesítési feltételeit, s más, a vizsgált településre jellemző adatokat; az Urbáriumhoz kapcsolódó Tabella, benne az úrbéres családfők család - és keresztnevei, az általuk használt szántóföld, rét mennyisége, valamint az ennek fejében kirótt úrbéres kötelezettség. „Gents“ faluban37 a kilenc kérdőpontra adott válaszok összeállítására 1772 november 25-én került sor, a bíró és 6 esküdt előtt38. 31 Acsády Ignác, A magyar jobbágyság története. Bp. 1948. 275. old 32 Idem. 276. old. 33 Idem. 285. old. 34 Ibidem 35 Kosáry Domokos, i. m. 89. old. 36 A kérdéssel kapcsolatban lásd: Acsády 1., Kosáry Domokos /'. m., valamint David Prodan, Problema iobâgiei ín Transilvania 1700-1848, Marczali Henrik, Mária Terézia és kora. 37 A település neve s jogi állapota az úrbérrendezés idején
