Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
329 később jött vissza a vakációból, vagy, aki háromszor elkésett az iskolából27. A növendékek egy része az internátusbán lakott. A két tizenkét férőhelyes hálóba 50 tanulólányt zsúfoltak be. Ezért Dóczi Imre, a gimnáziumi felügyelő, szorgalmazta a tervbe vett internátus felépítését28. A Szatmári Református Egyház 100.000 korona kölcsönt vett fel és felépítette az internátust, 1909 őszére. Az internátus felszerelését Szatmárnémeti városa 12.000 koronával támogatta. Ezt az építkezést és az 1912-ben átadott tornaterem felépítését is, Biki Károly esperes szervezte és irányította. Nem csoda, hogy a város lakói mai napig róla nevezik el Szatmárnémeti egyik terét (Piaţa 1 Mai). Nagy gondot fordítottak az iskolai könyvtárra is. Volt külön tanári könyvtár és diákkönyvtár. A könyvek száma akkor nőtt meg jobban, amikor az egyházmegyei könyvtárat az iskolának ajándékozták29. Más tevékenységek. A Vallás és Oktatásügyi Minisztérium a tanulók számára biztosította az 50 %-os kedvezményt a vasúti szállításban, egy-egy ingyen jegyet szegényebb tanulók számára, minden 10 utazó diák után. A kedvezmény bevezetése után az iskola több országos kirándulást szervezett. 1908-ban és 1909-ben élménygazdag kirándulást tettek a Bánátba, ahol hajóztak a Dunán és fürödtek Herkulesfürdőn; Horvátországba, ahol megcsodálták az Adriai tenger partot. Az éjszakákat budapesti és fiúméi leányintézetekben töltötték30. Ugyancsak a minisztérium évi 6000 koronás ösztöndijat biztosított az intézet számára, amely arra volt, hogy évente egy-egy tanár külföldi tanulmányútra menjen. 1908-ban Luby Margit, földrajz szakos tanárnőnek szavazta meg a tanári kar az ösztöndíjat, amellyel németországi és svédországi körutat tett meg. A látottakról részletesen beszámolt a tanári gyűlésen. Sajnos a tanári gyűléseken bemutatott beszámolók nem maradtak ránk, így sok érdekes adattal maradtunk szegényebbek31. A református leányintézet sokszor volt pénzhiányban, ezért alapítványokhoz és a református egyházakhoz folyamodott. Ha mások megszorultak, akkor abból a kevésből is, ami volt, adtak, segítettek. A tanulók egy része tandíjfizetési kedvezményekben részesült az iskolában működő három alapítvány segítségével. A következő alapítványok voltak az intézetben: Visky Margit Alapitv., Sunk Károlyné Alapitv., Koós Lajosné Alapitv. Az iskola jövedelmet szerzett még bazár rendezésével, gyermek hangversenyekkel, sorsjegyek árulásával. Az öszegyült pénzből vásároltak varrógépet, zongorát, pianinót, könyveket, de ugyanakkor adományoztak a vakok számára, az Országos Gyermekvédő Ligának, a Genfben készülő Kálvin János szoborra, a Kossuth Múzeumnak, stb. Egyszerűen, de szépen ünnepelték meg minden évben Március 15-én a szabadságharc szent napját, október 31-én a Reformáció Ünnepét, november 19-én pedig Erzsébet királynőre emlékeztek32. Az intézet története 1909-1948 között A tanári kar gyűlései és az arról szóló jegyzőkönyvek valószínűleg folytatódnak 1909 után is, de közben városunkon átvonult két világháború, több forradalom és országhatár, változások, amelyek nem múltak el nyomtalanul a protestáns leányintézet felett sem. A levéltára töbszöri költözködéssel megcsappant, szerencsére a legfontosabb iratok, az anyakönyvek, többsége megmaradt. Előkerült egy pár évkönyv is, amelyek segítségével rekonstruálni lehet az intézet további sorsát. A későbbi jegyzőkönyvek közül egy sem került elő. Az 1912-1913-as iskolai évben párhuzamos osztályok indultak a felsőleányiskolában, amely az 1917/36.100-as számú miniszteri rendelet alapján nyolcoszályos gimnáziummá alakult33. Az 1916/17-es iskolai évben engedélyezték a kereskedelmi tagozat beindítását. Azért, hogy mind a három tagozat, a gimnázium, a tanítóképző és a kereskedelmi számára
