Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
298 másfél tizede, a humanista osztályokban az egytizede a líceumban az egynyolcada. A tanulók anyanyelve, nemzetisége A líceum tanulóiról készült összeírások (= anyakönyvek) általában közük a tanulók nemzeti és vallási hovatartozását is. A bölcsészeti osztályok tanulói közül a név szerint ismert 1964 tanuló közül 2101 tanuló (61,15 %) nemzetiségi hovatartozását jegyezték fel, nem ismert 763 tanulóé (38,85 %). Az ismertek nemzetisége a következő megoszlású: magyar nemzetiségű 887 tanuló (73,79 %), rutén/ruszin 172 (14,31 %), román 116 (9,69 %), galíciai (valószínűleg lengyel 8 (0,88 %) német, örmény és szláv (ez jelenthet rutént/ruszint, szlovákot, délszlávot) 3-3 (0,24 - 0,24 %), (0,66 %), lengyel 1 (0,88 %), „Transylvanus" (Kővár-vidéki és az erdélyi megyékből való, elvileg egyaránt lehet magyar, rutén, román) 8 (0,66 %). A feljegyzéseket tanulmányozva mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy a feljegyzők - s nyilván a nyilatkozó szülők vagy tanulók - tudatában is keveredett a nemzethez (néphez) és az országhoz való tartozás fogalma. A népi hovatartozás fogalma helyett többször az országbeli, táji hovatartozás jelzőjét használjáK: erdélyi, galíciai, egy esetben: székely. Márpedig az erdélyi valójában lehetne magyar is, román is, német is, a gaíiciai is lehetett lengyel, rutén. Minden valószínűség szerint a „hungarus" bejegyzés sem jelent minden esetben nemzeti hovatartozást, mert hungarusnak vallották (vallhatták) magukat románok, ruszinok is. Nem tekinthetjük eligazító tényezőnek a tanulók családnevét sem, ugyanis nagyon sok esetben a név nyeivi eredete nem azonos viselője nemzeti hovatartozásával. Teljesen magyarul hangzó családnevű tanulók esetenként románnak vagy a rutén nemzethez tartozónak vallják magukat, máskor romár(os) vagy rutén/ruszin nevüek magyarnak. A fentiek szemléitetőjéül megvizsgáltuk több különböző év - 1806, 1808, 1809, 1812, 1815, 1820, 1829 - tanulóinak csaíádnévanyagát, számba véve minden idegen nyelvi eredetű, családnevet és minden olyan magyar nyelvi alakú nevet, amelynek viselője más etnikumúnak vallotta magát. A következő kép tárul elénk (A neveket betűhíven közöljük): Szláv névformánssal képzett nevek: - icsI- vies Ruténnek vallja magát: (1806) Duliskovits, Koflánoviís, Lyáchovits, Mihalkovits, Mitrovits, Popvits; (1808) Iszájovics, Kosztevics, Kotzákovits; (1809) Kosztevits; (1820) Stetzovits. Magyarnak vallja magát: (1806) Fundanits; (1808) Bukovics, Rudics; (1829) Hatalovits, lllyasrevits, Jatzkovits, Koflanovits, Kontratovits, Miskovits, Popovits Raikovits, Zsidovits.- szki Ruténnek: (1806) Krinszky; (1808) Kálinszky. Simonszky; (1815) Ladisinszky; (1820) Polyánszki, Voienszki. Magyarnak: (1806) Marsovszky; (1808) Dudinszky, Francovszky: (1820) Szozánszky: (1829) Bukovinszky, Langvarszky, valkovszky, Vargovszky.- cki Ruténnek: (1806) Stiretzky, Strometzky, (1808) Medvetzky, (1820) Stvertetzki, Zlotzki. Lengyelnek: (1816) Sztanatzky. Magyarnak: (1820) Gonzetzki; (1829) lllnitzky, Zlotzky.-ák Szlávnak: (1809) Sperlák, Stahulyak Magyarnak: (1806) Hanák, (1815) Firtzak, (1829) Novanyák, Porhontsák, Szoták.- ik Illírnek: (1820) Jandrasik,
