Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Istorie
100 létéről tudunk, de ezek későbbi eredetűek. Ez alkalommal sem a velük való összevetést, sem pedig a dabolci falutörvények tartalmi értékelését nem tűztem ki célomul. Szükségesnek vélem azonban fehívni a figyelmet a dabolci falutörvények hosszú időtartamára: ha az első cikkelyek rögzítésének időpontját az 1619-es évhez közeli dátumhoz kötjük is, az utolsó, 1843-as módosításokig akkor is két és egy negyed évszázad telt el. Az időközben ejtett bővítésekkel vagy változtatásokkal együtt így ezek a rendelkezések a dabolciak mindennapi életét rendkívül hosszú ideig irányították. Másrészt az eredeti szöveg 16. cikkelyében foglaltakra irányítanám az érdeklődő figyelmét: „Senki pediglen ez felöl meg irt Articulusok szerint, ha bűnösnek találtatik és megbüntettetik, az vármegye székén pert ne indíthasson, se pediglen ne perelhessen...“ 100 forint büntetés terhe alatt. Gyakorlatilag tehát nincs fellebbezés, a közösség akaratával szemben nincs apellata! Amint arra Imreh István, a falutörvények legkiválóbb magyar ismerője is rámutat, több falu esetében is nyomon követhető az a törekvés, hogy a maguk alkotta törvények erejével, a faluközösség autonómiájának oltalmazása céljából, a kívülről jövő beavatkozásnak még a lehetőségét is eleve kizárják. Ezt a célt követik Dabolcon is. De amíg a zágoniak, karácsonyfalviak stb. esetében a vétség elkövetői elleni büntetés még o csak 12 forint , Dabolc esetében ez 100 forintra emelkedne, ami az apellátának még a gondolatát is elriasztja. Kissé általánosítva és kerekítve azt mondhatnók, hogy az örök ellenzéki Ugocsa most is hű maradt önmagához. Úgy vélem, hogy a fellebvitelt megtiltó rendelkezés és a nevezetes „Ugocsa non coronat!“ elvei egyazon tőről fakadtak. /folio 1a/ ARTICULUS DABOLCIENSIS8 Damus pro memoria per presentes litteras nostras Hogy9 mi az háborúságos időben veszedelmes állapottyát látván és meg gondolván minden dolgoknak nagy szomorúsággal és szüntelen való fohászkodással számlállyuk elő az mi falunkban is, mely igen elfogott az régi jó szokás, melyet ha mindenestől fogva helyre nem állathatnánk is, mindazáltal valami részben igyekezünk megújjítani és építeni egy akarattal, azért egyenlőképpen írtuk ezArticulus.okat az ide alább megírt büntetésekkel és kötelekkel öszve, melyeket felbonthatatlan képpen conclusaltunk. /föl io 1b/ I. Articulus Először hogy mi falunk igazítására és gondviselésére egész Dabolcznak, az mi hű atyánkfiái közzül, esztendőnként kettőt rendeltünk hogy választassák, kiknek arra kell szorgalmatos gongyok lenni, hogy az alól megírt articulusoknak megtartására hűségesen vigyázzanak, melyek közül ezek elsők: Hogy a Szentegyháznak fogyatkozását mindenek előtte eszekbe vegyék és gongyok legyen reá és valamikor szükség lészen valami építésre vagy az Szentegyháznak, vagy az cinteremnek, vagy az parochiának, mind nemest, mind nemtelent reá kénszericsék. Az engedetleneket pedig és az kik az építésre nem mennek, minden napért huszonöt-öt pénzre büntettessenek. /föl. 2a/ II. Articulus Másodszor: Hogy mindennek az erdőnek tilalma légyen. Az nyers fákat, az melyek makkot teremnek, ha valaki levágna vagy leégetne, vagy a halyát lehántya, vagy az ágát levágja, három forinttal büntettessenek meg. Az kik megrázzák, egy forinttal. Az kiknek
