Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1911-01-29 / 3. szám

II, évfolyam. . Szatmár, 1911. január 29. Vasárnap. 3-ik szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre 1.50 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdeté- . seknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : CSOMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utoa 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. Városi ügyek. A Deák-téri Fehérház helyén a város díszes tervezetü bérpalotát emel. Ebben lakosztályok is lesznek kiadók. Konkurrensévé válik ez által a város, —- ebben a nehéz házadós világban — a saját háztulajdonos-polgárainak is. A város az utóbbi időben kezd erősen üzleti szellemű lenni. A tavasszal hozzá fognak az épít­kezéshez. Tehát az építés kérdése befe­jezett tény. Mégis, azt hisszük, nem nagyon fogja megzavarni az építési tervezetet az az eszme, amelyet a na­pokban hallottunk s jónak s a városra igen hasznosnak találván, a nyilvános­ság előtt is szóvá teszünk, ajánlva annak gondos mérlegelését és keresztül vitelét a hivatalos körök szives figyel­mébe Ez az eszme az, hegy az újonnan építendő nagy bérháznak a Petőfi- utcára és a Batthyány-közre eső részén létesítsünk áruraktárt s központi szállító hivatalt a szatmár—erdődi h. é. vasút számára. E raktárnak s szállító hivatalnak forgalmi s közgazdasági jelentőségét fölöslegesnek tartjuk bőven fejtegetni. A város központjában kiszámíthatatlan haszna volna a raktár és szállító hiva­A szép Ghislaine. — Irta: Jean Madeline. — Folytatás és vége. Nagy volt az izgatottság a dinardi kalandvágyó szép hölgyek közt. Előkelő vendég érkezett a fürdőhelyre : a dúsgaz­dag Voparoff herceg, aki sok milliónyi vagyonnal és még több szerelmi kalanddal dicsekedhetik. Vájjon melyikük fogja tudni meg­hódítani? Ezen törték most valamennyien a fejüket. A csábítás minden eszközét föl­használták, hogy hercegnek tetszessék magukat, de Voparoff nem igen látszott hajlandónak egyikkel sem ismeretséget kötni. Közönyös és hideg maradt a csá­bitó mosolyok és epedő pillantások ellené­ben. Sőt, mikor D’Albret Teréz meghívta egy estélyre, tüntetőleg visszautasította a meghívást. D’Anjou Giséle is hiába állt véletlenül éppen igen dekoltált pongyolá­ban ablakában, a herceg egyszerűen reá nézett, aztán rágyújtott egy cigerettára és nyugodtan tovább sétált. Elképzelhető, hogy micsoda meglepe­téssel és diadalérzettel olvasta Ghislaine a tál létesítésének. Számos forgalmi aka­dályt hárítana el s a város közgazda- sági életén nagyot lendítene. A Deák-térről könnyen lehetne kitérő vágányokat létesíteni a Batthány- közön át a Petőfi-utcára le- és fölra­kodás céljából. Fontoljuk meg ez üdvös eszmét s valósítsuk meg. * A szinügyi bizottság kedden dél­után ülést tartott, amikor ismét tár­gyalás alá vette a városi színház igaz­gatására nézve beérkezett pályázatokat. A bizottság 5 szótöbbséggel úgy hatá­rozott, hogy a szimázat a következő színi szezonra — egy évre — ismét Heves Béla szinigá'/gatónak adja ki. Elhatározta egyúttal a bizottság, hogy a megkötendő szerződésben szigorúan körülírja a színigazgató kötelességeit a társulat .szervezésére^- műsorra, stb.-re nézve. Semmi kétség nincs a tekintetben, hogy a városi közgyűlés is tudomásul veszi a bizottság döntését. Azonban megjegyzésre méltónak tartjuk, hogy a szinügyi bizottság minden pályázati döntésnél szigorú határozatokat hoz s maga a bizottság hanyagolja el jórész­ben e határozatok pontos betartásának ellenőrzését. így nem csoda, ha a szin­levelet, amelyet a hatodik nap asztalán talált : „Ma este 7 órakor ebédre várom. Voparoff.“ Meg kell adni, a levélke kissé rideg volt és minden udvariasság nélkül való. Ebből a két sorból is kiiünt, hogy a her­ceg nincs hozzászokva az ellentmondáshoz. Ő választott s biztosra vette, hogy Ghis­laine eleget fog tenni a meghívásnak. És Ghislaine nem is iparkodott semmi sértőt sem találni a levélkében. Ghislaine tehát boldog volt. Most már csak az okozott neki fejtörést, hogy melyik toilettejében jelenjék meg a herceg­nél. Öt órakor már nagyban készülődött a látogatásra. Hat órakor már csipkeruhá­jában tetszelgett magának a nagy állótü­kör előtt. Félhétkor azonban meggondolta a dolgot és finom selyemfátyol toilettet öltött magára. Tiz perccel hét előtt föltette ékszereit. Már éppen keztyüjét gombolta, mikor komornája a szobába lépett: — Egy parasztasszony van itt, — szólt — aki mindenáron beszélni akar önnel, asszonyom! — Egy parasztasszony! — Igen. Azt mondja, hogy nagyon sürgős mondanivalója volna. igazgatók élnek cselekvési szabadságuk­kal. Igaz, hogy ez a cselekvési szabad­ság nekik sincs hasznukra, mert előbb- utóbb visszahatást szül s feszült, hogy­ne mondjuk, izgalmas helyzet áll elő, mikor aztán a színigazgatói működés mérlegét állítják össze az újabb pályá­zat eldöntése alkalmával. Holott sokáig békésen s kölcsönös megelégedésre folynának a dolgok, ha a szinügyi bizottság nagyobb gonddal s köteles­ségtudással töltené be feladatát s okos és határozott direktívákkal irányítaná a színházat. Immár világos, hogy a szinügyi bizottság intézménye jelenlegi alakiában teljesen csődöt mondott s haladéktala­nul át kell formálni, hozzáértő s illeté­kes külső elemek bevonásával. Dr. Kunze, németországi egészség- ügyi tanácsos a következőket írja: Asszonyoknak, akik évek óta nehéz székelésben szenvednek, naponkint kétszer: reggel és este körülbelül * */4 boros pohárnyi természetes Ferencz József-keserüvizet rendelek. A hatás kitűnő. Minden alkalommal az étvágy is nagyobbodik, ami minden egyes esetben a közérzés általános javu­lásával van kapcsolatban. — Kap­ható : ásványvíz-kereskedésekben és gyógyszertárákban. Egy parasztasszony! Ez bizonyára nem Voparoff herceg küldöttje. Idegesen szólt komornájának : — Küldje be 1 * Az asszony belépett. Szegény breton parasztasszony volt, fehér főkötővel a fején. Az ajtóban levetette sáros facipöit, óriási esernyőjét azonban tovább is hóna alatt tartotta. — Nos, mit kivan ? — kérdé Ghislaine. — Bocsásson meg asszonyom, én a kis Pauline nevében jöttem ... a Kergoat- majorból ... Ön nyolc napja ott volt, asz- szonyom és megcsókolta szegény kicsikét. Most szombaton megbetegedett és azóta napról-napra rosszabbul van. Veszedelmes láz gyötri szegényt s mindig csak azt a szép hölgyet akarja látni, aki a minap ott volt náluk. Végre aztán az anyja, aki nekem szomszédasszonyom, megkért, hogy keressem fel önt, asszonyom ... Mert önnek, amint ő mondta, nagyon jó szive lehet s nem veti meg a szegényeket. Erre aztán én eljöttem ... — El fogok menni — szólt megin- dultan Ghislane — mindenesetre elmegyek. Őszinte, mély részvétet érzett a sze­Függöny Congré ajouros 110 cm. széles, méterje 65 krajcár Ungernél, a Kazinczy- utcán.

Next

/
Thumbnails
Contents