Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1911-06-18 / 12. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1911. junius 18. Vasárnap. 12-ik szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI LAP. MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER. Előfizetési ár: Egész évre 4 K. Félévre 2 K. Negyedévre 1.— K, ijp? Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdetéseknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: £3omay győző. Társszerkesztö: Dr. BARNA JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utca 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. A találkozó. így, vizsgálatok után mindennap olvasunk hirt az újságban olyan férfiak találkozójáról, a kik együtt jártak valamelyik iskolába, együtt élték a tanuló kor fáradalmait és gyönyörűségeit, az első fiatalság repülő éveinek közös emlékeit, a melyeket a poézis arany porával hint meg a múló idő és egy csapatban léptek át az iskola küszöbén — kifelé. Akkor voltak egy csapatban utoljára. A mint kiértek az utcára, már megkezdődik a nagy oszlás. Ment az egyik jobbra, a másik balra; az egyik keletre, a másik nyugatra. Ki hová jut, egyik se tudhatja, de a fiatal lelkek boldog és reménységgel teli meghatottságában már ott reszket a vágy, hogy egy bizonyos idő elteltével bár csak egy napra, csak egy órára visszatérjenek ide, a küszöbhöz, a honnan sorsuk szétágazó útjaira indultak, beszámoljanak egymásnak reményeik végzetéről, egymás szemébe nézzenek és egymással kezet szorítsanak. Ebben az érzésben születnek a fogadalmak, hogy tiz esztendőnkint találkoznak és tanúság rá az élet, hogy TÁRCA. Egy kalauz emlékiratából. — Knut Hamzon. — A legközelebbi karácsonykor áthelyeztek a cottage-vonalra. Ez egy elegáns negyedben volt. Négy-öt kocsiból álló vasútnak voltam a kalauza. A publikum itt előkelő volt és az öt centeket keztyükben kellett összegyüjtenem. Egy kis esetet, amely ebben az évben karácsonykor történt, mégis csak föl kell jegyeznem. A szent estét megelőző délelőtt a város felé utaztam. Akkor nappali szolgálaton voltam. Egy ur fölszállt és beszélgetést kezdett velem. Ha a kocsi belsejébe kelleti mennem, akkor a hátsó állóhelyen várt, mig kijöttem és újra fölvette a beszélgetés fonalát. Harminc esztendős, sápadt férfi volt, bajuszos, nagyon előkelőén öltözve, de felöltő nélkül, noha jó hideg volt. — Elmentem otthonról, a hogy vagyok, mondta, mert feleségemet akarom megelőzni. ezeket a fogadalmakat, a melyeket ifjak tettek, deres fejű férfiak is megtartják. Egy idő van, melynek emlékeibe lelkünk mindig szívesen visszaszáll: ez az ifjúság. És minél messzebb visz bennünket ettől a kortól az idő, ez a visszatérés annál kedvesebb. Megfürö- dünk életünk tavaszának hullámaiban és fölfrissülünk tőle. Ezért a találkozások szokása nemcsak szép, hanem igen hasznos is. Ha semmi mást. nem is, huszonnégy órára megtanulunk megint fiatalok lenni. Egy ködbe veszett világ emelkedig megint körcnk, az ő édes, friss levegőjével, zománcos színeivel, reménységeivel és érzéseivel. A léleknek ilyen éleményeit, ezeket a kedves és gazdag életű pillanatokat érdemük szerint meg kell becsülnünk. Nem való, hogy úgy suhanjanak el nyomtalanul, mint egy szellő, amely megrezzenff ugyan 3 7 alvó emlékek lombját, de azután eltűnik, tovaszáll és utána mi maradandó, mi látható se marad. Az emberek semmiféle tevése se szólhat tisztán az elmúlásnak, hiszen a kegyelet is, a mely a múltnak adózik, egyben a jövőnek is szolgál, alkot. — Igaza van, feleltem és jóizüt kacagott. De nagyon sajátságos volt a nevetése, a melyet inkább egy ideges ajak ránga- tódzásnak lelletne mondani. — Mennyit keres Ön ? kérdezte tőlem. A jenkik országában nem szokatlan kérdés, azért megmondtam a keresetem összegét. — Szeretne még külön io dollárt keresni? kérdezte. Azt feleltem, igen. Kivette a zsebkönyvét és szónélkül átadta a bankjegyet. Csak azután mondta: Nekem bizalmam van önhöz. — Mit csináljak? kérdeztem. Elkérte az időtervemet, megnézte s azt mondta: — Ön ma nyolc órát utazik, nemde ? — Igen. — Egyik turján szolgálatot tesz nekem. A monre-utcai kitérőnél egy üreghez érünk, a mely a földalatti kábelhez vezet. Az üreg fölött egy fedél van, ezt fölemej lem és leszállók. — ön az életétől akar szabadulni? — Nem egészen, csak úgy tetetem. I Ha oda ér, akkor húzzon fel a lyukból, > még ha ellenszegülést is tanúsítanék. Az „olcsóságairól“ előnyösen ismert a tavaszi újdonságok megérkeztek. A A m noi-aivat es seiyem-áriOiázában | J| SZATMÁR, a Pannónia mellett I Vásárlási kötelezettség nélkül kérem megtekinteni, j M.» , -iJl7 io M-A, ■,:y ■ % :■, Tökéletesen fölfogva, átérezve és méltányolva ezeknek a találkozásoknak a lelki tartalmát, erkölcsi jelentőségét: az az érzésünk, hogy ezeknek az alkalmaknak hatásában és eredményében meg kellene valamelyest gazdagodnunk. Úgy gondoljuk, ez az alkalom egyebet és többet is érdemel \ ^nnál, minthogy puszta kerete, legyen egy meghatározott múlt fölidézett emlékeinek. ■ Úgy gondoljuk, hogy ezeknek az4'emlékeknek egyebet is, többet is fizethetnénk, mint azt, hqg^ — felidézzük őket. ValamV Aiaradandónak az alkotó erejével kellenjí meggazdagitani ezeket a találkozásodat, hogy mindenbe valami kedves, "hasznos jelét hagyja magának. Úgy véljük, nem lenne se: terhes, se méltatlan dolog, ha a kik az ilyen találkozás harangszavára megint összegyülekeznek az iskola kapujában, a szerető emlékezésnek és ..a. hálának el- repülő szaván kívül a hálának más jelét is elvinnék oda. Úgy, a mint ezt tették a minapában a győri gimnázium egykori növendékei, a kik egy alapit- ványnyal örökítették meg e találkozásuk emlékét. Forma és mód kínálja magát bőségesen. Minden gimnázium— Ez megtörténik. — Köszönöm. De ne gondolja, hogy elmebajos vagyok. Én ezt a feleségem miatt teszem. Akarom, hadd lássa, hogy az életemet kívántam eldobni miatta. — Itt lesz őj> — Igen, az Ön kocsiján. Ott fog állni elől a kocsivezető mellett. A szeretőjének irta, hogy ott lesz és jelt ad neki, ha jön. Barna szőrme kabátja van, meg különben is könnyen fölismerheti, mert nagyon szép. Ha elájulna vigye a sarki patikába. — Beszélt ön a kocsivezetővel is? — Hogyne. Neki tulajdon annyi pénzt adtam, mint Önnek. De nem akarom, hogy maguk e dolog fölött tréfálódjanak. Kérem, ne beszéljenek egymással e fölött. Nem beszélünk. Rövid időre beszélgetésünk után az úri ember leugrott. Én io dollárral gazdagabb voltam és gondolhattam most már arra, hogy a metsző hideg ellen való védekezésem anyagát, a papirostakarót, a melylyel testemet bepólyáztam, fölválthatom majd szövött, meleg ruhával. A város felé robogtunk. Helyemről észrevehettem, hogy a kocsivezető hirtelen beszélgetést kezd a hölgygyei. Ugyan mit mondhatott neki ? Tulajdonképen nem volt
