Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1911-02-12 / 5. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre 1.50 K. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Egyes szám ára 10 fillér. CSOMAY GYŐZŐ. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdetéseknél minden ssó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utoa B. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. Az ipari élet mérlege. I. Az uj év küszöbén állítsuk fel a múltba merült esztendő mérlegét.. Vessük össze atz,-elmúlt esztendőnek az ipart leginkább érdeklő eseményeit, latuljuk meg az elért eredményeket és a mutatkozó sikertelenségeket és az ebből vont megállapításokból következtessünk a jövőre. Egész foglalkozási ágak és igy az ipar egy esztendei mérlegének felállítása rendkívül nehéz feladat. Nincs, a ki a felelősséget a mérlegért a maga egészében elvállalja és alig van valaki, a ki azt a teljes egészében aláírja. A mi egynek jó, a másikra nehézséget jelent és legfeljebb az általános elvi megállapodások lehetnek azok, a melyekben mindenki megegyezik. Azt hiszem, már az első pont, a melyből kiindulunk, sokaknak ellenzésével fog találkozni. Sok nem teljesedett abból, a mit az ipar a múlt év elején kívánalmainak rovatába jegyzett fel és sok nem teljesedett abból, a mit mi kívántuk erre az esztendőre a magyar iparnak. Az év első fele a gazdasági életre nézve teljesen elveszett. A politikai bizonytalanság, a mely gazdasági térre is kihatott, az eredményes működést, a nagyszabású fejlődést teljesen lehetetlenné tette és az év második fele, noha a jelentékeny javulás el nem tagadható, szintén nem hozta meg a várt nagy eredményeket. Mégis mi abban a véleményben vagyunk, hogy ez az esztendő a sok sikertelenség mellett azok közé tartozik, a melyek az ipar és az egész gazdasági érdek szempontjából nyereséget jelentenek. A nemzeti ambíciók jegyében nagy lelkesedéssel és izzó szenvedelemmel, de kevés_ reális számítással megindult és folytatott harc 'az év derekán — legalább — egyelőre — elpihent. Uj kérdések tolultak az előtérbe, a melyek kevésbbé alkalmasak a lelkesedés felköltésére, de nem kisebb jelentőségűek: a gazdasági életnek mindenkire fontos, égető problémái. Bizonyos mértékig sikerült a köztudatba belevinni, hogy a gazdasági célok eléré«:? az anyagi fejlődés biztosítása, szintén a nemzeti ambíciók körébe tartozik és ezek az ambíciók is vannak olyanok, hogy az ország legjobbjainak érdemes erejét szolgálatukba lehessen állítani. És ez a megismerés már önmagában van akkora értékű, hogy mindazok, a kiket ez a beszámoló illet, meg lehetnek vele elégedve. Sokak szemében ez a megismerés talán nem volt valami nagyon örvendetes, mert egy erős harc, az agrárius és merkantilista ellentétek kiélesedése j volt az, a mely ezt az ország közvéleményéből kiváltotta. Megnyilatkozott ez az ellentét a perrendtartásról és könyv- kivonati illetékességéről szóló törvény- javaslatok, a kálisókról és bitumenekről szóló monopóliumnak tárgyalásánál, ; valamint csaknem az összes közgazda- ! sági jelentőségű kérdéseknél, a melyek : a közvéleményt az esztendő második felében foglalkoztatták, összecsapásra ; adott alkalmat a drágaság kérdése is, j a mely számos vonatkozásánál fogva a közgazdasági életnek csaknem min- 1 den oldalát érinti Vámpolitika, vasúti tarifák, közvetítő kereskedelem, latifundiumok és kisbirtokok egymáshoz való viszonya, állattenyésztés, egyaránt belevonattak abba a nagy perbe, a mely a közgazdasági életnek e két domináló irányzata között kitört és még folyamatban van. Örvendetesnek talán nem örvendetes ez a harc, de ami a termé- ■ szetességét illeti, feltétlenül természetes. A hol gazdasági érdekek állanak szem- ; ben egymással, ott ki kell törni a harcnak és ha a harcnak maradnak is í sebesültjei akár az egyik, akár a másik oldalon, csak az vezethet az eszmék tisztulására és a függőben lévő kérdé- i sek rendezésére. A régi görög közmon- ; dásnak igaza van: A harc atyja mindenT A R C A. Lepke a tűz körül. Elkerüllek, mikor az utcán Közeledni látom alakod, S ha találkozunk néha mégis, Félve billentek kalapot. Kerüllek: álmaim között is Űzöm magamtól képedet, Kergetem lázban, nagy tusával, Amig csak föl nem ébredek. Pedig szeretlek. És gyakorta Úgy érzem: futnom kell feléd) Hogy elárasszam körülötted Szivemnek perzselő hevét. Pedig imádlak. S szenvedélylyel Csókolnám fel lábnyomod: De fenn, tudom, már meg van Írva, Hogy a csókom is átkozott. S kerüllek, mint tüzet a lepke,' Melyet a láng megégetett, És úgy érzem, hogy boldog volnék, Ha gyűlölnélek tégedet. Mert a lelked csak fényben suhan, Mert csupa átok s bűn az én utam, S mert jól tudom, hogy nem lehetsz [enyém : Ezért kerüllek én. Gál Zoltán. Uj történet. Az édes kis baba kiszaladt a szobából s eltakarta kipirult arcát. A világért fel nem nézett volna. Reszketett egész testében. Keble erősen zilált. Egy darabig ott állott az ajtónál, azután valami zajra megriadtan szaladt tovább egyenesen a kis kertbe, a hol mint valami félénk kis madár, a bokrok megett húzta meg magát. A nagymama, a ki végtelen szeretettel vette körül kis madárkáját, látta szaladni a kis babust. Feltűnt a viselkedése. Feltűnt, hogy eltakarja az arcát s lopva, óvatosan tűnik el a bokrok között. Aggodalom szállta meg. — Ejnye, ejnye, mi lelte ezt a gyermeket? Kifut, elbuvik, eltakarja az arcát. Engem észre sem vesz. Menekül. Itt valami baj történt. í Aggodalma nem hagyta nyugton, j Abban hagyta a gyomlálást s egyenesen a í kis Ilus után sietett. Mikor ahhoz a hely- j hez ért, a hol a kis Ilus eltűnt a bokrok I között, elkiáltotta magát: ' — Ilus, itt vagy ? Sfemmi válasz. — Iluskám lelkem, — Vette kérőre a szót a nagymama, — hát felelj, ha kérdezlek. Itt vagy ugye? Semmi válá-z. — Husi Hát nem akarsz síólani? Miért bújtál el? Mert láttam, hogy ide bújtál. De Iluska a világért se válaszolt volna. A szive erősen dobogott s elfuladt minden szó az ajkán. — Iluskám lelkem, nagyon megharagszom rád, ha nagymamád szavára, kérésére sem jösz elő. Pedig tudod, hogyha én haragszom, az komolyabb s nehezebb harag, mint a mamádé. No, gyere ki lelkem szépen. Aztán mond el mit tettél ? Mert valami nyomja a szivedet. Láttam, észrevettem, hogy eltakart arccal mennyire menekültél. De Iluska a nagymama kérő szavaira sem reagált. Meghúzta magát a bokrok között s elfojtott lélegzettel várta, mi lesz Függöny Congré ajouros 110 cm. széles, méterje 65 krajcár Ungernél, a Kazinczy' utcán.
