Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1911-02-05 / 4. szám

2-ik oldal

SZATMÁRI KÖZLÖNY

4-ik szára

bojkottálja azokat a termelőket, akik ily értéktelen kitüntetési jelvényekkel kívánják a jóhiszemű közönséget megtéveszteni.

K.

Színház.

Kimagasló eseménye volt az elmúlt hét műsorának Beregi Oszkár, a budapesti Nemzeti Színház kitűnő művészének egyetlen vendégfellépte, kedden, a „Vörös talár“ egyik fő alakjának, a gyilkossággal vádolt parasztembernek szerepében. A közönség olyan nagy érdeklődést tanúsított Beregi szereplése iránt, hogy nemcsak a rendes nézőtér telt meg, hanem még az orchester- ben is székeket kellett elhelyezni.

Feszült hangulatban várta a közönség a vendég művész megjelenését. Színre léptekor zajos tapsokkal fogadták s gondos figyelemmel kisérte mindenki játékát.'Beregi Oszkár, mint a páthoszos iskola hive kezdte pályáját, aki szépen csengő, rith- mikus beszédre, a gondosan beosztott, szép pózokra fektette inkább a fő súlyt s a természetességet második sorba helyezte. Érdekes volt ő igy is. Mióta azonban a külföldön járt, játéka sokat változott s előadásának művészetén a természetesség és közvetlenség nagyobb mértékben észlelhető. Nagy műélvezetet nyújtott alakításával, amiért a közönség lelkes ovációban részesítette s a felvonások végén sokszor tapsolta ki a lámpát? ejt.

Pénteken este Fábián Margit vendégszerepelt színházunkban Debrecenből. „A balga szűz“ cimü drámában Dianette szerepét játszotta.

A kellemes megjelenésű, sugár növésű fiatal leány első pillanatra megnyerte a közönség rokonszenvét. Azonban játéka kezdő színésznőre vall, aki még iskolai tanulmányainak hatása alatt áll. Hiányzik .nála a gyakorlat az önálló felfogásban, a kellő otthonosság a mozgásban, a beszéd színezésében s a mimika beosztásában. Mindazáltal figyelemre méltó tehetségnek bizonyult, akinek Dem sok idő kell a kifejlődésre. Bizonyságát adta ennek több jelenet érzéssel teljes s bensőséges meg- játszása által, különösen a második felvonásban. A közönség jóindulattal fogadta szereplését s sok tapsban részesítette.

HÍREK.

■ ■ ■

— Enni — szólt a háziasszony — enni — igen, de én nem főztem, csak éppen magunknak.

— Oh, csak egy falatot! hangzott újra az esdeklés.

— De hát igazán nincs semmi maradékunk.

— Ne, add oda neki — mondta a háziúr és egy pénzdarabot nyomott az Erna kezébe.-— No itt. van Károly bácsitól is egy krajcár — szól az asszony, de most már elég.

— Adj neki egy pár zsömlét is — mondta az anyja, a kenyeres kosarat leányának nyújtva.

— Hogy örült neki — lelkendezett Erna az asztalhoz visszalépve, de igazán nagyon éhe» lehetett szegény, mert mindjárt beleharapott a zsömlébe.

Hát igazán kellemetlen, hogy az ember nem adhat mindig ennivalót, de hát hiszen nem főzhet az ember többet, csak azért, mert egy koldus vetődött be.

— Pedig, hogy esdekelt szegény — mondta Erna elgondolkozva.

— Eh, végre is kapott két krajcárt, — mondta a háziúr.

— És két zsömlét, — tette hozzá a háziasszony.

Aztán hozzáláttak ismét a tengeri halhoz, a melynek a felét a pecsenye előtt az inas levitte a cselédszobába...

— Tanári kinevezés A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gazdag Lajos és Groza Ferenc szatmári kir. kath. főgimn. helyettes tanárokat — rendes tanárokká nevezte ki.

— Uj körorvos. A megüresedett mikolai körorvosi állásra, melynek székhelye Szatmár, szerdán ejtették meg a választást a kör községeinek kiküldöttei a főszolgabírói hivatalban. A kiküldöttek dr. Heitnann Rezső feketeardói kötorvost választották meg

— Ugrón Gábor kerülete. Szi- lágysomlyón kedden a választók értekezletet tartott, amelyen Barabás Bélát jelölték az Ugrón Gábor halálával megüresedett mandátumra. Barabással szemben dr. Keller Samu szjlágysomlyói ügyvéd lép föl Justh párti programmal.

— A Kölcsey-kör. A szatmári Kölcsey-kör tétlenségére nézve közöltünk a múltkoriban panaszos sorokat. Olyan egyéntől kaptuk azokat, aki nagyon lelkesedik a Kölcsey-kör zászlójára fölirt eszmék iránt s érzékeny szívvel tapasztalja, hogy a Kölcsey-kör elhanyagolni kezdi hivatását s mind nagyobb üres lapot hagy eddigi érdemdús működése után.

Most ismét szerencséltetett az illető ur szívps soraival bennünket. Keserűen panaszkodik levelében, hogy a Kölcsey-kör a felszólalás dacára is veszteg marad. Felelősséget emleget a Kölssey kör vezetőségével szemben, amely közönyös a kör hivatásának teljesítése tekintetében.

Szó, ami szó, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy ennek jogalapja van. De reméljük, hogy azok a kiváló férfiak, akik a kör élén állanak, erkölcsi kötelességük tudatában, helyre pótolják a mulasztást s újra működésbe hozzák e szép kulturális intézményünk gépezetét.

— Beregi vendégszereplése. Beregi Oszkár, a budapesti Nemzeti Színház jeles színművésze kedden este — mint lapunk Szinház rovatában részletesen megírjuk — színházunkban vendégszerepeit Csupán egyetlenegy vendégjátékát hirdette volt színigazgatónk. De ez előadás alatt, egy felvonás közben azzal a kellemes hírrel lepte meg a főrendező a közönséget, hogy a színigazgatónak sikerült Beregit másnap estére is, „Bánk bán“ szerepére megnyerni. Előadás végeztével azonban a vendégművész maga lépett a függöny ele s az oszladozó közönségnek sajnálattal hozta tudomására, hogy a „Bánk bán“ elmarad, mert egy időközben Budapestről jött sürgöny haladéktalanul visszaszólítja a „Nemzeti Színház“ hoz. De Ígéretet tett Beregi, hogy február végén ismét eljön játszani Szatmárra.

— Uj napilap. Az „Északkelet“ cimü szatmári hetilap folyó évi február elsejével napilappá alakult át s mint ilyen, a függ. és 48-as elveket vallja. Felelős szerkesztője : dr. Veréczy Ernő ügyvéd, főmunkatársak : dr. Biky Andor és dr. Bartha Ferenc, akik az eddigi számokból is láthatóan, minden tekintetben arra törekszenek, hogy megfeleljenek azoknak az igényeknek, amelyeket egy függetlenségi napilappal szemben a közönség formál. — Az „Északkelet“ e jelentős átalakulása bennünket közelebbről is érdekelhet, annyiban, hogy az „Északkelednek — amely most Ill ik évfolyamába lépett — megindulásakor lapunk szerkesztője: Csomay Győző volt az első felelős szerkesztője, majdnem az egész I. évfolyamon át.

— Jéggyár Nagykárolyban. A

nagykárolyi vendéglősök, mészárosok, hentesek, továbbá számos kereskedő az Ipartestület gyüléstermében a jéggyár felállítása érdekében értekezletet tartott, melyen kimondották a jéggyár részvénytársasági alapon leendő felállítását. • E célból 7oo—800 drb. 100 koronás részvényt bocsátanak ki. A jéggyárral kapcsolatban tervbe van véve egy nagyszabású sörgyár létesítése is.

— A városi zeneiskola beiratá- sai. A városi zeneiskola félévi beiratásai javában folynak és már eddig is egész sereg uj növendék iratkozott be a zongora, hegedű és énektanfolyanira, a mi csak természetes azon nagy és jelentős siker után, melyet az iskola a legutóbbi három nyilvános hangversenyével elért. Eddig 152 növendéket mutatott ki az intézet S már most biztosra vehető, hogy a beiratások végeztével a növendék szám eléri a 200-at.

— Bendiner tanár magánleckéi.

A második iskolai félévre Bendm:r tanárnál uj tnagánlecke ciklusra lehet jelentkezni. A kötelezettség febr. 1-től junius végéig, azaz 5 hóuapra szól és legalább három havi dij előre fizetendő. Heti egy magánleckéért havi 30 korona, heti 2 magánleckéért havi 60 korona fizetendő. A magán- leckék ezen feltételei nemcsak a zongora, de énekgzukos növendékeknek is szólnak. Bendiner tanár a városi zeneiskolában való nagy lekötöttsége folytán csak igen mérsékelt számban vállal magánleckér. Jelentkezni mától fogva f. bő 8-ig a zeneiskolában (Rákóczy-u. 14) vagy Bendiner tanár lakásán (Verbőczy-u. 4.) lehet.

— Áruházak. A „Kirakatrendezés és Építészet* budapesti keresk. szaklap 1911. január 20-iki számából :

Általánosan ismeretes már a napi sajtó közleményeiből is, bog) egy világhírnévre szert tett berlini nagy áruház itt nálunk is óhajt vagy csak óhajtott egy nagyszabású áruházat nyitni, melynek csupán épületére az öt milliót is meghaladó összeget akart áldozni.

Nem akarunk visszatérni ez általánosan tudott dolog lényegére és csupán ez eset ötletéből akarunk a mi áruházainkról is beszélni, a melyeknek, hogy ne moudjuk felületessége adhatja azt az impulzust a külföld vállalkozó szellemű áru- háztulajdonosoknak,hogy a magyar fővárost is szerencséltessék egy nagy áruház felállításával.

Jól tudják azok, hogy sem a magyar fővárosnak, sem Magyarországnak nincs szüksége már, a fejlett magyar kereskedelem folytán, semmiféle külföldről ide plántált áruházra, mert hiszen a mi közönségünk szükségletét kitünően kielégítik a mi áruházaink is, melyeknek amúgy is erős versenyt támaszt az osztrák és cseh kereskedelem.

De viszont, mert ezt tudják, tudják azt is, hogy a mi kereskedőink szűk látókörrel bírnak és nincs vállalkozó szellemük és éppen e két kardinális hiba következtében nemcsak itthon engedik az idegen invázió által lábuk alól kirángatni a talajt, hanem a mi a fő, a Balkán és Kelet óriási jövedelmet Ígérő földjét sem tudják még felfedezni és ilyetén módon mivel ez általánosan tudva van, a külföldi éleslá- tásu kereskedő szeretné itt, a Kelet kapujában megvetni a lábát, hogy az ottani zsíros piacot a maga számára foglalhassa le.

A nevezeti külföldi cég budapesti áru ház alapításának sem volt tehát más a célzata, minthogy innen Magyarországról kerítse hatalmába a Balkán fogyasztó piacát a német ipar számára. Okosan számított arra, hogy a Kelet fogyasztóközön“ sége, mely szívesen veszi a magyar árut, nem is fog gondolni arra, hogy az ily módon az itteni piacról beszerzett áru nem magyar, hanem német gyártmány.

A veszedelmet csak akkor felismerni, midőn az már a nyakunkon van, arra vall, hogy nem tudunk gondolkozni, mert ha tudnánk, akkor régen beláttuk volna azt, hogy a Kelet piaca minden tekintetben a mienk, mert mi vagyunk ahhoz a legközelebb és mert az ottani lakosok már régen bebizonyították azt, hogy a magyar

KASSAY KAROLY SZŰCS^ a városház alatt.