Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1911-01-15 / 2. szám

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre 1.50 K. Egyes szára ára 10 fillér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdeté- - seknél minden szó 3 fillér. >— Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : CS.OMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utca 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. lássék munka ragyog a napfénynél, de olykor ez is siet beárulni mestereit. A rosszul kiszámított és lelkiismeretlenül épitett szerkezet egyensúlya megbillen, a nyomástól minden kimozdul helyéből: a vakolat hull, a falak repedeznek, a kövek mállanak, a vasak elhajolnak, az emeletek megrogynak s a katasztrófa beüt. Még szerencse, ha nem a beköl­tözés után, amikor a lakó családok I egész sorozata pusztulna bele. — A hatóság szigopu a feleletre- vonásban s a büntető hatalmat kegyet­lenül alkalmazzák közegei, ha a vét­kesség valakire rábizonyul. De tehetet­lenné lesz e hatalom is az adott szo­morú viszonyok kőit. amikor bűnös­séggel a kor egész irányzata, szelleme, erkölcse vádolható meg. Mert nemcsak azok ludasok benne, akik inszolid mun­kájukkal pórul jártak, hanem sokan szintén, akik gyatra műveikért szeren­csésen beharácsojták a jövedelmet és efsurranhatíak Tclélőrtw.'iüi, mert a Da- mokles-kard nem zuhant le rájuk. — Az ipari erkölcs az, a mi ná­lunk sokszor a legrosszabb lábon áll. Magyar indusztriát csak úgy teremt­hetünk, ha hozzá elsőrendű iparosokat nevelünk. Uj nemzedék kell ide, más lelkületű és erkölcsű, a mely a munkát odaadással végzi, a fogyasztót lelkiis­meretesen látja el s önérdekét a köz­érdekkel hozza összhangjaiba. — Amig ezt el nem érjük, szigo­rítsuk meg, nem az utólagos büntetést, hanem az előzetes ellenőrzést minden olyan iparágnál, amelyben a lelkiisme­retlenség emberéletet kockáztat. Mert ha igy megy tovább, a házakkal együtt összeomlik a magyar ipar jó hírneve is. SZÍNHÁZ. Offenbach örökbecsű operettjét: „Hoff­mann meséi“-t adták elő csütörtökön este. Zsuffolt ház hallgatta végig a gyönyörű zenéjü darabot, amelyben Szende Ferenc újonnan szerződtetett baritonista énekelte a Lindorf-Coppelius-Mirakel-szerepet. Mély, tiszta csengésű s igen iskolázott hangja van, amely a basszus felé . hajlik. Éneke nagy zenei intelligenciát és képzettséget árul el. E mellett játéka is jó és hatásos volt. Teljes sikert ért el. Partnerei is szépen oldották meg nehéz feladatukat. Nagy érdeklődéssel várt bemutató előadás volt pénteken. Molnár Ferencnek vigjátékát: „A. testőr“-t játszották. Közönségünk ismeri már a fővárosi lapokból a darab tartalmát, igy fölösle- ! gesnek tartjuk azt elismételni. Tudtuk azt I is már előre, hogy „A testőr“ meséje igen merész alapon nyugszik, azaz nagyon is valószínűtlen; mert hiszen képtelenségnek látszik, hogy egy nő, aki még hozzá ki­tűnő színésznő is, a férjét, akivel több év óta él házasságban, egyszerű álöltözetében és maszkjában hosszabb időn át, közvetlen közelről fel ne ismerje. Észrevehető, hogy az iró is érezte, milyen valószínűtlen ez a téma. Ezért nem is adott teljesen tiszta Az építőipar "bajai Állandóan, építkezési bajokról pa­naszkodnak. kiváltképpen a budapesti házbeomlások révén. Egy kitűnő mű­szaki ember mondotta erre nézve a következőket: — Gyökere a bajoknak építkezé­sünkben az inszoliditás. Az uj házak gyorsan, gombamódra keletkeznek. Min­denki siet, hogy a munka hamarosan elkészüljön és gyümölcsözzön. Az em­berek egymást hajszolják: a háztulaj­donos hitelért futkos, hogy építhessen ; a hitelnyújtó kergeti a háziurat, ez az építészt, aki viszont a vállalkozót, ez meg a pallért, ipari szállítókat, kéz­műveseket és a napszámos népet, hogy rohanvást végezzék dolgukat, mert a beépített tőke igy elevenül meg s ka­matozik. Nyerni persze mindenki akar rajta mentül többet. A pénz szétmegy a -sok osztozó kezén s hogy mentül nagyobb legyen az osztalék, megkop- pasztják az ellenértéket is. A drága munkaerőn nem gazdálkodhatnak sokat, azért megrövidítik az épületobjektumot. Elszednek a falvastagságból, a pár­kányszélességből, ócska anyagot raknak fel uj helyett, rozsdás vasat a geren- dázatba. rothadó fát a tetőzetre, por­hanyó, olcsó téglát falnak és a beton helyébe öntenek kulimászt. A tessék­Tűnődés. — Gustave Becquer. — Ha majd álmatlan éjen Láz gyötri téstem, elmém: Ágyamnak vánkosához Ki ül le mellém ? Ha karomat kinyújtom Már lesve a halált: Egy gyöngéd kézszoritást Velem ki vált? Ha üveges szemekkel Majd ott fekszem kihűltén: Lecsukni szempillámat Ki lesz körültem ? Búcsúmra, ha a dómnak Lélekharangja kong: Egy csöndes Miatyánkot Értem ki mond ? S ha merevült tagokkal Lenn fekszem már a sírba: Az egyszerű halomhoz Ki lép majd sírva? S ha újra jő a hajnal S a nap majd fenn ragyog : Kinek jut majd eszébe, Hogy nem vagyok ? Radó Antal. A szép Ghislaine. Irta: Jean Madeline. A bretagnei országúton csinos szőke hölgy biciklizett. A szép kis Ghislaine d’ Armagnac .színésznő volt, a dinardi fürdő­szezon egyik vidáméletü hölgyecskéje, aki azonban mostanában inkább szomorkodott. A szezon nem úgy ütött ki, mint ő gon­dolta. Sokat esett az eső, kevés volt a fürdővendég és érzéketlenek a világfiak. Hiába tüntettek a hölgyeeskék csábítóbb­nál csábítóbb toilettejükkel. Ilyen körülmények között valóban nem is lehet csodálni, hogy a szép Ghis­laine, társnőivel együtt, igen elkeseredett. Ezen a reggelen azonban, amikor egy pár napsugár keresztültört a komor felhőkön, biciklizni indult. Körülötte illa­tos zöld mező terült el, amely még egész nedves volt a reggeli harmattól s a ráeső lágy napsugarak fényében ezerféle szín­ben tündökölt. Könnyed, illattal telitett szellő libegtette meg a Ghislaine kalapja alól előkandikáló szőke frou-frou-kat, amelyek most sehogysem illettek össze szomorú, majdnem komor arcával... Egy öreg, komor épület elé érkezett Ghislaine, ahol leugrott biciklijéről, hogy egy kissé megpihenjen. A ház egész elszi­getelten, egymagában állott a mezőn. A nagy faragott kapu s a régi gránittor­nyok mutatták, hogy régimódi, öreg lakóháznak kellett lennie, olyan, amilyent Bretagne e részében igen sokat lehet látni. Ez az épület azonban most közön­séges major volt. Az udvaron egy pár tehén bőgött s egy csapat sertés mohón habzsolta az eléjük szórt kukoricát. A ház küszöbén egy asszony állott, kis gyermekével a karján s nézte az állatokat. Arcából valami csendes szomo­rúság áradt ki. Mellette, a szoknyába kapaszkodva egy feketeszemü kis leány- állott. Az asszony fénytelen szemeit rávetette a közeledő elegáns hölgyre. Ghislaine megszólította az asszonyt. — Micsoda ház ez ? Függöny Congre ajouros TT„ pl 110 cm. széles, méterje 65 krajcár W 11^01 a Kazinczy- üteán.

Next

/
Thumbnails
Contents