Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1911-03-12 / 8. szám

2-ik oldal SZATMÁRI KÖZLÖNY 8-ik ezám két, melyekre március idusa emlé­keztet minket ; de ha újból kiáltana feléjek a haza veszélyeztetett szabad­sága, hogy ők is érette sikraszállja- nak . . . „pénzt talán, de vért és életet soha nem hoznának áldozat gyanánt.“ S erre is gondoljunk éppen a mai viszonyok közt, eme nagy napon. Imánk pedig szálljon fel a népek sor­sát bölcsen intéző nagy Istenhez, hogy adjon, idöröl-időre, e hazának önfeláldozó s tettre kész honfiakat. Az, aki e népet több, mint ezredévig annyi balszerencse közt, külső és belső ellenség ellen minden a mai napig megoitalmazá, tartsa meg nekünk továbbra is e drága, szép hazát. Ne engedje, hogy viszály, egyenetlenség pusztítson ennek hegyei, rónái és folyói közt. Minden magyar ember lelkét a hála szent és nemes érzete hassa át e napon. S M inden szívből ima szálljon, Ének zengjen minden ajkon. A ki e napot elhozta S szabadsággal aranyozta, Áldott legyen a nagy Isten ! Dr. Márk Ferenc. Kamarazene­hangverseny. Nagy műélvezetben volt része váro­sunk zenekedvelő közönségének. Bendiner Nándor zongoraművész és tanár, Hermann László zeneiskolai igazgatóval s hegedű­tanárral karöltve kamarazene-hangversenyt rendezett csütörtökön este 6 órakor a városháza nagytermében s e hangverseny keretében föllépett Bendiner Heddy, a Király-színház primadonnája is. A hang­versenyen díszes közönség jelent meg. A műsor a következő volt: I. a) Brahms: Szerenád, b) Hermann László: Dal, újdonság kézirat, c) Loeve: ről nemzedékre, a folytonos veszteségek és csalódások után megtanulták, hogyan kell elkerülni az ellenséget, alkalmazni tudják tollazatukat, bundájukat, vagy tes­tük színét a környezethez, el tudják rejteni fészkeiket és menedékhelyüket, ki tudják kerülni az ellenség által felállított hálókat. Testük és agyuk szüntelenül ebben az irányban dolgozik, folyton újabb és újabb módszereket találva fel, mikor a régiekre már rájött az ellenség. A veszély kikerü­lésére irányuló folytonos elővigyázat és óvatosság teszi azt, hogy csak a vigyá­zatlan fiatalabbak esnek áldozatul, vagy kerülnek a hálóba, mig a megfontoltabbak ki tudják mindezt kerülni. Ez az önvédelem gyengül néha, mi­kor kisebbedik a veszély. Ahol az ember kiirtotta a ragadozó madarakat, ott a kis cinkék és a verebek megszűnnek tovább is törődni a veszedelemmel, mert azt hiszik, hogy az most már sohsem fenyegetheti őket. A véletlenül odavetődő ragadozónak pedig dús aratása van, ha hirtelen olyan madarak között találja magát, melyek ke­veset törődnek a veszedelemmel; kihalt az ellenség tradíciója és kihalt vele együtt az önvédelmi rendszabály is. Épen azért a halálos ellenségekről szóló tradíciók megőrzésére feltétlen szüksé­gük van a gyengébbeknek, még akkor is, ha az ellenség visszahúzta körmeit és agyarait; a gondatlan biztonság érzete pedig megtompitja a leghatalmasabb fegy­vereket is. így van ez az egész teremtésben. (Folytatjuk.) Niemand hat’s gesehen, énekli: Bendiner Heddy. II. Lehár Ferenc: a) Aria a Ci­gányszerelem I. felvonásából, (hegedűszóló: Hermann László), b) Aria és Valzer a Cigányszerelem II. felvonásából, énekli: Bendiner Heddy. III. Beethoven: Kreutzer szonáta, előadják: Hermann László és Bendiner Nándor. IV. Wagner : Lohengrin cimü operából „Nagy ária“, énekli: Ben­diner Heddy. Bendiner Heddy gyönyörű éneke magával ragadta a közönséget s a nagy énektudásu, széphangu primadonnát elhal­mozta tetszésének és lelkesedésének tün­tető jeleivel. A közönség frenetikus tapsaiból kiju­tott Bendiner Nándornak és Hermann Lászlónak is, különösen a Kreutzer-szonáta mindhárom részének egy huzamban való brilliáns eljátszásáért. Szinház. A Nemzeti színház jeles művészet Beregi Oszkár az elmúlt héten ismé- vendégszerepelt színházunkban, két egy­másután! estén. Mind a két előadást fel, emelt helyárakkal s bérletszünetben nézte végig a közönség. S mig első nap zsúfo­lásig megtelt a nézőtér s az Orchester, második estén már több üres páholy s szék jelezte, hogy publikumunk kissé ki­merült. Ha nem is jelentette ez utóbbi kö­rülmény, hogy a közönség megelégelte a drámai vendégszereplést, mi mégis kifeje­zést adunk azon óhajunknak, szíveskedjék a direktor ur más zsánerű vendéget is meghívni. Szerdán Hamlet-ben lépett föl Beregi. Ezt a darabot már nem játszották le olyan gyorsan, mint a mukkor Rómeót és Júliát. Beregi teljesen végig játszotta Hamlet nagy szerepét, amivel mindenekelőtt dicsé­retes ambíciójáról tett tanúságot. Látszott, hogy belemélyedt e problematikus szerep tanulmányozásába. Játéka értékes, műéivé zetet nyújtó volt. Bár ez estén is voltak olyan jelenetei, ahol hangsúlyozása túlsá­gosan páthoszos s szavalása éneklésszerü volt és szöveg kiejtése nem hangzott tisztán. Nem olyan nagyszabású, de mégis közvetlenebb volt alakítása csütörtökön a „Kísértetekében, Ibsen extravagáns izü, ködös s nyomasztó hangulatú darabjában. Itt Oswald alakjában teljes fényében ra- gyogtatta színészi tehetségét. A közönség mindkét estén sokszor kitapsolta a vendégszereplő művészt. Kedden egy 3 felvonásos francia vígjátékot, a „Szent liget“ et játszották. A női hiúságot, irigységet s a női protekciót az államügyeknél, szatirizálja ez a darab. Tagadhatatlan, hogy szellemesen van meg­írva, de meséjének lapossága túl naivsága unalmassá teszi. Meg kell emlékeznünk még az el­múlt hét színházi estéi közül a „Monna Vanna“ cimü Maeterlinck-dráma előadá­sáról. Ez eszmékben gazdag, magas stilusu mű erősen próbára teszi a színészek sza­való képességét. E téren azonban a leg­több szehpplő sok kívánni valót hagy fönn, vagy előadói képesség, vagy hang tekin­tetében. Ez estén mutatkozott be az újonnan szerződtetett drámai szende, Károlyi Sári a címszerepben. Jó megjelenésű színésznő, hajlékony s az érzések színezésére képes orgánummal. Mozgása öntudatos, elég jól beosztott, rutinról tanúskodik. Kifogáso- landók nála: a gyors, hadarásig fokozódó kiejtés, a fölfelé szegzett főtartás, a néha erősen szenvelgő hanghordozás és az érzelmi hatások gyakran túlzott mimikái kifejezése. Általában jó erő, akinek sikeres szerep­léseihez reményt füzünk. HÍREK. a ■ ■ — A főispán a királynál. Jelen­tettük már, hogy Csaba Adorján, Szatmár- megye főispánja a múlt héten a király elé járult, hogy ő felségének megköszönje kineveztetését. A legfelsőbb kihallgatáson történt fogadtatásáról és arról a ritka ki­tüntetésről, hogy ő felsége negyedórával tovább beszélgetett vele, egy nagykárolyi lap a következő érdekes dolgokat Írja: Az audiencia, amely csütörtökön ment végbe, jellemzi az ősz királynak az ország kisebb dolgai iránt tanúsított érdeklődé­sét is. Midőn Csaba Adorján megköszönte főispánná történt kinevezését, a király ezt mondta : — Örvendtem, hogy kinevezhettem. Ön ugyebár régen működik a közigazga­tási pályán? — Huszonnyolc éve, felséges uram, válaszolt a főispán. — Ez nagy idő. És biztosíték arra, hogy Szatmárban most az ügyek minta­szerűen vannak vezetve. Majd hozzátette: — Ököritó, ugyebár a Méltóságod megyéjében van ? — Igen, felség! — Megilletödve értesültem tavaly tavaszkor az ottani tűzvészről. Az eset legkisebb részleteit is elmondattam ma­gamnak. Meglepő dolog, bogy a király a megyei székhely-kérdést is ismeri. Kár­hoztatta azt az áldatlan harcot, a mi a két testvérváros közt folyik. Es meg­jegyezte : — Az erősebb városnak nem szabadna a gyengébb ellen törni, ez nein szép vonás. A jelentőséges audiencia 18 percig tartott. A róm. katholi­kus egyház nagytudásu, szelíd lelkületű, nagy jótékonyságáról ismert főpapja: dr. Kádár Ambrus szatmári kanonok, szent­széki helyettes elnök szerdán éjjel 66 éves korában meghalt. P’ebruár 22-ike óta hülés következtében súlyos betegen fe­küdt, az utóbbi napokban tüdőgyuladásba esett s ez okozta halálát, amely nemcsak egyházát és hozzátartozóit ejtette mély gyászba, hanem tisztelői egész seregé­nek szivében felekezet különbség nélkül őszinte részvétet keltett. Dr. Kádár Ambrus 1845 február 25-én született Aknasugatagon és 1872- ben lett áldozópap. Aztán a bécsi Augusz- tineumba került, majd visszatérve az egy­házmegyei iktató és szertartó hivatalát töltötte be. Gyors egymásutánban lett szentszéki jegyző és püspöki titkár, tisz­teletbeli kanonok, zsinati vizsgáló, püspöki irodaigazgató, mesterkanonok, bényi c. prépost, éneklő kanonok, püspöki helynök, a zsinati vizsgálóbizottság elnöke, olvasó kanonok, pápai prelátus és a Vigilántia bizottság tagja. Irodalmi téren is értékes működést fejtett ki. Dolgozott a „Religio“, „Hittu­dományi Folyóirat“ és „Bölcseleti Folyó­irat“ cimü lapokba. Önálló müvei: „Az egyházi törvényhozás társadalmi jelen­tősége.“ Szatmár 1842. „A világi hí­vek közreműködése az egyházban. Buda­pest 1890.“ Nemcsak egyházi, de világi körökben is nagy tekintélynek, becsülésnek örven­dett dr. Kádár Ambrus páratlan szivjó- sága és a szegények iránti bőkezűsége miatt. Még életében minden jövedelmét templomépitésekre, alapítványokra és sze­gény felebarátai támogatására költötte, ő maga szerényen élt. Végrendeletében is, vagyona legnagyobb részét és 24.000 korona készpénzét jótékony intézeteknek hagyományozta, miután rokonsága amúgy is vagyonos. Bútorait a szeminárium, Dr. Kádár Ambrus. KASSAY KÁROLY 3> városház nlütt.

Next

/
Thumbnails
Contents