Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1911-01-07 / 1. szám
II. évfolyam. ’Szatmár, 1911. január 7. Szombat. l-sö szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre 1.50 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetésok jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdetéseknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: CSOMAY GYŐZŐ. í. i T ■' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utea 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. pes előállítani. A magyar kormányok látva a külföld e vásárit kedvét, rendelkezésökre álló eszközökkel odahatnak, hogy a magyar foldmivelés termékei a jóval drágább külföldi fogyasztás elé jussanak. Kiviteli társaságokat támogatnak, vasúti kedvezményt nyújtanak. Miután a mezőgazdasági cikkek behozatala meg van nehezítve, a mi termelésünk kivitele meg van könnyítve, előállt sziiksépkép az élelmiszerek hiánya következtében fellépő drágaság. Itt van helyén rámutatnunk arra, ha az élelmiszerek kivonulása nyomában drágaság ke'etkezik, mért nem akadályozzák meg ezt a kormányok? Azért, mert nekik is az kell, mi Napóleonnak kellett háború viseléshez : pénz, pénz, pénz. A magyar államháztartás egy milliardot követel. Legnagyobb részt áz-államnak legnépesebb rétegétől: a Földmű velőnéptől. Hogy ez könnyebben fiztthessen, meg kell könnyíteni száráé'^a pénzszerzést, ha maga pusztul is abba bele. Említettük, hogy az ipari termékek ára is szertelenül felemelkedett. Ennek a tünetnek is könnyű nyitjára | jönnünk. A liberálizmus életbe léptette a manchesteri iskola fődogmáját: a szabad versenyt. A vállalkozó tőkék harcra keltek egymással, ami azt eredményezte, hogy a cikkek ára igen leszállt. Természetesen a munkás világ sem kapott kielégítő munkabért. Jött Marx s a szocializmus, öntudatra ébredt a munkásság s a jobb életmód megteremtése vált jelszavává. Miután anyagilag gyönge volt, a sok kicsi erő egy nagy tömeggé vált a szövetkezés utján s megszületett a sztrájk. Ez a szövetkezés nemcsak egyes iparágak, de már minden szakma s az internationalizmus révén több ország munkásait egy táborba sodorta. A tőke egy ideig felvette az eléje dobott keztyüt s bírókra kelt a szocializmussal. De mikor látta, hogy a művelt világ sympathiája is a munkások emberi jogai, jobb megélhetésének ügye mellé állt, Ö maga is szervezkedett, többé nem csupán a munkásvilág, hanem a fogyasztó közönség ellen is, felemelve az ipari cikkek árát. Sokszor az is megtörténik, hogy a szervezett tőke s a szervezett munkásság szövetségre lép a közönség ellen, mely sem nem szervezett, sem nem elég jártas a társadalmi s gazdasági rend bonyodalmai közt. A munkások minden egyes sztrájkjára, melyben béreik javítását vívták ki, a felelet az árak emelkedése volt. És még sem javítottak magukon, mert a munkások maguk is fogyasztók lévén, minden tartalék tőke nélkül első sorban érezték az árak súlyát; vagy A drágaság okai. A jelen kornak alig van nehezebb, égetőbb kérdése, mint a drágaság. Las- sq^n, titgkzatosan kúszott elő e rémsé- ges szörny a legutóbbi tizenöt év társadalmi alakulásaiból s most nehéz átok gyanánt nehezedik az egész művelt világra. Nemcsak a társadalom egyes alacsonyabb rétegei küzködnek ellene, de nyomasztó voltát érzik már a művelt s az eddig gondatlan jómódban élő osztályok is; a hadakozó ember szoron- gattatásainak sikolya felhatott a kormányokhoz, erélyes közbelépést sürgetve a folytonos áremelkedések ellen, melyek a megélhetést oly nehézzé teszik. Csakhogy az a bökkenő, hogy orvosszert alig lehet rá találni, mert ha az egyik társadalmi osztályon segítünk, a mérleg felbillen s a másik réteg érzi súlyosabban a társadalom közgazdasági válságát. Különös körülmény ötlik itt szemünkbe. Drágaság azért van, mert kevés az élelmiszer, ez pedig azért kevés, mert a termelők eladják. — Lehetőleg ott, hol jobban megfizetik. így kerül a magyar mezőgazdasági termék óriási mennyiségben a külföldi piacokra- A művelt nyugat inkább az iparnak hódol s annyira népes, hogy a lakosság maga a megélhetés eszközeit nem kéHó. Irta: Jerzy Orwicz. Lengyelből fordította : Csóky Gusztáv. Szürke alkonyat inelanchóliája borul az álmos földre s a szomorúság pókhálójának szövögeti lassan a szálait.. . Könnyű, fehér pelyhek szállingóznak le az égből; hinbálóznak a levegőben a szivárvány- színben ragyogó pihék... A napfényre éhező, szürke magasságból lehullanak az ólomszinü földre ; a csupasz fák viharverte ágai ijesztő zúgással tárják szét karjaikat; olyanok, mint valami csonttá fagyott óriások kezei. Komor reménytelenség. A láthatárt sötét felhő vonja be. A sárfoltokkal ezüstözött, hosszú, rögös, kopár ut mintha panaszkodna az éghez, hogy a ragyogó csillagok olyan kegyetlen ridegséggel tükrözik vissza csillámló sugaraikat a zavaros tócsák mélyén ; fényük behatol a föld legkisebb repedésébe is, megvilágítva a sáros rögöket; tanácstalanul pislognak szivárványszemeikkel, de nem képesek a napsugár példájára felszívni sem a hűvös nedveket, sem a i pocsolyákat, sem pedig felolvasztani a j sárfoltok fagyni kezdő szélét, mely úgy néz ki, mint egy boruskedvü öreg ember ráncos arca. S a föld öntudatlan álomba merült ebben a végtelen szürkeségben, megszűnt benne az élet dobogása, nem álmodik már a napsugár ölelő karjairól, dédelgető csókjairól, melyeknek izzó forrósága kéjesen remegtette meg testét. Az apró, kis hószikrák pedig szüntelenül hullanak bele a sekély tócsákba s a velük való érintkezés által ők is hasonló szennyes, csúnya sárrá alakulnak át. Miért hulltok a sárba, ti szép, halvány, kis sziporkák ...? Hisz olyanok vagytok, mint a csillagokról lefújt ragyogó arany porszemek!.... Arról álmodoztok talán, ti apró kristályszemek, hogy befödhetitek a végtelen síkságokat, a feneketlen óceánokat, az égbe- nyuló, meredek hegycsúcsokat, hogy fehér fátyollal vonhatjátok körül az egész földet, azt hiszitek, hogy megkristályosodott vizceeppjeitekkel be tudjátok takarni a terjedelmes pusztákat... ? Hiábavaló fáradozás, sysifusi munka, liliputi erőmegfeszités végtelen elbizakodottsága !... Ilyesmit huhog a jéghideg szél és az őrült orgia kacajában tör ki. S anélkül, hogy félbehagyná a csupasz fák ágainak kegyetlen rángoztatását, elkezdi őrülten kavarni a finom, fehér hóvirágokat, söpri össze-vissza a gyönge kis pelyheket s titáni erejének és hatalmának érzetében az őrült tragikus mozdulataival taszítja bele a sárba. S a finom, apró pihék folyton hullanak és hullanak, a vihartól űzve közelebb húzódnak egymáshoz s úgy peregnek le egymás után, mint valami megkristályosodott könyek, — tiszta gyémánt-könyek. És a hópelyhek, amint erőszakosan is a föld felé iparkodnak, lassankint puha rétegeket alkotnak egymás fölött, s az alvó természet néma csendjében mintha hallani lehetne az apró kristályok reszkeGsajfios Syuía órás és látszerész Szatmár, Deáktér. i _______ - ( Városház épület) = Ál landó nagy raktár zseb-, fali- és ébresztő órákban. Szemüvgek nagy választékban. — Javítások jutányos árban, lelkiismeretes pontossággal zzmzzzrr eszközöltetnek.
