Szatmári Közlöny, 1910 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1910-10-20 / 12. szám
I. évfolyam. Szaímár, 1910. Októbsr 20. Csütörtök. 12-ik szám. SZITUI Rl KÖZLÖNY TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre P50 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdetéseknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : CSOMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utoa 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. Dr. Vajay Károly. Őszinte örömmel vettünk tudomást arról a kitüntetésről, amely városunk polgármesterét, dr. Vajay Károlyt érte, királyi tanácsossá történt kineveztetésével. Őszinte örömmel, mert dr. Vajay Károly buzgó, ered- ménydus működését s egyéni tulajdonainak kiválóságát tekintve, a királyi kegy arra méltó férfiú felé fordult. Dr. Vajay Károly városunk szülötte. Atyja is nagy szerepet vitt a közéletben; ő méltó akart lenni atyjához. Már mint egészen fiatal ügyvéd feltűnt a közéletben képességeivel és buzgalmával. Csakhamar több tiszteleti állást nyert; majd a városi törvény- hatóság a tiszti főügyészi állásra választotta meg. Ez állást közmegelégedésre töltötte be s számos alkotásban jelentős része volt. Önként következett aztán, hogy a törvényhatósági bizottság a jeles férfiú, néhai Pap Géza polgármester helyének betöltésére rátermettnek tartotta dr. Vajay Károlyt s egyhangúlag polgármesterré választotta. S ö a bizalomnak igazán megfelelt. Amióta polgármester, a város folyton növekedő adminisztrációját lelkiismeretességgel, szakavatottan vezeti ; a város modern fejlődésének előmozdítására mindent megtesz, ami csak módjában van; reprezentáló egyéniségével városunk súlyát fölfelé is emelte, jó hírét az országban növelé. Azonkívül mint társadalmi ember is kiveszi részét a közhasznú munkából. Nobilis föl fogás u, humánus érzésű, jó szivü ember, aki igyekszik mindenkinek, amikor csak lebet, javára lenni. A társaságban vagy fehér asztalnál kedves és szellemes modorával magához vonza és leköti az érdeklődést. Szinte fölösleges kifejezni azt a hitünket, hogy dr. Vajay Károly tudatában van annak, hogy az öt ért kitüntetés nemcsak a múlt érdemeinek elismerését jelenti, hanem egyúttal buzdításul szolgál a jövőre is, hogy ezután- is hathatósan segítse elő a közhasznú, a szép és nemes eszmék érvényesülését a köz- és társadalmi ( létben egyaránt. A legmelegebb érzelmekkel óhajtunk osztozni a dr. Vajay Károly örömében, amely szivét eltölti. Kívánjuk, hogy városunk javára, a köz- és társadalmi élet fölvirágoztatására az Isten sokáig éltesse öt! Vujiy Károly dr., polgármester, szül. Szutinár-Németibeu 1862-ben. 1888-ban ügyvéddé képesítették. Ügyvédi gyakorlatát szülővárosában kezdte meg. A közéletben korú ifjúságától kezdve részt vett. Számos társadalmi egylet tagja, jegyzője vagy elnökeként munkálkodott. Az egyházi téren is, egyházának buzgó tagjaként működött másfél évtizeden át; a németi ref. egyháznak és u szatmári egyházmegyének ügyésze volt. 1895-ben a város tiszti főügyészévé választották, a mely állásában számos nagy feladat megoldásában vett részt; különösen az elemi iskolák államosításának nagy munkájában, az összes előadói teendőket ő végezte. Több hirhipi közleményt irt. Gyakran szerepelt hivatalos szónokként ; az 1896-iki .millenáris beszédét, általános elismerés mellett, a törvényhatóság jegyzőkönyvében rendelte megörökíteni. 1907 január 14-én a közbizalom egyhangúlag a polgármesteri székbe emelte s ebbeli működésétől a város közönsége joggal sokat remélt. Polgármestersége óta létesültek többek közt, részben az ő kezdeményezésére, részben az ő közreműködésével: az uj főposta; a mátészalkai vasút; a Tanítók Háza; a faipari szakiskola. Nagy része van a felső kereskedelmi iskola fejlesztésében s abban, hogy ez intézet városivá tétetvén, jövője biztosává van ; tervbe vette, hogy ez iskolának mielőbb megfelelő épület cnsefiessék. A vízvezeték és csatornázás ügyét dűlőre juttatta, úgy, hogy csak a miniszteri jóváhagyás keil a 3 milliós kölcsönhöz s rögtön megkezdhetők a munkálatok. Polgármestersége óta a város utcáinak újra kövezése utcáról-utcára szorgalmasan folyik s uj középületek emelése — Fehérház, közkórház — van napirenden. Mint a Polgári Társaskör és a Németi kaszinó elnöke a társadalmi életben is tevékeny részt vesz. A fekete kövek. (Spiritiszta történet.) — Irta : Henri D’ideville. — Régen történt, de oly élénken emlékszem vissza rá, mintha csak tegnap történt volna. Az 1878-ik év őszén meglátogattam A . . . barátomat, egy kis vidéki város alprefektusát. Hónapokon át gyötört levelekkel, hogy látogassam már meg uj méltóságában, rriig végre rászántam magam. Esküvőjére én is hivatalos voltam, tudtam tehát, hogy bájos kis felesége van, a kit a jóság és szerénység mintaképének tartott a férje. Engem, a párisit, tetmészetesen a legnagyobb kitüntetéssel fogadtak és a legszivélyesebben vendégeltek s avattak be a hivatal minden ügyébe, még a legbizalmasabbakba is. Három nap alatt megismerkedtem a város összes előkelőségével, valamint magával a várossal, a látnivalóval és régi rombadőlt kastélyával. Délutánonként A. barátom befogatott phaeton- jába és azzal bekalandoztuk a környéket, csak este térve vissza az ebédhez. Amikor már mindent megláttam, igy szólt a barátom : — Holnap tovább fogunk koc.sizni; megmutatom neked a fekete köveket. Régi lépcsőkhöz hasonló kőépitmények ezek, még az ó-gallok idejéből valók, amikor oltárkövek gyanánt szolgáltak. A feleségem sem ismeri még s ö régóta kinoz már, hogy egyszer oda vigyem. Másnap a megbeszélt órában fölkerekedtünk. A... barátom tartotta a lovakat, mellette ült a felesége, én a hátsó ülést foglaltam. Csak hárman voltunk, szolgát sem vittünk magunkkal, mert ez a bizalmas egyedüllét sokkal kedvesebb volt.. Ködös, barátságtulan volt az idő, amely valósággal melanchólikussá tette a tájat. Mikor a fekete kövekhez értünk, már jóformán este lett. Kiszálltunk. A ... a lovaira vigyázott; a felesége meg én kissé beljebb hatoltunk, hogy őseink vallásos maradványait közelebbről megtekintsük. A fiatal asszony még egy oltárra föl is kapaszkodott — mintha most is látnám, amint az évszázados romok fölött állott s elegáns sil- houetteje, drap ruhája, vörös sálja és fehér fátyollal borított arca bizarr anaerhonis- n usként ütött el a megfeketedett őskori kövek színétől. — Milyen szép, hanem mégis milyen szomorú és borongós itten minden 1 — kiáltott föl az asszony. A nap épen alkonyodott; véres sugara fantasztikus szinpompába burkolta a vaskos, otromba kövek halmazit. Ekkor nekikerekedett az északnyugati szél és fütyölve száguldott át a vidéken. A fiatal asszony lejött az oltárról és mikor távozni készültünk az egykor szent, de ma oly szomorúan elhagyott helyről, A... barátom igy szólt: — Sietnünk kell. Az ég fenyegetően Az őszi idény beálltával megérkeztek az elsőrendű kályhák Kellner és Sándor Deák-téri vaskereskedésébe, s a legnagyobb választékban kaphatók.
