Szatmári Közlöny, 1910 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1910-10-10 / 11. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre P50 K. Egyes szám ára 10 flllér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdetéseknél minden sző 3 fillér. — N'yilt-tér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szatmár, Hám János-utca 5. szám. CSOMAY GYŐZŐ. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. Egyéniség és iskola. Az újkor áldott eszméje, egyéni- aég, — hol keressük a te eredetedet? Ki volt az első, aki kimondott, ki az első, aki érvényesített?! La liberté e’«st pouvoir fairé sout ce que ne nuit pás á autrui: Szabadság: megtehetni mindent, a mi másnak nem árt! így forinulázta a francia konvent az egyéni szabadság, jogait. A legnemesebb gondolat, ha eréllyel párosul, — üres szólásmód, ha szen- vendöleges viszonyok kisérik. Az ó-korban az egyéni szabadság a lehető legkorlátoltabb volt. Az állam minden, az egyén semmi. Spárta és Athén törvényhozásaiban, de különösen az elsőben az egyén mit sem tesz magáért, hanem mindent a közjóért, az államért. A római államtest szervezetéhez hozzáfogbatót nem teremtett semmiféle nemzet: egy központból egy eszme tartotta össze a legelágazőbb vallásokat. Az eszme, mely ezt létesité, az állam eszméje. De a közösség érzete oly nagy volt, hogy megsínylette az egyéniség. — Az egyén, hogy egy ismeretes hasonlattal éljek, oly tört szám, melynek nevezőjét összes polgártársainak száma képezte. A középkor a maga feudalismu- sával, a maga scholasticismuzával vájjon képes volt-e az egyéni szabadság eszméjét érvényre juttatni? Czéhek és testületek, kasztszerü elkülönítések, rangok és címek, egymást érő szabadalmak lehetetlenné tették, hogy az ember a maga legnemesebb jogát, egyéniségét előtérbe hozza. A keresztyén vallást a közéjkor még meg nem értette: a betilt, a puszta formát tekint é, — az erkölcsi eszme, mely a rendszerek legszebbikében honolt, veszve volt. „A mit nem akarsz, hogy más veled megtegyen, azt ne tedd meg mással!* E szó nem mond egyebet, mint a convent formulája. De hol volt az az ember, ki igazán megértse? Következett a szellemi forrongás korszaka, — a reformatio — nemcsak a vallás terén, hanem mindenben. Véres harcok, millió emberélet árán jutott el az emberiség oda, hogy megértse, a keresztyén tan megalapítójának gondolatát, mely szerint minden ember születésénél fogva egyenlő, egyik embert a másik fölé nem emelheti semmi inás, mint az, hogy mily mértékben, mily arányban törekedett a jónak, szépnek és igaznak benne rejlő tehetségeit s érzékeit kiművelni oly célból, hogy az emberiség erkölcsi haladásához egy parányi épitö anyagot szolgáltasson, hogy minden cselekedetét, legyen az bármily csekély, az emberiség boldogitásával hozza kapcsolatba. Emberiség és egyén — nem ellentmondó e két szó? Büszkék vagyunk rá, hogy az újkor megteremtette az egyéniség fogalmát s mégis azt állítjuk, hogy csak az újkor bir annak tudatával, hogy az egyéni törekvés kapcsolatban van egy közös céllal ? Az ellenmondás csak látszólagos. Mentsd meg egyéniségedet, egyéni nézetedet mindenütt, ahol csak lehet, de törekedjél arra, hogy az egyéniséged kidoinborodása olyan legyen, hogy ne csak magadnak szolgálj vele, mert akkor önzéssé fajul, hanem hoe-y altruismusbdl kiindulva ember- társaidnak, mint egyéneknek, közös javát tarthatsd szem előtt. De hát Macchiavelli gondolata, XIV. Lajos „ l’état, c’est moi“-ja mit i keresnek az újkorban? Residnumai ezek az ókori és középkori eszméknek, vagy ha úgy tetszik, visszahatásai a XVI. század mozgalmainak. Az állam legyen olyan közösség, mely más államhoz viszonyítva, egység, de legyen másrészt az állam maga keretén belől annyi egyén, a hány ember van benne. Az államnak, mint egységnek feladata oly eszközökről gondoskodni, melyek egyéneinek szabadságát megőrzik. Mivel éri el e célt az állam? Avval, ha minden tagjának gondozását egyénivé teszi, de másrészt az egyéniséget a közjóiét számára kiaknázhatóvá teszi Az állam egyedüli eszköze ennek létesítésére az iskola. Milyenek legyenek az állam iskolái e részben ? A száraz adatokat, évszámokat, neveket, összefüggés nélkül való formákat megtaláljuk jó segédkönyvekben vagy a Conversations Lexikonban. Mi az, a mit nem találunk meg sehol sem? A szellem, az egyéni szellem, mely a tudományt átlengi, az ember lelki életében gyökerező felfogás, mely a tudománynak megadja az értékét. Ha tanulunk históriát, ne puszta eseményeket tanuljunk: az események csak eszközöket, szolgáltassnak arra nézve, hogy okilag és okozatilag megtanuljunk gondolkozni. S e téren pragmatikát lehet gyakorolni még az első elemi osztályban is, csak legyen a pragmatika a gyermek gondolkozásához szabva. Ha mathematikát tanulunk, főleg arrra figyeljünk, hogy megtanuljunk mathematikailag gondolkozni. Hogy a háromszög szögeinek összege 180°, annak megértésére nem elég az ismeretes mellékszögek segítségével eszközölt, bebizonyítást al- kal mazni. Észokokból, vagy pedig inductio utján, ha lassan is, győződjék meg minden segítség nélkül a tanuló, hogy a feladat bebizonyitására csakis az az egy mód létezik s hogy nem Horatiusnál a „iubeo“ ige mikor áll ut-tal és mikor acc. cum infinitivoval, hanem azt, hogy annak a római embernek a gondolkozása mennyiben tér el a modern emberétől, hogy Horatiusbán melyek azok az eszmék, melyek megérdemlik, hogy értök ine“ tanuljanak latinul. Melyik érett ember, kinek lelke el nem tompult, fog akkor, mikor Thu- kydidest olvassa, mikor egész bensője megrendül azon a hatalmas rajzon, melyet az iró mesteri kézzel elénk varázsol, arra gondolni, mikor használ Thukydides optativust és mikor coniunctivusi? így a meglett ember, — hát az élénk gyermek ? ! De egészen elhanyagoljuk a for- malismust? Korántsem. Hisz ha a formát meg nem értjük, a tartalmat sem érthetjük. Ámde szorítkozzunk forma tekintetében éppen csak arra, a mennyi a tartalom megértésére szükséges. A forma legyen eszköz és csak másodsorban cél. A mathematikai képlet ne legyen schéma, hanem a szellem proXérje ingyen! m ca- KABD O S divatár jegyzékét ha pénzt akar megtakarítani (Szatmár, Kazinczy-utca 4 szám KASSAY KÁROLY a városház alatt.
