Szatmári Közlöny, 1910 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1910-09-05 / 6. szám

I. évfolyam. Szatmár, 1910. Szeptember 5. 6-ik szám. «• TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI HETILAP, *|1:1..11:1.i:\ik miyiu:\ iilirov Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre P50 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdeté- ^ seknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: CSOMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utca 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. A Szatmárhegy érdekében. — Park, szálló, kioszk, fürdő a hegyen. Petőfi kert. — Lapunk legutóbbi számában ir­tuk, bogy a Szatmárhegy érdekében a szőlő-tenyésztés, bor-értékesités cél­jából egy szövetkezetét vagy részvény- társaságot kellene létesíteni. Jeleztük e társaság alakításának előnyét, rámu­tattunk működési terére, körére. Abban a cikkben mondtuk, hogy a Szatmárhegy szépítésére s az ottani idözés, üdülés kellemessé tételére is kívánatosnak tartunk egy intézkedést s erre is megtesszük indítványunkat. — E cikk keretében írjuk meg gondo­latainkat. Közönségünk, mely szeret a hegyre kirándulni, mely szívesen töltene ott el egy kellemes napot — s a városi szőlőbirtokosok nagy része is szeret a begyen nyaralni, — nem tud hol megtelepedni s nem tud egy­mással hol találkozni ; nincs egy al­kalmas hely, nincs egy alkalmas terü­let, a hol Összejöhessen. Nincs egy kert, nincs egy ven­déglő, főleg nincs egy alkalmas szoba, hol meghálhasson, megszállhasson az a kiránduló, aki szórakozás közben el­késve vagy jókedvében a vonatról le­maradva az éjt eltöíthesse, vagy — mert saját szölöbeli lakása sincs — ott meghálhasson, esetleg több napon át tartózkodhassék. Szükség volna tehát a hegyen egy néhány szobából álló villa-szállo­da és egy alkalmas vendéglőre s na­gyobb étkező, nagyobb tömeg befoga­dására alkalinas helyiségre, röviden egy kioszkszerü épületre egy nagyobb meg­felelő kertben, a melyet a város igen ügyes kertésze megalkotna, beültetne s befásitva földiszitne. Ezt egyelőre részben faiskolának lehetne használni j részben szönyeg-kertészetileg lehetne széppé, kellemessé tenni. Szükséges lenne az igy felfogott területen olcsón néhány fürdő-szobát is létesitni a fent időző közönség számára, mely fürdő­helyiségben lehetne mesterségesen láp- szerii sói kénes fürdőt, berendezni s ezzel a kellemes levegő-kúraként igen alkalmasnak bizonyult Szatrnárhegyet viz-kura helylyé is alkalmassá tenni. Az Időző, mulató, nyaraló közönség nem lenne kénytelen a hegyről lejön­ni, a sokszor, • mint most is tilalom alatt álló Szamosra, a kellemes idözést megszakítani, kényelmetlenül utazni s fáradni. Gyógyvizet, használva fent s a pompás levegőben valóságos olcsó fürdökurán lehetne minden városi és hegyi birtokos. A kert s összes helyiségei köny- nyen létesíthetők a Kislippa-állomás előtti téren a hegyi és erdődi vasút vonalak találkozásánál lévő, most alig valamire használt s tudomásunk sze­rint különben is városi birtok-terüle­ten, mely amellett hogy szép lenne, még haszonhajtóvá is válnék, főleg akkor, ha a múlt számunkban jelzett hegyi társulati pince és közös sziire- telési terület az ut másik oldalán vagy ennek közelében létesittetnék s a must és bor-kóstolási hely s bor­eladási iroda a vásárló közönség ré­szére a kertben rendelkezésre álló találkozási helyiséget is tartalmazná. Azt kérdezhetné valaki, hogy vizet honnan veszünk a fürdőhöz ? Ez a legkevesebb. A kutak ásása az em­lített területen épen nem nehéz. Pél-, dája ennek a már létesített több kút a hegyen, melyek elég bővizzel birnak. De meg a „fogott vizek“ mire valók ? A téli hóolvadáskor betonmedencébe annyi viz gyűjthető egybe, amennyi az egész vízszükségletet teljesen fedezni fogja s e víz beszerzés nem is nehéz. Szóval a hegyi park-épületeivel, szálló s vendéglői helyiségeivel, villá­ival, pavillonjaival létesíthető, szépé­Akaraterő és kitartás. 3. — Mathews nyomán. — Igaz, hogy mindnyájan jobban szeret- nők a „csinált utat“, de ha e vágynak rab­szolgái leszünk, akkor lehet hogy talán kényelmes életet biztosítunk magunknak, de a valódi tisztelet, nemesebb becsülés nem a mienk lesz, hanem azoké, akik az élet harcát férfiasán, kitartással és nagy elhatá­rozásokkal vívják meg. Egy foglalkozási ágban sem tudunk jelentős sikert elérni anélkül, hogy nagy és fárasztó munkát ne végeznénk, erőnk, képességünk nagyobb megrázkódtatásokon ne meiine keresztül es tudásunk próbára ne tétetnék. Beszélnek lángelméről. Azt mondják, hogy a született tehetség már eredetileg képesítve és rendel­tetve van arra, hogy sikereket érjen el. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a lángelme csak eszköz; kitartás, előre törekvés, akarat­erő nélkül a lángelme is parlagon marad. Szeretni kell a munkát. Szivünkből, lelkűnk­ből kell kötelességeinket teljesíteni, Az apró- lékosságokig kell mennünk munkánk kivite­lében. És ahhoz, hogy lelkiismeretesén lássunk a dologhoz, a legkisebb részletek­től se sajnáljunk fáradságot és erőt. Ha valaki kicsiny pozícióban van is, a társadalmi élet szerényebb viszonyai közt is talán, az még nem akadályozhat meg senkit | az előrehaladásban, ha nemes törekvése va­lami szép dolog alkotására készti. Igaz, hogy a nehezebb helyzetben élő embernek fáradságosabb feljebb jutni. De az idő mindent elősegít. Természetesen csak akkor, ha mi magunk munkálkodunk elsősorban értelmünk, képességünk fejlesztésén, mesterségünk vagy művészetünk értékének emelésén. „Várni tudni“ — mondja egy kiváló bölcs, — „ez a siker nagy titka.“ Wellington herceg, a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezére, mint alárendelt már ki akart lépni a katona­ság kötelékéből, mert nem haladt előre oly gyorsan, mint óhajtotta volna. De kitartása még sem hagyta el s egyszer hadvezetéssel megbizatván, végre is fényes győzelmet ara­tott, amely nemcsak katonai sikerét alapí­totta meg, hanem világtörténelmi nevet biztosított neki. A németek büszkesége Moltke tábornok, 61 éves koráig úgy mond­hatjuk, hogy csak kötelességét teljesítette, bár kifogástalanul, de minden rendkívüli siker nélkül ; azonban csüggedetlenül várt a diadalra és utoljára is nagy győzelmet ara­tott Ausztrián, majd a franciák elleni had­járatban. — Egy hires politikus eleinte lassan emelkedett. Mikor a jogra készült, a tyúkokkal kelt s oly későn feküdt, hogy el ne álmosodjék, vizes kendőt tett fejére. Kezdetben csak két koronát keresett napontu, amely alig volt elég megélhetésére. De küz­dött fáradhatatlanul. A harmadik évben már szónoki sikere volt a bíróságok előtt, 5 év múlva pedig a politikai nagyságok közzé lépett. Jelszava volt: „Dolgozzál, vagy vesz- szél éhen !“ (Folyt, köv.) Denton (Angolország), az angol kalap-ipar remeke kapható 1 évi jótállás mellett egyedül Kazinezy-n. 4-ik szám. Krámer Jenő hutoráruháza Szatmár, szinMz mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents