Szatmári Közlöny, 1910 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1910-08-29 / 5. szám
I. évfolyam. Szaímár, 1910. augusztus 29. 5-ik szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre P50 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Aprőhirdeté- „ seknél minden szó B fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: CSOMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utoa 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. A Szatmárhegy érdekében. — Szöllőtermelés és borértékesítés körüli teendők. — A „Szatmárhegy“ a maga formás domborulataival kellemes látképet nyújt s régi időben jó bortermő vidéknek bizonyult. Még az országos pincében Budapesten is számot tett a bora mint kellemes asztali bor. Bő termések voltak. Mint Eldorádóban a bivaj tej, a gödrökben is volt— hordó hiányában s nem büntettek meg senkit, ha belőle egy sugárt ivott. A hegy bora miatt viszálya is volt a városnak a Károlyi házzal s a környék bortermelőivel s csempészeivel. Ily idő miatt a város hatósága elhatározta, hogy a máshonnan hozott bor minden itcéje után 1 krajcárt fizessen a behozó vagy fogyasztó. Ez a határozat máig sincs eltörölve, fenn áll. Kár, hogy nem alkalmazzák. Bezzeg az ásvány és szóda-vizet megtudták adóztatni. Egy kis bogár: a filoxéra azonban megkezdte a szép szöllőtelep pusztítását. Nosza rajta — botor intézkedéssel, hatósági s kormányi intézkedés folytán kiirtották a szép hegyi szöllöket s puszta lett a szellővel ko- szoruzott szép tájék. Az idő változott. Az amerikai fajokkal s az oltásokkal való kísérletezések a külföldön sikerültek s hazánkban is kísérleteztek ; a szöllőterületek újra beoltatva lettek. Felébredt Szat- máron is az újra telepítési kedv. Városunkban is szöllőtelep lett s innen ültetni kezdték a szatmárhegyi dombokat. A szöllőtelep elvitt egy csomó közköltséget. A hegyi nép ellenszenvvel nézte a telepítést, mert ennek tetszett, hogy az értéktelenné vált hegyi területek mezei földekké lettek s kö- römszakadtig küzdött a hegyi nép a kertségbe, hegyközségbe vonás és alakítás ellen. Az újra telepitök azonban győzelemre jutottak. A kis hegyi-erdödi vasút kiforszirozásával a városi nép kirándulásokat téve a hegyre, bele- bonyolodott a szőlőterület szerzésébe s a telepités megkezdődött. A hegyi népnek folyt a pénz s felverték a napszámot, úgy, hogy ma már a napszámkérdés miatt úgy a gazdálkodó, mint a szőllőbirtokos közönség bosszanko- dik és ég. A szöllő birtokot tehernek tartja. A szöllő birtok adás-vételénél pangás állott elő, A bornak nincs kelendősége, sok tulajdonoson rajta poshad a bortermése éveken át. A pompás izii hegyi borok moslékká válnak a hibás kezelés s a hozzá nem értés miatt. Idegen borok tolakodtak be városunkba s a saját termésünket leszorították. Ilyen helyeiben az újra telepített Szatmárhegy pang, nem fejlődik. A munkáltatás, az ósdi vincellér rendszer s munkás kéz hiánya miatt kínosan, megkésve megy s a birtokosokra nézve a szöllő birtok tehernek s bo- szuság tárgyának bizonyul mindinkább. A jelen helyzetet annyi érték balepocsóklása után nem lehet tétlenül nézni tovább. Tenni kell valamit. Intézkedni kell, hogy elegendő, a szőllőmüvelésre kioktatott, alkalmas munkás legyen a hegyen. A karban tartást, a tovább tenyésztést biztositni kell, mert oly nagy értéket, mint amennyi a hegyen befektetve lett, a tőkék kihányásával megsemmisíteni nem lehet és nem szabad. Munkásokat a vidékről kell szerezni, tartózkodási helyükről gondoskodni 9 a szőllömun- kásokat hatósági védelem alá helyezni, hogy azok békésen dolgozhassanak A munkásokat képességük s hajlamuk szerint be kell oktatni a helyes kapálásra, kötésre, oltásra s mindenek felett a helyes metszésre, szóval a kezelésre. Tisztességesen kell dijazni őket, de a birtokosokat a zsarolástól védeni kell. A bor-értékesitést fokozni s lehetővé kell tenni. Hogy ez megtörténhessék, létesitni kell a szöllő tenyésztéssel s a borértékesítéssel Üzletszerűen foglalkozó szövetkezetei vagy részvénytársaságot. Mindenre csoportosulnak társaságok, bankok alakulnak. Nem jut eszökbe egy nyereséges, hasznot nyújtó vállalatot társulás utján létesíteni. A szöllő tenyésztést előmozdítani s a bort s a szőlő melléktermékeit kezelni, értékesíteni, rendszeres borkezelés és értékesítés mellett a Szatmárhegy borának nevet adni s a hegyi és városi szőllő- birtokosok érdekeit védeni s jólétét ápolni. Régen volt Szatmáron borászati társulat. Megszűnt. Újra kell azt létesíteni Ennek irodája lehet benn. Pincéje azonban legyen künn a hegyen. Közzel a hegyi és erd,ödi vasút, találkozásánál. Olyan formán és irányban szervezendő a társulat, mint a kecskeméti s főleg a gyöngyös-visontai társaság van. A társaság a szőlőbirtokosokkal oly viszonyban van, hogy azokat biztosítja, hogy szöllőtermésüket hosszabb időn, megszabott áron, a szüreteléskor átveszi, megveszi, aztán a termést mint már a magáét, saját helyiségében, saját eszközeivel s munkásaival bornak szűri s a mustot értékesíti illetve mint bort,, saját szakértővel kezeli a teljes palaczk érésig, ha kell, s az értékesítést végzi hordónként vagy üvegekben s ha kell colportage utján s a bor árán maga a társulat osztozik s a jövedelem már itt egészen az övé. A szöllöjét átadó birtokost, ha tetszik annak, azon figyelemben részesíti, hogy átadott szöllőjének arányában, házi szükségletére, előállított áron pénz helyett bort ad. A birtokosnak nem kell gondolkozni pincéről, hordóról. szüretelési edényről. A tulajdonos pénzért alkalmas munkást kap idejében s előleget a munkáltatási költsé- gekre, melyet a leszámoláskor a termény beadása idején visszaad a a maradványt megkapja. A társaságnak a szöllö mellék- terményeiböl szép haszna lehet. A mon- tot, mit most a vincellérek cigánykodnak el — egy tömegben kifözeti, a gyengébb bort pezsgővé készíti, lepá- rolva finom italoknak készíti s úgy értékesíti mint pálinkát, vagy értékes borecetté készíti, melyet szintén fiagy haszonnal értékesíthet. Milliókra megy a termő szőllő- tökék száma. A kisajtolt szöllőmagból, mely most kárba megy, szőllőmag- olajat vagy pótkávét lehet gyártani, mely nem csekély jövedelmet adna. A város környékén a lankáságok az építkezések folytán megszűnnek. A gyümölcstermelés —- főleg a szilvatermesztés a hegyre szorul, ennek átdolgozása lekvárnak, vagy pálinkának, vagy a gyümölcs-candirozás, a társaság vállalkozása körébe vonható, ugyszinA 1VT \ T nö* divatáruházában Szatmár, a Pannónia mellett hatóVÁAI-lJ li Ji\. 11 XVXJ ságilag engedélyezett végeladás. Az összes raktáron lévő áruk mélyen leszállított árban árusittatnak el. Saját érdekében ne mulassza el ezen alkalmat mielőbb kihasználni. 4_5
