Szatmári Közlöny, 1910 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1910-08-01 / 1. szám

v4 I. évfolyam. Szatmár, 1910. í • / r IS 1.-so szám. sz í ni mii * /■ .*• M* TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. A MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN. Előfizetési ár: Egész évre: B K, Félévre 3 K, Negyedévre 1-50 K. Egyes szám ára 10 fillér, Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apró- hirdetéseknél minden szó 3 fillér. Felelős szerkesztő : CSOMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utca 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. Beköszöntő. Némi elfogódással indítjuk útnak lapunk első számát. A közönségnek a sajtó iránti érdeklődése és tá­mogatása, ami pedig elengedhetetlen feltétele egy lap fönnállásának, több oldalról vétetett igénybe. De a kö­zönség szívében mindig van egy kis hely azok számára, akik a köznek szolgálatába állani, annak javára munkálkodni készek. Mi pedig leg­jobb tudásunk szeiint, lelkiismeretesen és nemes szándékkal törekszünk arra, hogy a közönség szívében azt a kis helyet kiérdemeljük. Tudjuk azt, hoey nehéz feladat előtt amely munkát, akaraterőt, szilárdS^i és kitartást követel; de szívesen vállaljuk annak terhét mert meg vagyunk győződve, hogy’ désiink meg fogja nyerni a közönség j oízaimaras íOKonazenvcf. ivem v&- , gyünk „hivatásos újságírók,“ de újon­cok sem vagyunk a vidéki újságírás terén; többször tettünk tanúságot ar­ról, hogy, bár szerény képességekkel is, de mindenkor és mindenütt, ami­kor és ahol az újságírás kötelességei munkába szólítottak, a közérdek elő­mozdítására fejtettük ki erőnket s semmi körülmények között meg nem hajlottunk. Most is azok maradunk, akik voltunk. S hc^y lapunkat min­den tekintetben függetlenítsük, áldo­zatoktól sem riadt ink vissza, amit igazol az, hogy lapunk első perctől fogva a saját tula donunkat képezi. Nem akarunk ezzel valami különösebb érdemet tulajdonítani magunknak, de akik ismerik a helyi újságírás viszo­nyait, azok a megmondhatói, hogy ez a körülmény milyen áldozatot kíván. De készséggel hozzuk meg, hogy irányelveink követésében, közérdekű működésünkben, szabad akaratunkban korlátozva ne legyünk. Gondos szemekkel kisérjük a kö­rülöttünk történő eseményeket s min­den olyan kérdésben, amely megvita­tást kíván és támogatást érdemel, vagy elvetésre való. fölemeljük sza- ■" "kát, tárgyilagosan és igazságosan. Kű'önös gonddal figyeljük meg városi kö.7!’‘n,e”?'' fcUerríénv: :,_jl»runden ojvan ügynek szolgálatába szegődünk, amely a polgárság erkölcsi és anyagi javát, városunk virágzását elősegíti. Hívei leszünk minden szépnek és jónak. Ismertetünk minden közlésre érde­mes helyi és megyei eseményt, hogy így a híradás tekintetében is, lapunk kereteihez mérten, megfelelhessünk. Igyekezünk változatos, Ízléses, szín­vonalon álló lapot nyújtani, jó tollú munkatársaink szives közreműködé­sével. Ezekhez az irányelvekhez kérünk mi támogatást a közönségtől. Csomay Győző. Az idei népszámlálás. Újra itt van az országos népszámlálás. Országszerte csaknem húszezer dolgos kéz ir teli millió és millió kék cédulát, a számláló lapokat, állapotainkról. Hogy hadd lássuk megint, mennyit gyarapodtunk számban, gaz­dagságban és kultúrában ama tiz év óta, mikor utoljára számoltuk össze magunkat. A mai, repülőgépen ruhanó életben szerfelett nagy idő tiz esztendő a nemze­tek fejlődésében, mikor a tudomány, ész és lelemény úgyszólván naponkint produkál újabb vívmányt s mind a haladás amúgy is vágtató r szekerén akar egyet-egyet előre taszítani. Épp ezért manapság egész felfo­gásunk. munkásságunk és törekvéseink egyet­len évtized alatt is annyira meg szoktak változni, hogv úgyszólván minden évtizedre újra keit születnünk a változott uj eicuc, az eletkiizdeiem uj tégy vei zetében. És a ro­hamos átalakulások e forgatagában jaj an­nak, egyesnek ép úgy, mint nemzetnek, aki lomhán, vagy bárgyún kitért a haladás ily tízéves iramából s nem iparkodott kézzel- lábbal és fővel együtt úszni minden téren a világfejlődés nagy áradatával. Az átaludt időt, a jégre tett szorgalmat megsínyli egész életére. A népszámlálás intézményének itt rej­lik nagy fontossága. Arról kell hti tükröt tárnia Régi magyar bankettek. Manapság, mikor szokássá vált az \ udvari ebédekre való járás, bizony rendki- ; vül furcsának kell találnunk azt a módot, a melylyel elődeink poharaztak, lakomáik után. Eszem ágában sincs párhuzamot vonni a mai udvari ebédek és a régi lakomák rendje között, de azért nem tartom érdek­telennek, egy-két feltűnő különbségnek el­sorolását. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a régi udvarházakban nagyobb ven­dégség idejében kétféle asztal volt, evő és ivóasztal, az egyiknél a férfiak, a másiknál nők és gyermekek foglaltak helyet. Az evőasztal itala a viz, még pedig jeges vagy jégbehütött viz, amiért is minden oly finomak, hogy a falernumival veteked­nek. De sokat hanyatlottunk azóta, hiszen ma nem is ebéd, ha legalább ötféle, idegen­ből ideszakadt bor nincs az asztalon. A muston és az ujboron kívül számos csemegeborunk is volt, még pedig az édes, keserű és ürmös és az aszubor,'— mint borpótlék pedig a csiger szerepelt, a tör­kölyre töltött megédesített viz, melyet addig fogyasztottak, ainig el nem csipősödött, azután a cselédek asztalára került. A sert II. Lajos király asztalán^ látjuk. Csakhogy a ser akkor rj sérti és fanyar volt, úgy, hoj terjedt el a magyarság kcj Mint borpótlékot és almabort, de mincj fékben volt elterjed' nagy mennyiséget hogy őseink, akár csak a régi rómaiak, nem tiszta bort, hanem kétharmadrészszel vízzel higitottat ittak, azt is jéggel hütötték s úgy hozták asztalra. Megjegyzem azonban, hogy az ital természetesen nem poharakban került az asztalra. Legrégibb időkben cserépből való kancsókból ittak. Később már ezüst serleg szolgált erre a célra, az üveg és kristály pedig csak a 17-ik század vége felé kezd kimiaaa^z addig divatos “

Next

/
Thumbnails
Contents