Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-27 / 9. szám
XXVIII. évfolyam 9. szám. Bzatmáp-Németi, 1919. február 27. politikai És társadalmi lap K LrŐVí-Z K T É 8 I ARIK: Egéax ém 14 -K — t. I Negjtdénre — t K BO f. Fűért* — 7 „ — „ I Efjii »ám ár« 20 fiilár. Negyven ét. 1879-1919. (Bb.) Egészen ezük körben* .a tisztelők és ibarátok megértő csoportjától köríti véve ünnepelte február 25.-én Bodnár Gáspár negyvenéves iróá jubileumát. Negyven éve annek, hogy egy &é.pies iratával, melyet az „Uj .Nemzedék* is méltatott, pályadijat nyert; negyven éve már, bogy a tollat forgatja s a patak csobogásaként ható Írásaiba raktározza el gazdag szellemét és szivének meleg érzéseit. Az .ünnep — az idők még e megnehezült járásában, az események uj korszak felé ftörő hullámvetései közt is — a szűk kerekekből messze kiemelkedik; a patak folyóvá, a folyó tengerré lesz s a másikkal ellentétben, lágyan zsongó habok egy kis szigetet öveznek, ahol kiköt a megemlékezés csol- naka s a bentülőkkel az irót, a mi Írónkat indul köszönten! a Szatmári Hírlap és öt vármegye olvasóközönsége is. Bodnár Gáspárnak városunk és távol vidékének kulturális életével való eggyé forrása adja meg az ünnep jelentőségét és igazi beoeőségót s Írván róla a határmes- gyét jelölő, hullámok mosta határkőre, Szat- .tnárnak írjuk halkan zengő énekét. Mi volt ez a város, mikor a fejlődés utgwa-lj-' JLÜJL! ÜL ■ ' " ---------La ptalajdonoi & SíéTMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODÁUL KÖR. jára indult mind jobban és jobban bdokap- csolódva a művelődés folyamatába, míg végre a mának kultúrájával dicsekedhetett, azt Bodnár Gáspár irói pályája és mtótássága tükrözi vissza legjobban. A helyi jejságirás gyermekcipőkben járt ? ó ott volt & kezdetnél és ringatta annak bölcsőjét. Nőt;, fejlődött, izmosodott ? Bodnár Gáspár mindig az élen járt és fejlesztette, izmositotta azt. A Téli Esték ás a Magyar Füldmivelö, melyet a kormányok külön támogatásával két évtizednél tovább irt és szerkesztett* sokatmondóan beszélhetnek erről. A Seatmdri Hírlap (Heti Szemle) is, — melynek történetét most írja — □erétől elválaszthatatlan. Született, Térbeli újságíró, de a nép hamisítatlan, igaz lelkének írója is egyszersmind. Mint népies író országos nevet szerez magának s hogy nem ment fel a központba, a fővárosba, ahová annyiszor hívták, annyiszor édesgették, az Szatmárhoz való nagy szeretetéből és ragaszkodásából magyarázható. Áz iró a nép közelében akart lenni mindig a sárga Szamos mellett és nem tudott soha elszakadni övéitől. Arany János-utcai Tusculanumában érezte magát legjobban s nyiló orgonabokrok között, hajnali madárosicsergésnél irta sok-sok gyönyörű beszélyót, tanulmányát, színmüveit és közkézen forgó regényeit, ő adat nevet az utcának s Arany János szelA M«rk*szt5»ég#t és kiadóhivatalt illető ösezes küldemények, pénzek, hirdetések eth. l’ézmény.sajté (Iikola-utca 5. u.) eimre küldendők. Páljráutl hlrdétés.k .gy.Mrl Miiéit 10 klrau ---------------- Nyllttér aora 40 tallér. ---------------Me gjelenik minden ciBt6rtök3n. lemét sugároztatja müveibau. Arany János ott hagyta Szalontát, Kiskőröst s mindvégig boldogtalan volt. Bodnár Gáspár lelkének derűjét, rugékonyságát máig is megtartotta s a fiatal iró kedélyét őrzi szivében. Csendesnél folytonos munkálkodásban tölti a jelen napjait. Nincs könyv, mit el nem olvasna, nincs óra, mit — ahogyan ő mondja — az irói „műhelytől* elvonna s ha napi sétájára indul s ismerőseivel megállva társalog, akkor is eszméi Játóköróbe von mindent s szavából a meglátó irót ős latolgató elmét halljuk szólaui. E ponton ölelkezik az iró a Legényegylet szervezőjével s a mindig szívesen hallgatott nép- és hitszónokkal. Az újságírás mestere, a nép Írója, a szervező, a szónok nagy beosülésnek és köz- tiszteletnek örvend mindenki előtt s a Szatmári Hírlap hasábjairól bizonyára őrömmel értesülnek arról, hogy irói működésének e nem mindennapi határkövéhez jutott. Elül egy pillanatra az események hullámverése. Írásainak a szigetet csókdoső lágy muzsikája hallatszik. A csolnak kiköt s valamennyien orgonabokrok között járva, felé sietve kívánják, hogy szellemének frissességét őrizze meg mindvégig s majdan boldogabb, derűsebb ég alatt ünnepelhessük meg ötvenéves irói jubileumát. A hazai föld és a turistaság. Irta t a Karitáaz fabr. 16-i estélyén felolvasta: Dr. Schober Emil. I. Jelen előadásomat két évvel ezelőtt írtam meg egy jobb jövőbe vetett reménységgel I most két óv után letörve, szárnyaszegetten, kétségbeesve egy jobb jövendő felől, fejezem be, hogy a fenyegetett édes hazai földről, a turistaság felkarolásáról, az uj Magyar- országnak egyik sürgős teendőjéről mondjak el egyet-mást, annak ellenére, hogy talpig ködbe borult körülöttünk minden. Mint ismeretes a turista szó francia eredetű: származik a „tour“ szóból, ami sétát, körutat jeleit. A turista szó tehát végeredményben egy sétálót, egy körutat tevőt jelentene. A németek, akik valamikor a francia műveltség után indultak, átvették a turista szót a franciáktól, mi pedig a németektől. Úgy olvastam, hogy a turista szó helyettesítésére megfelelő magyar kifejezésünk nincs, pedig ha régi nyelvemlékeink között lapozgatunk, egy kis jóakarattal, egy kis nemzeti lelkesedéssel találnánk az idegen a igy a nagyközönség előtt értelmetlen turista szó helyett egy megfelelőbbet. A nemzetmentő, dicső kurue-háboruk gyalogos katonáját talpasnak nevezték. Booakaynak, Rákóczinak talpasai voltak s körülbelül Mária Teréziáig, tehát a németesitő korszakig gyalogos vitézeinket általában véve talpasoknak nevezték, mint akik talpalnak, járnak-kelnek; a mai baka szó ismeretlen volt. De a talpas szó mást is jelent. Göcsejben a talpason izmos, erőslábu embert értenek ; ha valakire azt mondjuk, hogy tenyeres-talpas, derék, erős embernek mondjuk, akiről pedig állítjuk, hogy a maga talpán áll, vagy azt, hogy legény a talpán, a testi erőn kivül még jellembeli, erkölcsi erővel ruházzuk fel. A költő tettre hívja nemzetét s igy kiált fel: „Talpra magyar 1“ A talpas szó tehát nemcsak egyszerű sétálót jelent, de jelent egyszersmind testileg, lelkileg, erkölcsileg kiváló, mindenkor tettrekész embert, nem úgy mint a francia eredetű turista sző, amely csak kedvtelésből sétálót, kedvtelésből egy körutat tevőt jelent. Mindezek alapján én elhagynám a nekünk idegen és igy értelmetlen turista szót s a turistát elnevezném talpasnak, mint aki □emosak talpal, de mindenkor erős, tettre kész, jellembelileg, erkölcsileg is kiváló egyén. A turistákat többes számban talpasoknak nevezném, a turistaságot talpasság- nak. Ezek alapján a turista-egyletek uj neve „talpas-egylet*-ek volna, pl. a .Magyar Turista Szövetséget „Magyar Talpas Szövetséginek nevezném, a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületet „Budapesti Egyetemi Talpas Egyesületinek. „A turistaság és alpi- nizmus“ oimü havi folyóirat „A talpasság és alpÍDizmus“ címet kapná és igy tovább. A talpas szónak ujraébredése ellen osak a szokatlansága szólna, de gondoljuk meg, hogy kétszáz év előtt közhasználatos szó volt; ha újra feléledne, száz év múlva senkisem ütközne meg uj jelentésén, de másrészt vegyük számba azt is, hogy a talpas szó megérdemelné feltámadását, mert sok vér, sok dicsőség tapad hozzá ! Az ősi talpas fegyverrel mentette meg a hazát, az uj talpas pedig a magyar kultúra terjesztésével szerezné vissza a mi páratlan szépségű hegyi vidékeinket I De van a talpasságnak történelme is, amelyből egy-két adatot szintén el akarok mondani. A talpasságnak voltakép eredeti bölcsője a szépséges Svájc. Svájc szülte ugyanis a hegymászókat, az alpinistákat. A 18-ik században, a romanticizmus korában történt, hogy a hires orvos és költő, Haller Albert, továbbá Rousseau János, a nagy nevelő és Lord Byron angol költő lelkes szavakkal magasztalták a hegyvidék bájait s ráterelték a közfigyelmet Svájcra, általában véve a hegyvilágra s ugyancsak a 18-ik században történt, 1787-ben, tehát 132 évvel
