Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-06 / 10. szám
Szalroár-Németi, 1919. március 6. SZATMÁRI HÍRLAP 3 s összetartásra, egy táborban való tömörülésre szólította fel a magyarságot és Ugrón Gábort éltette. Még javában folyt az ebéd, s a tósztok egész sora hangzott el, mikor az elnök Ugrón Gáborpohárköszöntője után a hadügyminiszterrel és katonai kíséretével külön- vonaton Szinérváraljára ment a demarká- cionális vonalon álló csapatok meglátogatására, hogy este 6 óra után a Nőegylet tea- délutánján újra megjelenjen. A Katona Tanács tartott-még gyűlést a hadügyminiszter jelenlétében. Szatmár-Nómeti ünnepét a belügyminiszter lakásán rendezett vacsora fejezte be. Az elnök az esti órákban itt fogadta a püspök képviseletében Hámon Róbert püspöki titkár tisztelgését, majd féltizenegy órakor, kíséretével Északkelet empóriumának nagy szeretetéből uj erőt meritve a nagy munkához, visszautazott a fővárosba. Honfoglalás a zárdában. 1919. febr. 26.-án bákességes est borult a városra. Azt hittem, ilyenkor minden ember lelke csupa jóság. De nem. A zárda környékén csend. Künn halkan dalol a tavaszi természet; benn némán imádkozik az. apáca. — Egyszerre csak megcseng a nagykapun a csengő. Nem ahogy szokott, gyöngéd áhítattal; erősen, paran- csolólag, követelve. Kis csapat — nem kór — hanem követel s csinál bebocsájtást. Á lakás- hivatal tisztviselője, két helybeli szociáldemokrata s a vezérük, egy idegen katona. Egy idegen katona. Úgy tudom, járt a fronton; de zárdában biztosan nem járt még. Ott, ahol némán nőnek lelki liliomok, szeges bakancsával, érdes nagy hangjával fölveri a csendet. Lehetett bátor az eilen- séggel szemben, de oroszlán védtelen nők előtt. Szeme szikrázik (tán nemcsak a bátorságtól); lármáz, fenyeget. Igaza vau. Nagy ur. Azt mondja, pesti demokrata munkás. Azt mondja, két elemit járt, de nem látszik meg rajta. Nem tudom, tud-e irni-olvasni. Beszélni tud. Igaz, hogy csak töri a magyar szót. De mutatja, hogy hajlandó egyebet is törni. Követeli, hogy vezessék a polgári leányiskolába. Megtörténik. Ki is ellenkeznék vele ? Az apácák, mint megrettent galambok követik a nagy urat. A polgári leányiskolában kinéz három termet — a legszebbeket s jóleső érzéssel konstatálja : Ez jó lesz nekem. Utasítást, megbízást, felhatalmazást nem mutat fel. Minek is az. Pesti demokrata munkás. Két elemit járt és a Bojtor névre hallgat. És ez elég. — Rokkantakat akar ide hozni; a termek azoknak kellenek gyülésteremnek. Mert csak világos, hogy ma minden rokkantnak szociáldemokratának kell lenni. A szociáldemokratának meg az a dolga, hogy gyülésezzók. Hisz azért munkás. Az apácák egymásra néznek. Mi lesz, ha holnap eljönnek a leányok — az a sok- sok leány — iskolába, és nem lesz terem ? Könyörgőre fogják a dolgot. Legyen irgalommal, legyen kegyességgel. Hiszen ez iskola. A tanítás nem állhat meg. Bojtor ur méltányolja az iskolát, hiszen ö is járt két elemit. De azért kijelenti, hogy a hely tetszik neki. Innen élve ki nem megy többé. A zárdában alármot fújnak. Lejön a polgári iskola igazgatónője, a leánygimnázium, a polgári és elemiképző igazgatója, a zárda szuperiora. Kérdik, ki rendelte el tulajdonképen a helyiségek lefoglalását. Talán a kormánybiztos ? Bojtor ur kajánul röhög és mellét kidüllesztve, (nem tudom mitől) szikrázó szemekkel, falatrepesztő hangon kiáltja: „Értsék meg, hogy az ón parancsomra a kormánybiztos.“ Ebben van is valami. Mellette áll le- horgasztott fővel Szatmár város lakáshivatalának vezetője. Mikor kérdezik, miért rek- virálnak a zárdában, azt feleli, hogy pern tehetett másképp. Neki egy negyedóra alatt helyiséget kellett előteremteni. Mert igy akarta Bojtor. Bojtor, aki valamikor még két elemit is végzett. — Bojtor pedig elmondja, hogy ő szakember a lakásrekvi- rálás terén. Budapesten egy egész sereg lakást foglalt le, ő, Bojtor, nem Írásokkal (amelyekhez talán nem is ért) hanem bombával. Valóságos kézigránáttal. Egyszer a panaszos felek az igazságügyminiszterhez mentek és az — jámborul azt gondolva, hogy ő tehet valamit Bojtor ellen — a panaszosoknak akart igazat adni. De megjárta; mert százhetvenedmagával felment hozzá Bojtor és a ^megrémült miniszter mindjárt tisztábban látta az igazságot. Közben lejön az általános főnöknő. Törött, koros szerzetes. Aggódik, mert a demokraták gyülósezóse nem apáca-kolostorba való. Próbálja kérlelni Bojlort: „Vegye figyelembe, hogy mi védtelen nők vagyunk“. Ettől megjön Bojtor bátorsága. Farkasszemet néz az agg fejedelemasszonnyal és vérszomjasán kiabálja „Hál harcot akar?!“ Dehogy akar szegény. Miután még egy pár gorombaságot még lenyel a nagy úrtól, zavartan, szelíden eltávozik. De Bojtornak még is jó a szive. Megegyeznek az igazgatókkal, hogy lefoglalhatja a legnagyobb termet az iskolában ; a másik két terem helyett pedig adnak neki két szobát az aggok házában. Mert ezek az apácák „kedves öreg gyermekei“; ezek megférnek kisebb helyen is. Ezek még békebeli rokkantak: nem kell nekik gyülésterem, csak jó szív és csendes, békés otthon. Bojtor ur kiadja még a parancsot, hogy a zárda falát az utcára ki kell vágni és nekik oda egy ajtót csinálni s azután Cézárként eltűnik. Az apácák meg szegények elszélednek és ma biztosan dicsérik az Istent, hogy ez a Bojtor ur milyen jó ember. Csak rekvirál, csak rést üt a zárda megszentelt falán; csak honfoglalást üz a zárdában; de nem robbantott fel senkit. Legalább egyelőre nem...________________________________(0 Ne mzetgyűlés. A minisztertanács legutóbb tartott egyik éjjeli ülésén befejezte a választási törvény tárgyalását. Az egész ország területét 48 nagy kerületre osztották be, amelyek összesen 418 képviselőt küldenek a nemzetgyűlésbe. Minthogy az ország nagy területei ellenséges megszállás alatt állanak, a választások valamennyi kerületben nem lesznek megtarthatók. Mindössze 21 olyan kerülete van az országnak, mely minden ellenséges megszállástól mentes és 7 olyan kerülete, amely részben van megszállva. Ilyenformán az ellenséges megszállásra való tekintettel a nemzetgyűlésben mindössze 236 képviselő fog helyet foglalni. Budapestet négy nagy kerületre osztják be, a főváros választó közönsége azonban 36 képviselőt küld a nemzetgyűlésbe. A választások április 10-én lesznek és tiz napra rá, április 20-án összeül a nemzetgyűlés, amelynek mandátuma két ‘esztendőre szól. A választási eljárásra, valamint az uj kerületi beosztásra vonatkozó néptörvóny az összes ide vonatkozó rendelkezésekkel együtt a hivatalos lap hétfői számában jelent meg. Ugrón Gábor pohárköszöntője. Az államfő vasárnapi fogadtatásából csupán egy epizódot ragadunk ki, a sok közül talán a legjelentősebbet s ez Ugrón Gábornak, a Székely Nemzeti-Tanács elnökének a diszlakomán elmondott pobárköszöntője. Pohárköszöntő és epizód 1 Lehet-e pohárköszöntőbe, ebbo az évezredes műfajba még újságot belevinni, hogy unottan hallgatva ne a megszokott kedélymegnyilvánulást lássuk benne, amely a gyöngyöző borból merit szárnyalást s a fehér asztal köny- nyen megtéveszthető közvetlenségében hordozza az igazságot ? Kell-e epizód, ez a színes köntös, ameiy gazdag aranyhimóvel kápráztatja szemünket s a lényegtől oltériti figyelmünket ? Ugrón Gábor pohárköszöntője tulajdonképpen nem is pohárköszöntő, nem is epizód. Maga a beszéd szerves kiegószitője annak a másik beszédnek, amelyet a Deák-téri hallgatóság ezreinek és ezreinek jelenlétében mondott el: igazság, vallomás, a szókelység hamisitatlan eszejárása és őszinte, nemes egyszerűsége. Mily meghatóan igaz, őszinte, nemesen egyszerű volt, amikor az államfőnek az egész magyarságot átölelő, majd őt éltető szavai után szükebb hazájáról szólott: milyen volt a székely a múltban és milyen akar lenni ma ? Kommunizmusról, egyenlőségről beszélünk — mondotta — s nem gondolunk arra, hogy a háromszéki havasok között s ott a Hargitta hegylábánál évszázadok óta meg van már. Kétszáz holdasnál nagyobb birtokok Székelyországban sohasem is voltak, nincsenek ; nincs ott ur és paraszt, a báró nem volt báró, a jobbágy, jobbágy, hanem nemes, egyforma székely és hazáját szerető magyar. Ne beszéljünk hát kommunizmusról és egyenlő jogokról, ne mondja senki, hogy a székely nem akarja azt, amit a forradalom vívmányai között emleget. Amiben élt mindig, azt az anyaországnak is kívánja a köztársaságban, csak hazáját, apái földjét láthassa viszont. Sokan, csak pohárköszöntőnek fogva fel azt, amit mondott, talán oda se figyeltek, de mi szivünkbe véstük a magyar elme szavait s a terem közepén egy fát láttunk lombo- sodni, amely hazai földből sarjadt s rostjaiban, ntdvkeringésében az egészséges fejlődést hordozza anélkül, hogy erőszakosan s importált eszmékkel: leninizmussal és interná- cionálizmussal kellene beoltani s ily módon bírni nemesebb hajtásokra és gazdagabb gyümölcsözósre. Hamvazó szerda. Fehér felhőfoszlány tele hamuszinü betűkkel és sürüszövésü gyászfátyol takarja. Ott lebeg a fejünk felett. Az írás szavait olvassuk le róla, az irás megdöbbentő szavait: Ember emlékezzél arra, hogy por vagy és porrá leszel ... A nemzet nagybőjti hangulatában vége van a farsangnak s mároius ötödikével a magába- szállás, a negyvennapos áhitat ideje kezdődött. Hamuzott homlokunk bünbánatot, ve- zeklést hirdet, hogy büDbánat és vezeklés után biztosan elkövetkezzék a lélek és lélek után a haza feltámadása. Uj kormánybiztos. A magyar népkormány Bacsinssky Ödön dr. debreceni já- rásbirót Ung vármegye kormánybiztosává nevezte ki.
