Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-13 / 7. szám
Szatmár-Németi, 1919. február 13. SZATMÁRI HÍRLAP 3 visszaemlékezésb«u ki tudná mindazt a fényt, áldásos tevékenységet összefogni, amely a csendes paróchiának annyira sajátja volt? Hívek megértő csoportja veíío körűi s oltáron és templom fölött a hit napja ragyogott. Mit érezhetett a már tízéves őszhaju szent- széki tanácsos, amikor 1914 beu kitört a háború s a szőlőskert gondozott, életerős venyigéinek pusztulását látta? Fajt, nagyon fájt agg simeoni lelkének a viharnak Európát temetővé változtató rohanása, amely híveinek tömött sorait is annyira megritk'totta. Az aranymise kelyhe reszketett kezében s az ébenfa-kereszt vércseppeklől gyöngyözött ... Tanúja volt a háború titáui erőfeszítéseinek, még látta a nagy összeomlást, a hazát, hitet veszélyeztető külső és belső bajokat, de aki mint gyermekifju már végigélt egy nyomasztó, nehéz korszakot, a mindnyájunktól oly biztosan várt másik feltámadást már meg nem érhette. A gyémántmise kelyhét nem mutathatta' meg Alkotójának, hogy visszaverődő sugarai újra egy boldog nemzetet lássanak . . . A Nap sütésének reményót reánk hagyva örökségül, február 5-én lehunyta fáradt szemeit s híveinek s az erdődkerüloti papságnak nagy részvéte mellett február 7-én a krusznaterebesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Lelkeknek nehéz, boldog e újra nehéz időkben gondozója, nyugodjál békében s az Ur legyen igen nagy jutalmad! Bakkay Béla. Az Egyhm. írod. Kör és a Rath. Karitász első felolvasó estéje. (Bb.) A Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör januárban tartott egyik választmányi ülésén merült fel az eszme, hogy városunk keresztény társadalmának tájékoztatására és kifejezett óhajára, a megváltozott viszonyokra kiterjeszkedő, korszerű előadások tartassanak. Az indítvány az Irodalmi Kör vezetőségénél lelkes visszhangra talált s a lelkek mélyéből fakadt kívánságnak eleget akarván tenni, elhatározta, hogy a Katholikus Karitásszal karöltve, mint e testvéregyesületnek irodalmi szakosztálya, több Vasárnapon át sorozatos felolvasásokat tart a legaktuálisabb kérdésekről. Az elhatározást tett követte s a háború kónyszeritette hosszú hallgatás után, az októberi változások óta először, kulturális, hit- buzgalmi és szociális missziót teljesítő két egyesületünk újra a nyilvánosság elé lépett. Hogy mennyire szükségét érzi közönségünk a Kath. Karitáaz és az Irodalmi Kör működésének, mutatatta az a nagy érdeklődés, amely már az első, febr. 9-i felolvasó estét kísérte. A gyülekezés. Az előadás délután öt órára van hirdetve, de alig múlik el négy óra, a kemény februári hidegben sürü sorokban sietnek a t. a. kath. főgimnázium épülete felé. A Deák- téren már szét08zlóban a tömeg, amelyet a szociáldemokraták monstré-népgy ülése hozott össze, ez azonban közönségünket nem zavarja a gyülekezésben. Ott politikáról beszélnek, az anyagi boldogulás útjait keresik, itt szivet, lelket,. értelmet mennek fel- üditeni, megvilágositani azok, akik a mának bajaiból, a feje tetejére állított világban sóvárogva-vágyva a kivezető utakat keresik. Öt óra van s a fényes terem a karzattal már alig tudja befogadni a hallgatókat. Hót- száz körül vannak férfiak és nők egyformán, akikuek soraiban ott láttuk a keresztény társadalom szine-javát s a Kath, Karitásznak szép számban megjelent tagjait. Amire a forradalom titán is szükségünk van. Bago8sy Bertalan t. a. kath. főgiinn. igazgató, az írod. Kör elnöke mondja az elnöki bevezetőt, amely visszhangot keltő harsonaként a historikus mélyrelátásával felhívja a közönség figyelmét a meginduló ciklusra, míg az első felolvasó-est középpontjában Gobi Alajos dr. előadása áll „Amire a forradalom után is szükségünk van“ cimü nagyobb tanulmányával. Mikor a dobogón megjelen, tapsorkán fogadja a múltból oly előnyösen ismert népszerű előadót s aki eddig játszi, enyelgő hangon társadalmi, orvosi kérdésekhez szólt hozzá, ezúttal nem kovésbbé könnyed módon igen komoly témát fejtegetett. A forradalmi jelenségek mélyen szántó ismertetése után kérdi, mi az, amire a forradalom után is szükségünk van? Felelete, hogy amire a szociáldemokraták, a radikálisok és a kommunisták egyáltalán nem gondolnak : vallásra, a „lélek szükségleteiről“ való gondoskodásra. Túlzó doktrinőr- teóriák, vérmes agitóciók, exaltált szobatudósok és dilettáns irók lázas rögeszméi helyett ma, a forradalom után — mondja okfejtései legvégén — szükség van az összes osztályok lelkes összefogására, önfegyelme- zettségre, türelmességre, áldozatkészségre ; szükség vau a keresztény világnézet áldásos forrására: valláserkölcsi életre, testvéri sze- retetre, reményre és hitre. A műsor. A mindvégig feszült figyelemmel hallgatott és nagy tetszéssel fogadott felolvasás körül hatásosan helyezkedett el a műsor többi száma is s nem hatott zavaróan az a körülmény, hogy Sepsy Márton karnagy betegsége folytán műsorváltozás volt. A Karitász hatalmas énekkarának szereplése egy későbbi felolvasásra maradt. A nyitányt ezúttal Offenbach: „Orpheus az alvilágban“ eimü darabjával biztos tudással a katonazenekar szolgáltatta. Daviero Fólixné, szül. Bernjén Anna, Schnébli Ilona zongorakisérete mellett két bájos dalt adott elő igen nagy közvetlenséggel. Szász Anna Krüger Aladár „ítélet“ cimü hosszabb versét szavalta szivet meginditóan és értelemhez szólóan. Figus Ilona zongora s Bodor Mária harmonium- kisérete mellett ifj. Figus Albert két hegedű- számot adott elő: Gounod Ave Mariáját, TFisniavsfo Romanzeját s Fr. Drdla Serena- deját. A szóló úgy, mint maga a kíséret elöhaladott játéktudásról tett tanúságot. A Serenade fejezte be az ötnegyedórás műsort, amelynek elhangzása után a közönség lélekben, szellemben felfrissülve lassan szétoszlott. * A következő felolvasás ugyanosak a t. a. kath. főgimnázium dísztermében, február 16-án, vasárnap délután öt órakor lesz. Halálozás, lzsáky M. Salome fogadalmáé néue, miután 24 évet töltött el a rend odaadó szolgálatában, életének 41-ik évében január 31-én Erdődön elhunyt. A« Egyhm. írod. Kör és a Kath. Karitász második felolvasó estéjének műsora: 1. Schuhmann: Honfidal. Előadja a papnövendékek énekkara. 2. Dr. Schőber Emil előadása a turistaságról vetített képek- pel. 3. Turista-áriák. Turistahsngszeren, zon- gorakisérettel előadja: Teibert József. 4. A téma, monolog ; irta : Bodnár Gáspár, előadja: Kovács Rózsika. 5. Rubinstein: Romanze és Sarasate: Zigeunerweisen, hegedűn játssza: Lehotzky Margit, zongorán kiséri : Klicska József. Belépődíj: Ülőhely 2 K, állóhely 1 K, karzatjegy 50 f. A városi színház ügye. A városi tanács minap döntött a városi színház bérlete tárgyában. Három pályázó közül titkos szavazással Szabadkai József színigazgató nyerte el a többséget s igy a színház bérlőiét a következő évre ő kapta meg. Á kikötések között szerepel, hogy az uj igazgató társulatát csak konzorcionális alapon szervezheti meg s hogy a mostani helyárak mellett vigalmi adót köteles fizetni. As ukránok. Máramaros nagy része, mióta M.-Szigettől felfelé a vonatközlekedós megszűnt, el van vágva a világtól. A lakosság helyzetéről csak a gyalogosan útnak indult emb rek elbeszéléséből értesülhetni. Legutóbb híradás az volt, hogy a rend helyreáll s az ukrán-hordákkal működő ruthón lakosság nyugodtan viselkedik. Hivatalos jeieutések szerint a helyzet egészen máskép van. M.-Sziget kormánybiztosához beosztott tiszt karhatalmi segítséget kór, mert Galicia és Ukránia felől Magyarország határait ismét az ukránok betörése fenyegeti. Karhatalmat, katonaságot várnak a debreceni katonai parancsnokság utján a belügyminisztertől, mert ellenkező esetben a felfordulás és anarchia réme fenyegeti a háború alatt már amúgy is annyit szenvedett lakosságot, Házasság. Borsy István, ref. felsőbb leányiskolái tanár, február 8-án tartotta esküvőjét Wallon Lajosnak, a Népbank igazgatójának leányával, Lénkével. A vonatközlekedés. Az állomásfőnökség értesíti az utazó közönséget, hogy február 15-től kezdődőleg Szatmár és Budapest között a vonatok mindennap fognak közlekedni. Ugyancsak megindul a vonatközlekedós Szatmár és Szinérváralju között. A vonat minden páratlan napon indul Szat- márról reggel 7 óra 18 perckor, Szatmárra érkezik délben 12 óra 49 perckor. Népgyttlés. A szociáldemokrata- párt február 9 én délután tüntető felvonulást és nagy népgyülóst rendezett. A város különböző pontjain gyülekeztek a résztvevők s katonazenekarral, cigányzenével és énekelve vörös zászlók alatt vonultak fel a Deák-térre. A tüntető felvonulás célja az volt, hogy a párt megmutassa, milyen hatalmas tömeg felett rendelkezik, vagy mint hirdetve volt, hogy „a proletárok megrázzák ökleiket, megmutassák erejüket“ s hogy „kiáltó szavukat hallja meg az ördögi burzsoázia.“ A központi kiküldött politikai beszámolója után a párt helyi vezetői szólották. A felvonulás külső képe nagy fegyelmezettségről tanúskodott, rendzavarás nem történt s a nép- gyűlés a szónokok meghallgatása és tüntető séta után osendben szétoszlott. Híradás olasa fogságban lévő magyarokról. A Magyar Kurír jelenti: Gas- parri bibornok a bécsi nuneius utján érte-
