Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-02 / 1. szám

I Bzatmái-Németi, 1919. január 2. A fővárosba való utazása szándékában lehetett; de annyi bizonyos, hogy a beszéd­tartásának gondolata, közeledte nagyon iz­gatta. Már nem volt egyensúlyban a tempe­ramentuma. Félt, hogy nem lesz meg lelké­nek szükséges nyugalma sem. Olvasta-e válaszomat, nem tudom. Or­vosa ott tálálta a katasztrófa bekövetkezté­vel Íróasztalán. Mert ebéd után elszunnyadt... és miután szokatlanul sokáig maradt csen­dességben . . . felkeresték . . . Eszméletlenül, hörögve találták. Agyszólhüdés érte. így esz­méletlen állapotban maradt másnapig. A gyors segély, a jó irgalmas nénét önfelál­dozó ápolása visszaadták öntudatának. Tudta, hogy mi történt. Gyóntató atyát kért, elvé­gezte teljes eszmélettel lelki számadását és látszólag megnyugodott. Már-már bizakodni kezdettünk, hogy megvívja esatáját az ólál­kodó halállal. Fájdalom, a bizakodás nem sokáig tarthatott. Újabb szélhüdés következett. Újra elvesztette eszméletét, most már végkép. Halálos veszedelmü betegségéhez komplikáció járult. Tüdőgyuladás és agyhárty alob. Ezeket a támadásokat nem bírta tovább. Kedden, az év utolsó napján — lelke az Úrhoz szállott. * Mély megindulással álltunk ravatalánál. Nemes lélek volt, férfiasán viselte szenvedé­seit. Jó szive sokszor összeütközésbe került megroncsolt idegszervezetével. Hirtelen és minden kisebb behatásra érzékeny felindu­lásai dacára mindenki sserette és tudom, hogy alapjában véve szelíd, jó ember, aki a legőszintébb barátságra, embarszerstetre, lel­kesedésre, tevékenységre született. A leiké­ből kiszakadt irónia, szarkazmus csak egész­ségi állapotának következménye volt. Temetése újév napján fél 2 órakor ment végben Ez a körülmény okozta, hogy a kü­lönbén népes végtisztességén sok barátja, tisztelője nem vehetett részt. De halála az egész városban mély részvétet keltett. Nyugodjék békességben. Az ö. r. f. n. B. O. Rozzant szekerek. Az első, ahogy a végtelen utón halad, nyikorog egyet s a régi dűlőről uj dűlőre, újabb esztendőnek taposatlan göröngyére fordul. Kocsisa az Idő s mikor ostorával a fáradt lovak közé cserdit, kissé megereszke­dik kezében a gyeplő, félrebillen fején a széles karimáju kalap s egy pillanatra ráncos arcába tekinthetünk. Utasai halandó embe­rek, valamennyien, akik a földi téreket jár­juk s az évek hosszú sorát — mindmeg- annyi régi dülőutakat — a hátunk megett tudva, uj célok felé, mindig előre sietünk, Hosszabb megállás nincs. Akik végső állo­máshelyükre érkeznek, csendben, szó nélkül leszállanák, helyükbe mások jönnek s a szekér döoög tovább megmaradt és uj utasaival. így megy ez évezredek óta. Újabb év­ezredek mezői nyílnak s ki tudja hol, ki tudja, mikor sülyednek el szekerestül a min- denségben ? A toldozott-foldozott régi alkot­mány megy, egyre nyikorog, zökken; részei kopnak és Szilveszter-Újév egymást köve­tésekor találgatjuk, meddig tart még fel- ós leszálló embereket hordozása ? Ez évben különösebben megfigyeljük MZ utasokat, utasok között a maroknyi, meg­„SZATMÁRI HÍRLAP“ próbóltatások elé néző magyarokat. Az Idő szekere után ott hslad az ország még roz+ zantabb szekere! Ötvenegy hónap vórzivata- rában villámok cikkáztak fölötte, megtize­delve embersorait mennykövek csaptak be­léje s ha lépésben is, de előre ment a vé­szekben. Most ott állunk, hogy útja elé sziklákat görgetnek, megkötik a kerekeket, kifogják a lovakat ós kiveszik a ezekérrudat. A rajtaülők borús arccal összenéznek és ijedten kérdezik egymástól, mi lesz velük, mi lesz az országgal ? Mig az Idő szekere kiszabott utján tovább halad, azalatt ez vég­romlásba jusson és örök megállásra kény­szerüljön ? Fejét rázza mindegyik ós a ve­szedelem elhárítására készülődik. Leszáll a szekérről és azt újra mozgásba hozandó, ha­ladásra kényszeritendő, mentésre, elhatározó cselekvésre szánja el magát. Hogy ez mielőbb megtörténhessék, a harmadik és legrozzantabb szekeret akarja rendbehozni: az ország kormányzásának szekerét. Ha ezt nézi, be kell vallania, hogy itt van a legnagyobb veszedelem s azt a felfordulás rérbe ós ezer halál fenyegeti. Akik a gyeplőt tartják, el nem ismertetésünk, for- radalmiságunk tudatában lassan, egyenkint miud kiengedik azt a kezükből. A körülötte állók dulakodnak érette, vagy a meggondol- tabb elemet távol tartva tőle, kétoldalt fog­ják a széteső szekeret s azt romlásba ta­szítják. Az ország látja, hogy ilyen körülmé­nyek között nem fog boldogulni. Itt, a har­madik és légrozzantabb szekér körül kell először valaminek történni. Tengelye már- már kigyul, a lovak megbokrosodnak s az uj dülőuton mélység felé rohannak. Ki fog bennünket a vesaedt.cmtől megszabadítani ? Engedje a magyarok Istene, hogy a legjob­bakat remélhessük. A második szekér is igy valahogy esak megiudul s az elsőt, amint a végtelen utón halad bakon az Idő kocsisával, s nyikorogva a régi dűlőről az uj dűlőre for­dul, két rozzant szekerünkkel megállás és nagyobb bajok nélkül követhetjük. A lap előállítóba körül felmerült rend­kívüli kiadásainkra való tekintettel az előfizetési árat kénytelenek vagyunk 1919. év január hó 1-től kezdödöleg felemelni és pedig: egész évre . . 14.— korona fél évre . . . 7.— korona negyed évre . 3.50 korona egyes szám, ára 20 fillér. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek elő­fizetésük december hó 31-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szívesked­jenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányok­ban nyomathassuk. Az eddig élvezett kedvezményes előfizetési dijak úgy a tanítók, mint a kézmüiparosok részéről január 1-től kezdődőleg szintén meg­szűnik. Kiadóhivatal. Berthelot franoia tábornok átuta­zott Szatmáron. Bertbelot francia tábornok, az antant haderők balkáni parancsnoka, de­cember 30-án délelőtt Nagyváradról Nagy­bányára utaztában egy óráig a szatmári ál­lomáson időzött. Fogadására megjelentek Kot- saciky László kormánybiztos, Lénátd István h. polgármester s a román Nemzeti Tanács több egyházi és világi kiküldötte. Az üd­vözlő beszédekre a francia tábornok, válaszolt és felhívta az összes hatóságokat arra, hogy a nemzetiségi súrlódásoknak minden erejük­kel vegyék elejét és nyugodtan várják be a békekonferencia eredményét, amely a világ minden nemzetének igazságot fog szolgál­tatni. _________________ 3 A román gárda megkezdte műkö­dését. A román gárda, függetlenül a meg­szálló román királyi hadseregtől, mint a nemzetőrség kiegészítő szerve, december 30.-án a magyar nemzetőrséggel karöltve megkezdette városunkban a rend fenntartá­sára irányuló működését. Országos Katholikus Nőszövetség. A mai nehéz időkben, amikor az egyre tor­nyosuló viharfelhők sötét árnyékot borítanak a jelenre és még sötétebbet a jövőre, két nagy érték megmentésére fogtak össze a katholikus nők. Az első a nemzeti érzés kultiválása a politikai jogok révén, a másik a hit védelme ama erő felhasználásával, amely a szervezett, együttes fellépésben és állásfoglalásban rejlik. E cél elérésére alakult meg az Országot Katholikus Nőszövetség. Annyi uj feladat, uj kötelesség bárul a katholikus nőkre, hogy nem lehet többé kétség aziránt, hogy szükséges ós keresztülviendő az együtt­működés nagy gondolata. A Károlyi-párt nagygyűlése. Decem­ber huszonötödikén, karácsony első napján délután három órakor a Károlyi-párt az Iparos Otthonban nagygyűlést tartott. Az érdeklődés középpontjában Nagy Vince dr. belügyminiszternek, a város képviselőjének kétórás beszéde állott, aki részletesen kifej­tette a párt programmját s a jövö feladatai­nak irányelveit. A belügyminiszter a külügyi helyzet javulását várja s a pártok együtt­működésére helyezi a fősulyt. Az Iparos Utthon nagyterme zsúfolásig megtelt hall­gató közönséggel és a belügyminisztert lel­kesen ünnepelte. A gyűlést Kossaceky kor­mánybiztos nyitotta meg, üdvözölvén a pártok képviselőit és a belügyminisztert, aki e magas állásában először jelent meg szülő­városában. Bélteky Lajos, a Nemzeti Tanács elnöke a Károlyi-párt, Kocsis László a szo­ciáldemokrata-párt és Tanády Endre dr. a radikális-párt nevében szólották s a belügy- minisstert a legmesszebbmenő támogatásról biztosították. Este a Pannónia éttermében hatalmas bankett volt, amelyen 250-en vet­tek részt. A belügyminiszter kótnapi itt tar­tózkodás után visszautazott á fővárosba. Papi recollactiót tartunk január 8. napján este 6 órakor, melyre ez utón hívjuk meg a főtisztelendő papságot. Szatmár, Püs­pöki Konviktus. N­Megnyílnak az iskolák. A járvány bizottság december 28-án tartott ülésén az ' orvosok jelentései után megállapította, hogy a spanyol-influenza szünőfólben van s elha­tározta, hogy az iskolákat január 3 áu újból megnyitja. Remény van arra, hogy az isko­lák most már zavartalanul működhetnek. Halálozás. Maturek Gyula nagyváradi püspöki titkár, pápai kamarás, városunk szülötte hosszas szenvedés után december 20 án 37 éves korában Nagyváradon elhalt. Édes anyján, özv. Mazurek Pálnén kivül nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. — Tö­rök Lajos ny. államvasuti főellenőr decem­ber 21-én 71 éves korában Szaniszlón el­hunyt, kiben Török Lajos szaniszlói plébános édes atyját gyászolja. — Kertkes János oki. gyógyszerész életének 40-ik évében decem- , bér 18-án Avasfelsőfaluban a spanyol influ­enza áldozata lett. A katholikusok részvétele a béke- tárgyalásokon. A francia katholikusok közt mind általánosabbá válik az az óbaj, hogy a béketárgyalásokon külön képviseletük le­gyen. Szükséges ez nemcsak azért, mert a munkások, a demokraták is külön részt

Next

/
Thumbnails
Contents