Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-30 / 5. szám

józanul gondolkozóban megütközést nem kelthet. Ez az ország túlnyomó többségében keresztény, ezer év óta ezt a jelleget hordja magán, méltán ragaszkodhatik tehát hozzá, hogy a kisebbség megsértése nélkül az ország a többség karakterét viselje továbbra is.

így fest tehát a felekezeti kérdés a kér. szociális párt programújában. Az itt vázolt elvekhez a gyakorlatban is a legszigorúbban ragaszkodni akarunk. Felelőtlen egyének esetleges kiszólásaival, elszólásaival a párt. magát semmi körülmények között nem azonosítja. De amilyen lojális a párt önmagával szemben, olyan lojális megértést kíván és követel maga iránt másoktól is. Elvárja, hogy a nemtelen inszinuációknak, gyanúsító és rágalmazó hadjáratnak egyszer és mindenkorra vége legyen.

Dr. Nyisztor Zoltán.

2

Hazajöttek — és zárva találták a templom ajtaját.

Elég volt a fronton, elég \rolt a szomorú fogságban Isten nélkül élni.

És levelet küldtek a püspöknek karácsony napjára és a püspöknek legszebb ka- rácsdbyi ajándék volt a bus-panaszos magyar levél.

„Megdöbbenéssel vettünk tudomást arról, hogy az itthon maradt néhány kiváltságos egyháztag, amig mi küzdöttünk, fogságban sanyarogtunk, odáig vitte az ügyek intését, hogy hitközségünk meg van fosztva még a havi egyszeri misehallgatás áldásától.

Mi rólunk mondták, hogy elromlunk a harctéren, de — hála Istennek — nem úgy történt. Nekünk kell Isten, kell lelkipásztor, kell a vallás vigasztalása. Mi minden szenvedésünk orvosságát a harctéren is az imádságban találtuk s ha téli hidegben éjfélkor jött a parancs, hogy másnap tábori mise lesz, reggelig örömmel dolgoztunk az istentisztelet helyének elkészítésénél. Akik pedig itthon naponta 100 K-t is kerestek szekerükkel, könnyelműen tagadták meg a fuvais már élet s csak vagy egyszer-kétszer alig hallhatóan nyöszörögte:

— Papot, papot 1 — Aztán fennhangon : — Az Isten tudja, én nem 1

Nagyon keservesen zokogott, amint tőlem búcsúzott. Én kétségbe voltam esve.

— Gergely 1 Gergely! — kiáltottam — miért nem szóltál egy szót sem a tábornok előtt 1

— Az Isten tudja, — ismétlé elfúló hangon a szegény — nem ón !

A háziasszony maga is megijedt. Ilyen borzasztó büntetésre ő sem számított s a maga módja szerint el kezdett ordítani. Fü- höz-fához szaladt, hogy kegyelmet nyerjen Gergely számára s azt erősítette, hogy ő mindent ki fog deríteni. Mindez — természetesen — nem használt semmit.

A katonai rend, a fegyelem, — kapta mindenütt válaszúi.

Az asszony hangosabban, mindig hangosabban jajgatott. Gergely, miután már meggyónt és megáldozott, hozzám fordult:

— Tessék ügyelni rá, hogy ne tegyen kárt magában. Én már neki úgy is megbocsátottam.

Ismerősöm a szolga utolsó szavait ismételve felsóhajtott :

— Gergelykém, te drága, becsületes lélek 1 T- s könnyei hullottak öreg arcára.

. Orosz eredetiből: Oroia Ferenc.

„SZATMÁRI HÍRLAP

rozást akkor, amikor a hitközség lelki javáról kellett volna gondoskodniok.“

És azóta nyitva áll a nagygejőczi templom ... és azóta hozzák-viszik a esászlóci papot, mert azt érzik, hogy kell-kell az embernek az Isten, a lelkipásztor, a vjllás vigasztalása.

Keresztény magyarod, kik a városokban dúskáltok a templomok, szentmisék sokaságában és mégis hiába várnak titeket a nyitott ajtóju templomok : tanuljatok szent lelki forradalmat a nagygejőczi magyar, keresztény katonáktól!

Ne felejtsük el a Sajtóalapot!

Ä közigazgatás heti krónikája.

Egy fontos kérdés megoldásáról, az erdőkhöz vezető utak kiépítéséről irt az egyik napilap. A két év óta vajúdó ügyből levonható összes hátrányos konzekvenc ákat ráírta a mostani városi vezetőség számlájára. Elismerjük, hogy a kérdés elsőrendű fontossággal bir, hogy a megoldással félig- meddig megszüntetjük a tűzifa-hiányt, hogy könnyelműség volt halogatni est az ügyet, de másik oldalról meg be kell látnunk, hogy a mostani vezefőségnek annyi része van az elodázásban, mint a menyi része van az érdemből a tárgyilagosság nélkül megirt cikknek.

*

A szervezett munkásság elismerésre méltó módon veszi ki részét a közéleti szereplésből. — Elfogultság nélkül és örömmel látjuk, hogy valóban törekednek a közéleti tisztaságra. A legnagyobb készséggel tud- nók bo nekik érdem gyanánt ezt a működésűket, ha más oldalról uem használnák fel érdemes osztályok ledorongolására és nem csinálnának mindenből propaganda-eszközt. *

A kivitelnél is több megfontoltságot várnánk, mert az olyan beavatkozás, mint a tűzifa kezelésénél történt, hogy a munkás- osztály közreműködése fólölenkónt 2 K 50 f.-rel emelte rögtön a szegény ember fájának az árát. Nem érdeke a közönségnek, de a munkásságnak sem, mert könnyen igazságtalan gyanúsításoknak tehetik ki magukat. *

Á kis lakások építése foglalkoztatja most a lakáshivatalt. A városi tanács pedig evvel a kérdéssel karöltve gondoskodik az építő anyagok megszerzéséről. Az ügy részletei még nem bontakoztak ki, erről később tájékoztatjuk a nyilvánosságot, most csak annyi megjegyzést füzünk az ügyhöz, ne úgy oldják meg ezt is, mint a másik lakásínséggel kapcsolatos ügyet, a galiciánsrek kiutasítását, hogy kellő „alapossággal“ 14, mondd és ird tizennégy kiutasitandót találtak összesen Szatmáron.

*

A román nemzeti tanács közreműködésével a nagyszebeni kormányhoz kiküldötte a kormánybiztos Markó Kálmán villamos üzemi igazgatót, eszközölje ki ott a szén, stb. anyagok átengedését. Ettől az intézkedéstől határozottan várjuk a világítás biztosítását, mert vagy htzaengedik a románok az igazgatót és adnak szenet, vagy nem adnak szenet és ott tartják az igazgatót, — mind a két asetben biztosítva lesz a világítás.

Uradalmi cseléd és állami tisztviselő.

Tele vagyunk panasszal, szidjuk a nagytőkét, mert rabol, megrabolja a dolgozó milliókat. Vannak, akik azt állítják hogy pl. az állami tisztviselő helyzete is két oldali szerződésen alapul : a tisztviselő a munkás, az állam pedig a munkaadó, aki éhbért fizet.

Vájjon az állam lelketlen nagytőke-e vagy okos gazdálkodással és becsületes szellemi vezetéssel a tisztviselők emberséges anyagi helyzetével büszkélkedhető munkaadó lehetne? Ma, amikor a magyar állam parancsoló gazda, orvos nélkül, a tehetetlenség nyomorult ágyán fetreng, erről, nehéz beszélni, megvalósítható elméletet hirdetni.

De nem is emelkedtünk még fel az ezerféle zűrzavar tengeréből, hogy a forrás teljesítő képességére is gondoljunk. Nem szervezkedtünk még arra, hogy az államot a maga munkásai neveljék a kívánságokat szívesen teljesítő munkaadóvá. Azonban mit és hogyan kívánjon egy tisztviselő, ha az uradalmi cseléd a következő javadalmazást tartja a legcsekélyebbnek:

Minden gazdasági cseléd kap 20 q búzát, 10 q árpát, 78 kg. szalonnát, 52 kg. sót, 52 kg. főzeléket, 2 pár csizmát, 800 K készpénzt, 3300 □-öl tengeriföldet felszántva, 300 D-öl kertel, pénzért nagyobb termésföldet is. Minden uradalmi cseled tarthat egy tehenet borjúval egy éves koráig. Ha nem tart tehenet, kap az uraságtól naponta három liter tejet, a borjú helyett pedig évi 300 koronát. Külön lakás jár minden uradalmi cseléd-családnak tüzelőanyaggal, szabad a baromfi-, disznótartás is. Vasárnap, ünnepnap munkaszünet van, csak külön díjazásért kötelesek dolgozni. Kell adni bevásárlási szabadságot, mig az uradalomban ingyen orvosi kezelésben is részesülnek a cselédek. Előfordulnak vitásügyek. Ezekben munkástanács határoz 3 tagú bizalmi testülettel.

Csorváson, Bókásmegyében a Wenk- ebeim uradalomban igy állapodtak meg. Igen okosak voltak : a maguk szükségletére felhasználható terményekben kérték a fizetésüket. Kérhetik ezt az állami tisztviselők, a közalkalmazottak. Beszerzési csoportjaikra se sokat gondol a kormány. Tisztelt munkástestvéreink, akik pedig elismerik, hogy gyatrán fizeti az állam a fej munkást, rossz- néven veszik azt is, hogy valami, a tisztviselőtől még megfizethető áron kapják a köz- alkalmazottak a magára sokszor nagyon is várató lisztet.

Beretválja a múltkor, a szakegylet határozata után a segéd a gimn. tanárt, a bírót, a középiskolai igazgatót. A finomkezü borbély igen közlékeny, mert a vendégei is azok, van kit benne megbecsülni. Elbeszéli a borbély munkástestvérünk, habozás közben habozás nélkül, hogy most már felmegy a fizetésük körülbelül 9000 koronára évente. Megjegyzi erre a tanár, az ur, hogy az ő havifizetóse csak 328 korona. Hát az uraknak legkevesebb 15000 koronát kellene kap- niok évente — volt a'mindent mérlegelő, a beretválkozási jegyet is számító válasz munkástestvérünk részéről.

Mindenesetre ma különösen tarthatatlan a közalkalmazottak helyzete, az állami tisztviselő élete. Ma minden ellene szervezkedik, az ő bőrét nyúzza. Az államhoz kénytelen fordulni, de az állam tehetetlen. Nem lesz mást mit tennie, ha legalább is úgy kellene megélnie, mint egy uradalmi oselédSzatmár-Németi,r1919. január 30.

_