Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-02 / 1. szám

XXVIII évfolyam. Szatmár-K émeti, 1919. január 2. 1. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre H K — f. I Negyedén-* — 3 K 60 f. Félévre — 7 , — „ \ Egyes szám ára 20 911ér. Újév. A magyar politika berkei nem hango­sak ez évben a különböző pártok üdvözlő beszédeitől. Forr, erjed minden s a szokásos újévi szerenosekivánatokat elhailgattatja a helyzet reudkivülisége. t Előtérben az ország feldarabolásának veszedelme, a megszálló csapatok előnyomu­lása áll a a szociáldemokratáknak a polgári pártokat érvényesülni nem engedő hatalmi terjeszkedése. E két jelenség tartja hatalmában a lel­keket s a ránk köszöntött évtől várjuk a Demzet sorsát eldöntő súlyos problémák meg­oldását. Ma aggodalom ül mindnyájunk arcára és várjuk a Messiást, aki kivezeti sokat há­nyatott nemzetünket a történelem legnagyobb megpróbáltatásából. Országunk megkisebbedése egyrészről, a nemzet évezredes keresztény-magyar érté­keinek lábbal tiprása másrészről az a fenye­gető veszedelem, amely sorompóba állít min­denkit s ősz Toldiként s magyar becsület megmentésére ösztönzi. Á nemzet igaz, maradandó erőinek pa­razsa ott lappang a hamu alatt, láDgja fel­feltör s ez az, ami bevilágít lelkűnkbe s vet némi biztató fényt az ujesztendőbe. Laptulajdono* k SZáTMÍR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Kint és belül az országban a fegyverek elhallgatása után is csatatérnek látjuk az új­évet, csatatérnek, ahol az eszmék kelnek majd még irtózatosabb harcra egymással s egy békekonferenciának a középpontjában, eldöntik Európának s vele Magyarországnak is a sorsát. Három világeszme vonul fal ott teljes vértezetben : a győzők nacionálizmussal ölel­kező imperiálizmusa az európai országokat lázban tartó szociálizmus s a győzőket dön­téshez segített wilsonizmus. A mindent letipró imperiálizmns nem ve­zethet tartós békéhez s győzelmét senkisem kívánhatja. A nacionálizmust ellensúlyozóként azért óhajtjuk, mert hitünk, hogy nemzet nélkül nincs haza, haza nélküi nincs nyugodt közösség. Fajok sajátos kulturális; gazdasági és szociális erejének lüktetését mutatja évez­redek történelme. A szociálizmus mérsékelt térhódítása elől senkisem zárkóah .tik el. A jövő száza­dok minden irányú munkásságára ez üti rá a bélyeget, de csak addig a pontig boldogít, mig erkölcsi javak, vallás, haza pllen nem harcol s elméletek délibábját kergetve, gaz­dasági és társadalmi forradalommal kommu­nizmust nem hirdet I Az újév küszöbéi, szivünk teljes bizo­A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes külde­mények, pénzek, hirdetések stb. PAzmány.snjté (Iskola-utca 5. az.) oimre küldendők. PAlyázatl hird.tóa.k .gjrtiul kOzléaa ÍO korona ---------------- Nyílttá, tora 40 fillér. ---------------­Me gjelenik minden csütörtökén. dalmával a wilsonizmus felé tekintünk. Az imperializmus veszedelmeinek elhárítását, a szociálizmus kilengéseinek megakadályozását a népek igazi szabadságától, önrendelkezési jogától várjuk és győzelmet a hires tizennégy pontnak kívánunk. A jog, erkölcs és igazság döntse el a világeszmék csatáját a békekouferencián. E hármas csillag legyen borús egünk uralkodó planétája, ez vezérelje azokat, akik sorsunkat intézendik, hogy mentsék meg országot s az országgal együtt a — törvényes uralmat. Az első autonómia. A népkormány minden csalódása ellenére, amely eddig a győző antant részéről érte, komoly odaadás­sal munkálkodik a népek önrendelkezési jo­gának gyakorlati megvalósításán. Megkísé­relte a méltányos megegyezést a hazai ro­mánsággal, nem sikerült. Kereste a kibonta­kozást a hazai tótság képviselőivel; ezt meg­akadályozta a cseh megszállás erőszakossága. Mindez nem tántorította el a kormányt a saját eszméitől s ezt igazolta karácsony ün­nepére egy olyan ténnyel, amely nyilván bi­zonyíthatja az egész világ előtt, hogy a né­pek önrendelkezési jogát nem fogta fel hang­zatos szólam gyanánt, hanem komoly tarta­lommal igyekszik megtölteni Wilson eszméit. A kormány törvény utján biztosította a ha­Ahol a forradalom volt. — A .Szatmári Hírlap“ eredeti tárcája. — Budapest, 1918. december. .Itt állok négy főútvonal torkában. Em­bertömegek, Kocsik, villamosok, autók tor­pannak össze. Jobbra a Pesti Kereskedelmi Bank. Tulnan az öreg Nemzeti szánalmas sarokmaradványa gubbaszkodik. Bölra az Astoria ... Ha jól megerőltetem a szememet, végig láthatok a Kossuth Lajos-utcán, egé­szen az Erzsébet-hidig. A Rákóczi-ut külső fele azonban teljesen elmerül a ködben. Csak a lárma, zörgés, berregés verekedik át ide a szürke chaos-on. * Az Astorián két hatalmas zászló csüng mozdulatlanul, szinte szomorúan. Mert a zászló, ha nem lobog, csak búslakodni tud. Az élénk színeket fakóra szívta az őszi köd. A bejárat előtt girhes konflis-lovak lógatják .a fejüket, mintha szörnyen gondolkodnának valamin. Ha koesi érkezik, vagy indul, ina­sok szaladgálnak ki-be. A portás feszesen áll, majd mélyen meghajol, miként a régi világban. Fölnézek a hatalmas palotára. Sem­misem változott rajta. Csak a két zászló. De ezeket, talán épen ezeket akkor is ki­tűzték, mikor magyar vérrel keveredett as Isonzó vize. Az emberek azonban felemelt fővel járnak itt el és szemükből valami szo­katlan ön-nagyrabecsülés, büszke önérzet su­gárzik. — Hát itt történt . . . * Es hogy történt valami, feltűnőbben csak a plakátok megszámlálhatatlan soka­sága és sokfélesége mutatja. Mindegyik va­lami felvilágosítással akar szolgálni és a tö­méntelen felvilágosításból végre is ujholdéj- jeli sötétség támad. Minden hozzáférhető helyről felkiáltó jelek kiabálnak rád. Kato­nák 1 Munkások 1 Polgárok ! Elvtársak ! Me­nekülők ! Zsidó Testvérek! Nemzetőrök! Di­ákok I Székely Testvérek! Leszerelők 1 Ezerféle gyűlésre hívnak. Mert most divatba jött a szónoklás. Az emberek egy­szerre felfedezték, hogy bennök voltaképen egy Mirabeau, vagy legalább is tehetséges Kossuth-epigon szunnyadozik. * A Duna-parton most kevesen járnak. Nem csoda. A strandkorzó üres. Az ilyen loocs-poccs időben nem vonul föl a divat. Csak a kövezet maradt itt s az mélyen hall­gat. Már előfeketéllik a ködből az öreg Lánchíd. Az oroszlánok egykedvűen bámul­nak a pesti palotákra, éppen úgy, mint akkor este, mikor a forradalom nekiindult a híd­nak, hogy átjusson a túlsó partra. Oda át, fönn most csak hosszú fekete árnyékot látni. A királyi palota bolerejtőzködik a ködbe. Nem csillámlik a főkupola koronája . . . A hidra két pici emberke kanyarodik Budára igyekezve. Jól hallani, amint az egyik azt kérdi a másiktól: — Neked mit hozott a Mikulás ? Éppen ott, ahol aJc&or piros proletár-vér buggyant ki a sortüz nyomán. Odalenn pedig lágy ringással úszik a nagy folyó. Csak a hidpilléreknél muzsikál valami titokzatos piano-dalt. * A pályaudvarok zászlódiszt öltöttek. Fejszéditő kavarodás mindenütt. IttJ meleg ételt osztanak ki a hazatérő fáradt katonák­nak. Odább hosszú lerongyolódott bakaosz­lop kanyarodik oldalt kifelé. Hová mehetnek? Betekintek a nyitott ajtón. Talán valami elsőosztályu váróterem. De minden letakarva, befödve, mint halálozás, vagy elutazás után az elhagyott szobában. Fölpillantok s az ajtó fölött hidegen csillan meg a márványba vésett felirat: „Vjribus unitis“ ... A királyi váróterem 1 A sáros, vastagbőrü bakancsok pedig keményen kopognak a szokatlan, eddig hozzáférhetetlen helyen. I Forradalom. Gallus.

Next

/
Thumbnails
Contents