Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-11-21 / 47. szám
XXVII. évfolyam. Bssatmáp-Németi, 1918. november 21. 4*7. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. | Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ | Egyes szám ára 20 8Uér, Tanítóknak és kézmGiparosoknak egy évre b korona Eespublika, Magyarország ezeréves hajója ott hagyta régi kikötőjét és dagadó vitorlákkal a szabad tenger közepén halad. Merész férfiak állnak a korinányrudnál, akik meghallották az uj idők hivó szavát és útját uj célok, uj irányok felé vezérük. Előtte és körülötte kisebb-nagyobb hajóikkal a többi európai nemzetek, amelyek hasonlóan cselekedtek. Magasan lengő zászlókon a respublika felírást csókdossák a Nap aranyló sugarai s a fedélzeten álló milliók üdvrivalgása a szebb és boldogabb jövőt hirdeti. November tizenhatodikán, a történelem ez örökké emlékezetes napján Magyarország is köztársaság lett, hogy lépést tartva a többi nemzetekkel, boldogulását a neki még merőben uj államformában keresse s hozzájáruljon ahhoz a törekvéshez, amely a népek nagyobb összetartozandóságát, a békésebb, nyugodtabb fejlődést s talán az európai egyesült államodat van hivatva létrehozni. Magyarország ezeréves hajója, „erdők ritka magas szála“ a szabad tenger közepén halad s valamennyien, akik rajta vagyunk s a beláthatatlan messzeség szirtes vészeit ismerjük, szorongó szívvel és tele honfiúi aggodalommal kisérjük mindenütt utjain. Elindulásának hajnalán köszöntésére magyar ajkunk éJjene hangzik és elsősorban sokat hányatott, szenvedett népünk boldogulását kívánjuk. Boldogságát a testvértelen, maroknyi magyarnak, amely mióta csak történelmét Írják, annyi szén védésén és megpróbáltatáson ment keresztül. Oh mert nem volt talán soha boldog a magyar s létéért és idegen érdekekért többet kellett véreznie, mint amennyit elöha- ladásán dolgozhatott. Ekevasa, ha a földbe mélyítette, kaszája, ha a kalászos róna felé suhintott vele, be sokszor változott át a háború szerszámává 1 Legjobbjai, akik erősödésünk előmozdítására törekedtek, be hányszor görnyedtek egy négyszázéves járom roskaszló súlya alatti Hajónk azonban mikor uj utjain halad abban a boldog hitben, hogy mindez ezentúl máskép lesz, vigye el magával a régi kikötőből egyúttal azokat az értékeket is, amelyek: népünk fennmaradását ezer évig biztosították, vigye magával törhetetlen mcigyurtágunkat és az erkölcsiséget. Radikálizmusunk és a nemzetköziség nem tagadhatja meg faji jellegünket s a né pék testvériesülésében a nacionálizmus soha el nem homályosulhat. Á nagy érdekközösségen belül fajok és nemzetek sajátos, hamisítatlan veretű kultúrája lehet csak alapja minden törekvésnek s hazátlanság és világpolgárság a haza fogalmát a lelkekből ki nem törülheti. Az Uj-világ egyesült államaiLaptulajdonos k SZÄTMÄR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. ban is tulajdonképeri egy fajnak mindent átfogó ereje iiiktet s az ó-világ újabb berendezkedésének keretein belül a magyarság léte és fennmaradása csak ezeréves hagyományainak tiszteletben tartása és tovább fejlesztése által lehetséges. A történeti elhivatás által nekünk rendelt s a bolcseséggel, vérrel megtartott hazát, amelynek Szent Istvána, muhi pusztája, Mátyás királya, Mohácsa, majtónyi sikja és Világosa volt, nem tagadhatjuk meg olyképpen, hogy kívüle bárhol, nélküle csak egy percig is élhessünk. Az árbocon csupán nemzeti trikolór lenghet és nem a vórszinü lobogó 1 A szabad tengeren úszó hajón magunkkal kell vinni az erkölcsiséget is: apáink hitét, anyáink imádságos lelkét s mikor a világ ötvenegy hónapi véres kínszenvedés után boldogulásáért el akarja dobni a kardot, ne dobhatja el a keresztet. Égig emelkedő fája a tornyosuló hullámok fölött diadalmasan áll s világitó /toronyként az erkölcsi világnézet örök szimbóluma. A nyugalmat keresőknek fennen hirdeti: Bárhová mégy, nélkülem a vészeket és az összeomlást el nem kerülheted 1 Atheizmus és a hitetlenség nem harcolhat a lélek igazi javai és a tiszta erkölcs ellen s az uj világ csak úgy fog megszilárdulni, ha forradalma után nem indít harcot az ellen, ami minden államforma fölött áll és mindegyiknek alapvető princípiuma. . . . így, így indulj el utadra ezeréves kikötődből gyönyörű hajó I Uj felirásu zászlódat. lengesse biztató szél. Uj vágyaktól hajtva rakományaidat semmiért el ne hagyd s kívánt célodat el ne vétsd! A költővel kiáltunk hozzád: Életed táplál óh haza! Élünk, mig élsz; hogyha nem, veled pusztulunk el mindnyájan I Román impérium. Vegyük tehát tudomásul, hogy mikor a ruthének és a tótok velünk akarnak maradui, Magyarországon ilyesmi is készül. Jászi miniszternek Maniu- val való tanácskozása Aradon s Szatmáron a románok gyülésezése a minapában, minden magyar ember figyelmét ráterelte a román kérdésre. Ebben csak az az álláspont jogosult, amelyet hivatalos körök is hangoztatnak, hogy meg kell várnunk az általános béketárgyalásokat. Á wilsoni elveknek s a népek önrendelkezési jogának ott fognak érvényt szerezni. Addig minden területi aspiráció és hatalmi törekvés jogosulatlan és a jelen feladatainak körén kívül esik. Ma közös erővel és magyar közigazgatással mindnyájunknak a belső rendet keli fenntartanunk. Jogosulatlan és idöelőtti a románok mozgolódása különösen Szatmáron, amelyről nem is tudtuk addig, hogy román város A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések Btb. Fézmány.snjtó (Iskola-utca 5. sz.) cimre küldendők. Pálgriztíl hirdetések egyese?] kCzlóee 10 Stopon* ----------------- Nyllttór sor* <0 fillér. ----------------Me gjelenik, minden csütörtökön. volnál Hogy kétezren, moodd kettőezerén a román impériumot kívánják. Hogyan ? Nem szükséges e helyen akadémikus fejtegetésekbe bocsátkoznunk, hogy gazdasági, kulturális és ethnográfiai szempontból mennyire lakhatatlanok és hibás vágányokon haladnak a román követelések, csupán arra a fajilag sajátságos körülményre utalunk, hogy a románok aspirációikkal mindig olyankor állanak elő, amikor könnyű győzelmet vélnek aratni s mozgalmuknak zsarolási színezete van. Ezt láttuk 1912-ben, amikor fajtestvéreik a bolgárok kimerülése után Dobrudzsába bemasiroztak. 1916-ban, amikor Olaszországban tudva seregeinket, megrohanták erdélyi véreinket s most, mikor az egész világ előtt igazolni akarva békére való becsületes törekvésünket, letettük fegyvereinket. Ha ke- nyéríörésre kerülne a sor, ne higyjók, hogy már annyira tehetetlenek vagyunk, addig azonban mérsékeljék magukat, mig Magyar- ország jövő berendezkedéséről a zöld asztalnál döntés történik. Ne akarjanak a f egyver- szünet aluli oly módon berendezkedni, miről előre tudják, hogy a béketárgyalásoJcon úgy sem fogják azt szentesíteni. Hol vannak a papok? Abba a máskülönben impozáns népgyü- lésbe, amely Szatmár város főterén november 14.-én lelkes beszédek közepette a köztársaságot éltette, belevegyült egy kis disszonán- cia. Egy fiatal szónok — hiszem, inkább meggondolatlanul, mint rosszakaratulag — beledobta a tömegbe a kérdést, amire talán ő maga vár legkevésbbé feleletet: Hol vannak a papok ? A háborúban megáldották a zászlókat s a fegyvereket. De hol vannak most? Hogy a papok a háborúban zászlókat és fegyvereket áldottak, azon fönnakadni nem lehet. Hisz a háborús mámornak vagy mondjuk őrületnek rabjai voltunk mindany- nyian. Ki ne emlékeznék 1914.-re? Mikor az ország csak egy szózattól visszhangzott : „hogy mindnyájunknak el kell menni.“ Mikor a manapság legnagyobb pacifistaként szereplő magyar lapok, mint vóresszáju háborús uszítok szerepeltek. Mikor a hatalom részéről börtön járt egy elégedetlen, görbe szóért s a tömeg részéről meglinoselés a nemtüntetésért. Mikor tehát »ajtó, irodalom, parlament, az utca népe s a szalon közönsége, falu, város, ország egy szivvel-lélekkel csak azt zúgta: mindent megfontolva háborút keli kezdenünk s ha volt valaha, hát ez szent és igazságos háború — lehetett-e akkor annak a papnak, ha szerette népét és hazáját, máit tenni, mint könnyes szemmel megáldani azt a zászlót és fegyvert s imádságos lélekkel odakiáltani nekik: Fiaim! Segítsen az Isteni
