Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-09-26 / 39. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP' Szatmár-Németi, 1918 szeptember 26. Megalakulóban van már az általános nevelőintézeti rendszer s keresztény kultúránk vezérei országos hálózatot dolgoznak ki a hiányok igazi pótlására. Egyházmegyénk öt politikai vármegyéjének papságához, lelkes tanítóihoz fordulunk a kiáltó szóval, hogy vegyék ki részüket e nagy nemzetmentő mozgalomból.. Minden faluban akad egy-egy Istentől kiválóbb tehetséggel megáldott gyermek. Ezeket fel kell fedeznénk s részeseivé tennünk a kuL túra áldásainak. Szatmár vármegye követendő példával vezet ezen a téren s eddig is igy cselekedett. Hol vannak Ung, Ugocsa, Bereg s különösen Máramaros ? A hegyi falvak rejtett zugaiból még mindig kevés eljövendő nagyságot küldenek középiskolá- inkban.' Tagadhatatlan, á feladat nehéz s nem egyszer a szülők balhiedelmével, ósdi, maradi felfogásával kell megküldeni. „Ki fogja a gazdálkodást vezetni?“ „Ki marad otthon, ha megöregszem s munkára képtelen leszek ?“ hangzik sokfelől a válasz, mikor tanácsadóiktól taníttatásról hallanak beszélni. Nem mondjuk, a honi rög szeretete és földünk- művelése is fontos tényezője nemzeti erőkifejtésünknek, ezt legjobban igazolta a háború, de ott, ahol kettőnél-háromnál több fiúgyermek van, az ekeszarva helyett egynek, a legtehetségesebbnek könyvet kell adnunk a kezébe. Tehetjük ezt anélkül, hogy ezáltal a szellemi proletárságra nevelnénk. Nem is erre akarunk mi buzdítani, csupán rámutatni arra, hogy az idők nehezült járásával, változásával, feladataink is menynyire megváltoztak. Egész, izig-vórig magyar embereket kell nevelni s erősíteni a keresztény intelligenciát. Ellenállóvá lenni a romboló irányzatokkal szsmben s akkor a gazdasági és szociális kérdések is mielőbb megoldást nyernek. A ködökből uj látkép fog kibontakozni; nem lesznek vízmosások, szakadékok, kopár pusztaságok. Az elhagya- tottság és bomlás sötétségbe merült tájain naprendszerek fényében, csillagtáborok ragyogásában tevékeny, viruló élet fog megindulni s szemlélésekor büszkén fogjuk; majd mondani: Jó harcot harcoltunk, rúegmentet- tűk nemzetünket! A Katholikus Sajtóegyesület. Tiz évvel ezelőtt a pécsi nagygyűlésen hangzott el a szó: szervezzük a katholikus sajrótábort. A lelkek mélyéből feltörő sóhaj nem a pusztában kiáltok szava volt. Á Katholikus Sajtó- egyesület megalakult, egyre nőtt, izmosodott, erősödött s ma már ott tart, hogy másfél milliót kitevő bevételeiből közel egy milliót fordított tiz év alatt a különböző sajtóorgánumok segélyezésére. Egy kis füzet fekszik előttünk, amely a Katholikus Sajtóegyesület legutóbbi, tizedik egyesületi évének eseményeiről számol be, de nagy vonásokban a korábbi évek kifejtett munkásságára és eredményeire is visszapillant. Az úttörő munka elvégeztetett s a vállalkozás a második tiz év kezdetén biztos síneken halad kitűzött célja felé. A haladás további, fokozott tevékenységet kiván. A katholikus hetilapoknak fokozatosan ki kell emelkedniük szükebb kereteikből, mint az egyes nagyobb vidéki fó- kusokban: Nagyváradon, Pécsett, Székesfehérváron, Temesváron, Szombathelyen és Esztergomban tapasztalható. Közeledik október, mikor a nyár rózsái után égi rózsákból fonnak füzért a templomokban; küszöbön a sajtóvasárnapi gyűjtések, mikor a hívők ezreinek adományai lehetővé fogják tenni, hogy a Katholikus Sajtőegyosület által kitűzött végső célok is mielőbb megvalósuljanak. A tanyai nép. Tanyán jártunk a minap. A várost négy kilométerre elhagyva, egy kis gazdaságot néztünk meg; odavitt a szivünk, a lelkünk, hogy friss benyomások hatása alatt szárnyat kapjon gondolkozásunk. És szárnyakat kapott. Onas esőként csak egy jelenség lassította meg lelkesedéstől hajtott repülésünket: népünk, tanyai népünk kuiturátlansága. Mennyi időnek keil még eltelni, hogy a művelődésből kivegye az őt megillető részt. Láttunk szép kétszáz holdas gazdaságot, melynek minden röge gazdájának szorgalmáról, rajongó földszeretetéről beszélt. Láttuk az alapokat, amelyen fel fog épülni a keresztény újjáalakulás hatalmas, országméreteket felölelő kultúrpalotája. Nem láttunk azonban még egy könyvet sem. A naptár s egy filléres újság a család egész szellemi tápláléka. Az apa talán csak a nevét tudja leírni. S a fiuk, a katonának ment fiuk, elemi iskolai végzettséggel nőttek fel. Az agy teievénye még szántatlan, a szív, a szive azonban arany. Ősök eézméit őrzi családi szentélyében. Két mécs lobog ott: a hit és a hazaszeretet. Kint hiába dúl a fergeteg; a hitetlenség, hazafiatlanság s az erkölcsi métely, lángját nem tudja kioltani. Ajtóban áll a cherub s az anya trónra emelésében a család. Éjszakába kivilágított vár ez, mit nem fognak tudni soha ledönteni. S a vére, romlatlan, kristály patakként csergedező magyar vérei Drága vér, mely megszerzi újra a hazát. Ez folyt évszázadokon át, tatárduláskor, török vész járása idején s mostan is keleten, nyugaton, északon és dóién. A nemzeti lobogó mellett vércsep- pektől gyöngyöző keresztet tart s magasra emelve odakiáltja mindenkinek: Túléljük a bajt, megmentjük a hazát. Van aztán jó módja, jó módja és pénze. Itt a kedvező alkalom, hogy gazdasági és szociális fekélyeinket irtogassuk. Kés ez, villogó szerszám, mellyel eltávolilhatni a kóros anyagokat. Felépül a beteg és minden vad- huskinövóstől menten, cselekvéseiben szabadon, járást akadályozó mankók nélkül mozoghat. A hadikölcsön jó részét nem a bankok, részvénytársaságok jegyzik, hanem a nép. 150 millió a nyolcadik hadikölcsönnól! Mi lesz, ha az anyagi erő háború után szervezve, szive vágyainak megfelelően gyümölcsözhet ? Milyen erős lesz akkor a keresztény magyar! Éljen a nép, a tanyai, falusi nép. Fel, ti ennek hivatott vezérei. Öleljétek még jobban a kebletekre. Értelmiségét fejleszteni, művelni; céljaiban, akaratában, vágyaiban öntudatossá tenni és szervezni, ez ma a legnagyobb hazafiság. Fel ti városok, kő-Babylo- nok fiai és tanuljátok erejét ismerni. Tanyán jártunk a minap, hogy friss benyomások hatása alatt szárnyat kapjon gondolkozásunk. Agyú Un könyvkOtécsete Szatmár, Deáktér 3. u. —- (Síink** mellett.) — Buri&n. Még nyolc nap sem telt el azután, hogy a semleges államok utján békeszózatot intézett a hadviselő felekhez. A béke ügye már is megfeneklett. Wüson válaszjegyzéke, Clemenceau szenátori beszéde, Olaszország Stefáni-jelentése s Londonban a szociálista konferencia háborús többségének határozata mind — mind prelúdiumai az együttes visszautasító válasz diplomáciai tényének. Tehát még mindig nem volt elég a vérontásból. Mit akarnak odaát ellenségeink ? Kan- nibáli lelkű vezetőik nem átallják most már nyíltan is hangoztatni. Felbuzdulva a nyári offenziva pillanatnyi sikerein, Amerikával az élen hódításokról, végletekig menő erőszakról beszélnek. A monarchia békeeszméjére igy veti le álarcát az ellenség, mikor biz- toshak, erősnek érzi magát s nem tart attól, hogy még egyszer szorongathatják. Úgy látszik a békét nem a Clemenceauk, Lloyd Geor- geok fogják megcsinálni. Ezek vérszopó szelindekek, akiket elsöpör egyszer népük békeakarata. Jönnek mások. Uj emberek, igazak, megértők, akik kezüket a katqnák homlokán tartva, sebeiket meglátják s szemük lencséjébe gyűjtik hazavágyó tekintetüket. Nagy átalakulások, belső változások után népeik fogják velünk a békét megcsinálni. Népeik és eljövendő uj vezéreik. Addig, míg húszéveseik pacifisták s hetvenéveseik imperiáiis- ták lesznek, e furcsa hangzavarban nem válik hallhatóvá a béke szava s ijedten száll tova mindig a galamb zöld olajágával. ©alileisták. Harminchét sürü oldalra terjed a vád, melynek aktái minapában a budapesti h'onvédhadosztály bíróság asztaláD feküdtek. Eszerint egy szláv eredetű bölcsé- szettan-hallgatónő az immár néhai Galileikor néhány tagjával rőpiratot szerkesztett és terjesztett a katonák közt, azzal a célzattal, hogy őket az orosz példa követésére és a kötelesség megtagadására csábítsa. Ó és háttérben a Galilei-kör kezdeményezték azokat a munkásmozgalmakat is„ amelyek 1917. év végén lezajlottak. Az egyletet ennélfogva feloszlatták és a vezetőket 1918. óv januárjában vizsgálati fogságba helyezték. A hoü- védhadosztálybiróság most meghozta ítéletét s valamennyit a haderő teljes felbomlasztá- sára irányuló vétség miatt bűnösnek mondta ki. E pör bepillantást euged a szabadkőművesség szellemébe, amelynek alapítása volt a Galilei-kör s élénk világításba helyezi a ga- lileistákat, akik csatlósai az erkölcsöt és magyar érdekeket veszélyeztető törekvéseknek. Egy kártékony egyesülettel Istennek hála, már kevesebb van, mely Magyarországon a Narodna Obranával azonos üzelmeket akarta folytatni! É pör folyamán bizonyosodott be a legjobban, hogy az Istent száműző, hazát* megtagadó szellem hínárba visz. Mikor a galileistákat e helyen elparentáljuk, egyleteink fokozottabb munkásságára szeretnénk felhívni a figyelmet. A meglevőket erősítenünk kell ős újakkal szaporítani. Nemcsak a fővárosban, hanem minden nagyobb vidéki városban. Az iskolából kikerült keresztény ifjúság sokszor tanácstalanul áll az élet nagy kérdéseivel szemben, nem tájékozódik korunk szociális törekvéseiről s csak az egyéni boldogulás utjain járva, nem tudja, minő eleven energia lakozik benne. Ez erőket még jobbau tömöritenüuk kell; beleállitanunk a hatalmas, atomokat magával ragadó újjászületés sodrába, nehogy éberebb, nyugtalanabb elemekből gombamódra uj Galilei-körök támadjanak. i
