Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-09-26 / 39. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP' Szatmár-Németi, 1918 szeptember 26. Megalakulóban van már az általános nevelőintézeti rendszer s keresztény kultúránk vezérei országos hálózatot dolgoznak ki a hiányok igazi pótlására. Egyházmegyénk öt politikai vármegyé­jének papságához, lelkes tanítóihoz fordulunk a kiáltó szóval, hogy vegyék ki részüket e nagy nemzetmentő mozgalomból.. Minden fa­luban akad egy-egy Istentől kiválóbb tehet­séggel megáldott gyermek. Ezeket fel kell fedeznénk s részeseivé tennünk a kuL túra áldásainak. Szatmár vármegye kö­vetendő példával vezet ezen a téren s eddig is igy cselekedett. Hol vannak Ung, Ugocsa, Bereg s különösen Máramaros ? A hegyi falvak rejtett zugaiból még mindig kevés el­jövendő nagyságot küldenek középiskolá- inkban.' Tagadhatatlan, á feladat nehéz s nem egyszer a szülők balhiedelmével, ósdi, ma­radi felfogásával kell megküldeni. „Ki fogja a gazdálkodást vezetni?“ „Ki marad otthon, ha megöregszem s munkára képtelen leszek ?“ hangzik sokfelől a válasz, mikor tanácsadó­iktól taníttatásról hallanak beszélni. Nem mondjuk, a honi rög szeretete és földünk- művelése is fontos tényezője nemzeti erőki­fejtésünknek, ezt legjobban igazolta a há­ború, de ott, ahol kettőnél-háromnál több fiúgyermek van, az ekeszarva helyett egynek, a legtehetségesebbnek könyvet kell adnunk a kezébe. Tehetjük ezt anélkül, hogy ezáltal a szellemi proletárságra nevelnénk. Nem is erre akarunk mi buzdítani, csu­pán rámutatni arra, hogy az idők nehezült járásával, változásával, feladataink is meny­nyire megváltoztak. Egész, izig-vórig ma­gyar embereket kell nevelni s erősíteni a keresztény intelligenciát. Ellenállóvá lenni a romboló irányzatokkal szsmben s akkor a gazdasági és szociális kérdések is mielőbb megoldást nyernek. A ködökből uj látkép fog kibontakozni; nem lesznek vízmosások, szakadékok, kopár pusztaságok. Az elhagya- tottság és bomlás sötétségbe merült tájain naprendszerek fényében, csillagtáborok ra­gyogásában tevékeny, viruló élet fog megin­dulni s szemlélésekor büszkén fogjuk; majd mondani: Jó harcot harcoltunk, rúegmentet- tűk nemzetünket! A Katholikus Sajtóegyesület. Tiz év­vel ezelőtt a pécsi nagygyűlésen hangzott el a szó: szervezzük a katholikus sajrótábort. A lelkek mélyéből feltörő sóhaj nem a pusz­tában kiáltok szava volt. Á Katholikus Sajtó- egyesület megalakult, egyre nőtt, izmosodott, erősödött s ma már ott tart, hogy másfél milliót kitevő bevételeiből közel egy milliót fordított tiz év alatt a különböző sajtóorgá­numok segélyezésére. Egy kis füzet fekszik előttünk, amely a Katholikus Sajtóegyesület legutóbbi, tizedik egyesületi évének esemé­nyeiről számol be, de nagy vonásokban a korábbi évek kifejtett munkásságára és ered­ményeire is visszapillant. Az úttörő munka elvégeztetett s a vállalkozás a második tiz év kezdetén biztos síneken halad kitűzött célja felé. A haladás további, fokozott tevé­kenységet kiván. A katholikus hetilapoknak fokozatosan ki kell emelkedniük szükebb ke­reteikből, mint az egyes nagyobb vidéki fó- kusokban: Nagyváradon, Pécsett, Székesfe­hérváron, Temesváron, Szombathelyen és Esztergomban tapasztalható. Közeledik októ­ber, mikor a nyár rózsái után égi rózsákból fonnak füzért a templomokban; küszöbön a sajtóvasárnapi gyűjtések, mikor a hívők ez­reinek adományai lehetővé fogják tenni, hogy a Katholikus Sajtőegyosület által kitűzött végső célok is mielőbb megvalósuljanak. A tanyai nép. Tanyán jártunk a minap. A várost négy kilométerre elhagyva, egy kis gazdaságot néztünk meg; odavitt a szivünk, a lelkünk, hogy friss benyomások hatása alatt szárnyat kapjon gondolkozásunk. És szárnyakat ka­pott. Onas esőként csak egy jelenség lassí­totta meg lelkesedéstől hajtott repülésünket: népünk, tanyai népünk kuiturátlansága. Mennyi időnek keil még eltelni, hogy a művelődésből kivegye az őt megillető részt. Láttunk szép kétszáz holdas gazdaságot, melynek minden röge gazdájának szorgal­máról, rajongó földszeretetéről beszélt. Lát­tuk az alapokat, amelyen fel fog épülni a keresztény újjáalakulás hatalmas, országmé­reteket felölelő kultúrpalotája. Nem láttunk azonban még egy könyvet sem. A naptár s egy filléres újság a család egész szellemi tápláléka. Az apa talán csak a nevét tudja leírni. S a fiuk, a katonának ment fiuk, elemi iskolai végzettséggel nőttek fel. Az agy teievénye még szántatlan, a szív, a szive azonban arany. Ősök eézméit őrzi családi szentélyében. Két mécs lobog ott: a hit és a hazaszeretet. Kint hiába dúl a fergeteg; a hitetlenség, hazafiatlanság s az erkölcsi métely, lángját nem tudja kioltani. Ajtóban áll a cherub s az anya trónra eme­lésében a család. Éjszakába kivilágított vár ez, mit nem fognak tudni soha ledönteni. S a vére, romlatlan, kristály patakként csergedező magyar vérei Drága vér, mely megszerzi újra a hazát. Ez folyt évszázado­kon át, tatárduláskor, török vész járása ide­jén s mostan is keleten, nyugaton, északon és dóién. A nemzeti lobogó mellett vércsep- pektől gyöngyöző keresztet tart s magasra emelve odakiáltja mindenkinek: Túléljük a bajt, megmentjük a hazát. Van aztán jó módja, jó módja és pénze. Itt a kedvező alkalom, hogy gazdasági és szociális fekélyeinket irtogassuk. Kés ez, vil­logó szerszám, mellyel eltávolilhatni a kóros anyagokat. Felépül a beteg és minden vad- huskinövóstől menten, cselekvéseiben sza­badon, járást akadályozó mankók nélkül mozoghat. A hadikölcsön jó részét nem a bankok, részvénytársaságok jegyzik, hanem a nép. 150 millió a nyolcadik hadikölcsönnól! Mi lesz, ha az anyagi erő háború után szer­vezve, szive vágyainak megfelelően gyümöl­csözhet ? Milyen erős lesz akkor a keresztény magyar! Éljen a nép, a tanyai, falusi nép. Fel, ti ennek hivatott vezérei. Öleljétek még job­ban a kebletekre. Értelmiségét fejleszteni, művelni; céljaiban, akaratában, vágyaiban öntudatossá tenni és szervezni, ez ma a leg­nagyobb hazafiság. Fel ti városok, kő-Babylo- nok fiai és tanuljátok erejét ismerni. Tanyán jártunk a minap, hogy friss benyomások hatása alatt szárnyat kapjon gondolkozásunk. Agyú Un könyvkOtécsete Szatmár, Deáktér 3. u. —- (Síink** mellett.) — Buri&n. Még nyolc nap sem telt el azután, hogy a semleges államok utján bé­keszózatot intézett a hadviselő felekhez. A béke ügye már is megfeneklett. Wüson vá­laszjegyzéke, Clemenceau szenátori beszéde, Olaszország Stefáni-jelentése s Londonban a szociálista konferencia háborús többségének határozata mind — mind prelúdiumai az együt­tes visszautasító válasz diplomáciai tényének. Tehát még mindig nem volt elég a véron­tásból. Mit akarnak odaát ellenségeink ? Kan- nibáli lelkű vezetőik nem átallják most már nyíltan is hangoztatni. Felbuzdulva a nyári offenziva pillanatnyi sikerein, Amerikával az élen hódításokról, végletekig menő erőszak­ról beszélnek. A monarchia békeeszméjére igy veti le álarcát az ellenség, mikor biz- toshak, erősnek érzi magát s nem tart attól, hogy még egyszer szorongathatják. Úgy lát­szik a békét nem a Clemenceauk, Lloyd Geor- geok fogják megcsinálni. Ezek vérszopó sze­lindekek, akiket elsöpör egyszer népük béke­akarata. Jönnek mások. Uj emberek, igazak, megértők, akik kezüket a katqnák homlokán tartva, sebeiket meglátják s szemük lencsé­jébe gyűjtik hazavágyó tekintetüket. Nagy átalakulások, belső változások után népeik fogják velünk a békét megcsinálni. Népeik és eljövendő uj vezéreik. Addig, míg húsz­éveseik pacifisták s hetvenéveseik imperiáiis- ták lesznek, e furcsa hangzavarban nem vá­lik hallhatóvá a béke szava s ijedten száll tova mindig a galamb zöld olajágával. ©alileisták. Harminchét sürü oldalra terjed a vád, melynek aktái minapában a budapesti h'onvédhadosztály bíróság asztaláD feküdtek. Eszerint egy szláv eredetű bölcsé- szettan-hallgatónő az immár néhai Galilei­kor néhány tagjával rőpiratot szerkesztett és terjesztett a katonák közt, azzal a célzattal, hogy őket az orosz példa követésére és a kötelesség megtagadására csábítsa. Ó és hát­térben a Galilei-kör kezdeményezték azokat a munkásmozgalmakat is„ amelyek 1917. év végén lezajlottak. Az egyletet ennélfogva feloszlatták és a vezetőket 1918. óv január­jában vizsgálati fogságba helyezték. A hoü- védhadosztálybiróság most meghozta ítéletét s valamennyit a haderő teljes felbomlasztá- sára irányuló vétség miatt bűnösnek mondta ki. E pör bepillantást euged a szabadkőmű­vesség szellemébe, amelynek alapítása volt a Galilei-kör s élénk világításba helyezi a ga- lileistákat, akik csatlósai az erkölcsöt és ma­gyar érdekeket veszélyeztető törekvéseknek. Egy kártékony egyesülettel Istennek hála, már kevesebb van, mely Magyarországon a Narodna Obranával azonos üzelmeket akarta folytatni! É pör folyamán bizonyosodott be a legjobban, hogy az Istent száműző, hazát* megtagadó szellem hínárba visz. Mikor a galileistákat e helyen elparentáljuk, egyle­teink fokozottabb munkásságára szeretnénk felhívni a figyelmet. A meglevőket erősíte­nünk kell ős újakkal szaporítani. Nemcsak a fővárosban, hanem minden nagyobb vidéki városban. Az iskolából kikerült keresztény ifjúság sokszor tanácstalanul áll az élet nagy kérdéseivel szemben, nem tájékozódik korunk szociális törekvéseiről s csak az egyéni bol­dogulás utjain járva, nem tudja, minő eleven energia lakozik benne. Ez erőket még jobbau tömöritenüuk kell; beleállitanunk a hatalmas, atomokat magával ragadó újjászületés sodrába, nehogy éberebb, nyugtalanabb elemekből gom­bamódra uj Galilei-körök támadjanak. i

Next

/
Thumbnails
Contents