Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-09-12 / 37. szám

Szatmár-Nómeti, 1918. szeptember 12. „SZATMÁRI HÍRLAP” nem a mi „fiatalosan könnyüvérü rohamaink“ beszéltek, legyen szives elolvasni P. Catherin Viktor S. J. világhírű szociológus „Erkölcs- böloseletének“ II. kötetét az iskolakérdésről. Mert nemcsak felháborodni kell, hanem tanulni is. (c) Ne felejtsük el a Sajtóalapot! Szociális hét volt Budapesten, amelyet Prohászka püspök nagyhétnek nevezett, mert amikor láttuk az ország nagy bajait, elkomorodott a lelkünk. Amikor láttuk, hogy a világnak anyagi bol­dogulást is hozó keresztény gondolatot ide­genek megvádolják, elitélik, keresztrefeszitik, valami reménytelen nagypénteki hangulat vett rajtunk erőt. De a csüggedésnek nem szabad elkö- vétkezni. Lesz még a nagyyóntek után hús­véti föltámadás i* *, csak akarni kell, csak kétségbeesett * erőinket fölverni, egyesíteni, rohamra indítani kell. Lehetetlen mindent elmondanunk, amit hallottunk. A nemzeti teendők egész őserde­jében jártunk. íme, innen szedünk csak ugv futtában, csak úgy innen-onnan, néhány vi­rágot; néhány szép szellemes aforizmát. 1) A mi kultúránk nem belőlünk fa­kadt: idegen földről behozott import. Ügy áll az nekünk, mint palóc menyecskén a pá­risi kalap. Anglia az a nagy bálvány, amely előtt leborul a Balkán, Kelet. A magyar csak majom a kultúra szekrényében. (Prohászka.) 2) Liberálizmussal boldogulni nem le­het, csak tönkremenni. (Prohászka a zsidókról.) 3) A gyökér, ha megtapogatom, nem olyan kemény, mint a kő; de hozzátapad a kőhöz és az megrepeszti, meit nincs kemény­sége, de van lelke. A azociális kérdések megoldásához ilyen lélek kell nekünk. (Prohászka.) 4) Ha a szövetkezetek szobrát fel fogják állítani Budapesten, arról nem szabad hiá­nyozni a falusi papnak ás a falusi tanítónak. (Meskö.) 5) Az állami középiskolákban, ha eljön a hittanóra, a katholikusok kivonulnak az egyik szertárba, a reformátusok a másik szertárba ós a teremben bennmaradnak a zsidók. (Bangha.) 6) A szociális kérdéssel úgy vagyunk, mint a vallással: Csak a legkisebbeket és a legnagyobbakat érdekli. (Vass.) 7) A katholikus öntudat olyan víziló, amelyet nem lehet séta pálcával piszkálni. Ide dorong keli. (Prohászka). 8) Mi szociálisták vagyunk éa demok­raták, de kötőjel nélkül. Az oxygén és a hydrogén, mint keverék, éltető levegő, do elvegyülve salétromsav, amely mar. (Oiesswtin.) 9) A szociális kérdés ma nem munkás- kérdée. A középosztály az, amely a legke­servesebben érzi a kapitálisom* (— zsidóság) fojtó bilincseit. 10) A falusi ember, ha bajön Pestre, elszédül ebben a zűrzavarban és félénken, bizalmatlanul jár, mert nem ismeri ki magát a nagy Babilonban. Ilyen falusi ember a ma­gyar a pénzgazdaság terén. (HaUer.) 11) Addig beszélünk, addig agitálunk, addig Írunk, mig mindeukinkinek meg kell hallania ebben az országban. {Haller.) * A katholikus öntudat ma forrongó vul­kán. Ha egy helyen elfojtják, nem mondom, hogy száz má* helyen tör ki, de azon a he- lyen ahol lefojtják, biztosan felrohban és jaj lesz azoknak, akiket összetör! Varjas Endre. Hétfőn este, amikor elült már az élet zaja Szatmáron, a villamos szikra szomorú hirt röpített ide Kolozsvárról: Varjas Endre meghalt. Reggel örülve sétáltak a napsugarak Szatmár utcáin ; örülve indultak meg az em­berek is az élet utainak. De amikor hallot­ták, medöbbenve állottak meg és szinte súgva mondták : Varjas Endre meghalt. Az emberek azt mondják ilyenkor: Jól járt. Jól járt. Hiszen úgysem e világra való volt: az ő ideális lelke valami tomboló erő­vel magasabb szférákat keresett mindig. Jól járt. Hiszen úgyis élőhalott volt. Eltemette az ő búbánatba esett elborult lelke egy fal nem nyitható fekete koporsóba. De ezt a koporsót, ha szomorú volt is, az ő nem közönséges, magasbatörő lelkének arany- verete tette ragyogóvá; az ő elborulásában is vakító eszméinek ezernyi virága tette éle­tet utánzó csodás sarcophággá. Elment. Letűnt, mint egy lejátszott tragikum. Elmúlt, mint az élet minden ke­serve, munkája, csalódása elmúlik egykor. Sírjánál elnémulva gyászol az ellenség is, akivel békét nem kötött soha; sirjánál imádságot mond a jóbarát, aki ismerte, be­csülte, bámulta. Legyen hozzá irgalmasabb az ég, mint volt a föld! A „Szatmári Hírlap“ halottját majd jövő számunkban fogjuk méltóképpen elsiratni. * f Varjas Endre haláláról a kir. kath. főgimnázium tanári kara a következő gyász­jelentést adta ki. A szatmárnémeti kir. kath. főgimnázium tanárkara fájdalommal tudatja, hogy szeretett kartársa, Varjas Endre áldozó­pap, rendes hittanár, az Irsik-konviktus igaz­gatója tevékeny életének 42., taaári műkö­désének 18., ezen intézetnél teljesített szol­gálatának 5. évében Kolozsvárt, a Karolina- kórházban folyó hó 9.-én meghalt. Amíg Isten működni engedte, az egyház, a haza és az iskola ügyének erős oszlopa volt; el­veiben tántoríthatatlan, munkásságában fárad­hatatlan. Jutalmát az Istentől várja, aki az egymással küfcdő világnézetek egyedül ille­tékes birája. Temetése folyó hó 11.-én d. u. lesz Kolozsváron. Lelke üdvéért az engesz­telő szentmiseáldozatot folyó hó 11.-én d. e. 8 órakor Szatmár-Németiben, a Kálvária­templomban fogjuk a Miadenhatónak bemu­tatni. Szatmár-Nómeti, 1918. évi szeptember hő 9.-én. R. I. P. Lelki gyakorlatot tartunk a papság részére. Szeptember hó 17-én este kezdődik és 20-án este végződik. A jelentkezés levelező­lapon történik. Szatmár, püspöki konviktus. Dr. Lükő Bála — a Ferencz József rend lovagja. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király dr. Lükő Béla m. kir. népf, ezredorvosnak az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő és önfeláldozó szolgálatai elismeréséül a Ferenez Józs8Í-rend lovagke­resztjét adományozta a hadi őkitmónnyel. Dr. Lükő Béla, mint ösmeretes, a háború kezde­tén önként jelentkezett orvosi szolgálatra' a szatmári tartalék-kórházban, majd — saját óhajtására — a harctérre került. Lükő Béla kitüntetésének Szatmáron és a messze vidé­ken mindenütt örülnek. Elárverezték Szabó Norbert ingó­ságait. A „Szamosban“ olvassuk a követ­kező közleményt. Nem szólunk hozzá. Aki akar, tanuljon belőle : Csütörtökön a délelőtti órákban, amikor már teljesen kiürült Szabó Norbert lakása, befejezték az árverést. Ösz- szesen öt szoba bútort árvezertek el az örö­kösök, akik az öt szoba egyszerű, polgári berendezéséért nem kevesebb, mint 46 ezer koronát kaptak. Igaz, hogy gondosan vigyáz­tak : ki ne maradjon az árverésből semmi, „aukció“ alá bocsájtották az utolsó szeget is. Soha kegyetlenebb aktust, mint a nagypré­post hagyatékának kótya-vetyéje, még nem láttunk. A szatmári leánygimnázium meg­nyitása. A felső leányiskola és gimnázium ünnepélyes megnyitása folyó hó 8-án folyt le. A Yeni Sanctet a püspök úr Öméltósága tartotta, mely után a növendékek a zárda disatermébe vonultak, ahol Merker Ilona I. o. t. kedves szavakkal üdvözölte a püspököt, akinek jósága s bőkezűsége lehetővé tette az uj intézet megnyitását. Az énekkar sikerült szereplését rövid kis színdarab követte, mely­nek allegorikus gondolata a szerző, meglepő­en sikerült előadása pedig a szereplők ügyes­ségét dicsérte. Az I. és Y. o. együttes éneke után a püspök úr intézett közvetlen hangú beszédet a növendékekhez s figyelmeztette őket arra, hogy a tudás emeli ugyan az em­ber értékét, de a le£ny léleknek legszebb dísze mégis a kristályos tisztaság. Szabó István prelátus-kanonok, zárdái superior köszönő szavai után az érdeklődő előkelő közönség azzal a tudattal távozott, hogy Szatmár leg­újabb iskolájában a leánynevelés jó kezekben van, mert vezetői növendékeik eszét fejlesztve, a szív nemesítéséről sem feledkeznek meg. Kitüntetés. A király a háború alatt az egészségügyi szolgálat terén teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálata elismeréséül dr. Csánk Béla beregszászi városi tiszti fő­orvosnak a koronás arany érdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szallagján. A szatmári 12. honvéd pótzászló- aljnak Szatmárra leendő visszahelyezését vármegyénk főispánja ismételt előterjesztésé­vel a honvédelmi miniszternél, megsürgette. Eljegyzés. Dr. Vetzák Sándor ügyvéd eljegyezte Jeney István ny. államvasuti felü­gyelő, földbirtokos leányát, Évikét Nagy­károlyban. — Homola Elvira tanítónőt a na­pokban jegyezte el Réti Károly, a jónevü festőművész, aki nemrég jött haza olasz fog­ságból. Házasság. Lőrincz Ferenc mérnök­hadnagy, folyó hó 5-én esküdött örök hűsé­get Füzeetéry Kálmán kólyi (Bihar m.) föld­birtokos kedves leányának, Magdának. A fia­tal párt a vőlegény öccse, Lőrinez István őrdarmai lelkész eskette. ____ 3

Next

/
Thumbnails
Contents