Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-08-29 / 35. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1918. augusztus 29. II. Felvonás. Jelen. 1. Síin. Képviselőhöz. Wekerle Sándor miniszterelnök (pátkosz- szal): „Az árdrágítókat és áruelrejtőket szigorúan meg fogjuk büntetni.“ (Tetszés.) 2. Szin. PeSti Hírlap 194. szám: Szatmárott Ozory István rendőrkapitány négy napi tárgyalás után meg január 15-ón elitólte Fekete Józsefet, a Szatmári Kereßk*- delmi Részvénytársaság vezérigazgatóját árdrágításért és mert az üzleti könybe az eladási ár helyett hamisan csak a maximális árat vezette be. A rendőrkapitány a vezér- igazgatót két hónapi elzárásra és 10 460 K pénzbüntetésre ítélte, __egyben elrendelte az árkülönbözetek visszatérítését és az Ítéletnek a helyi lapokban való közzétételét. A vezér- igazgató védője megfelebbezte az Ítéletet. A városi tanács, mint másodfokú hatóság az Ítéletet megváltoztatta és a vezérigazgatót felmentette. * III. Felvonást Élőkép. Szamos, Szatmári Újság, Szatmár és Vidéke a felvonás alatt és a felebbezés határideje alatt mélyen hallgatnak. (Tetszés.) IV. Felvonás. Jövő. Bonyodalom. 1. Szin. Oönczy ügyvéd. Magában : Tyűhl a terriugettét! Én képviseltem Mertz kereskedő ügyét. Én voltam Fekete József ellen. Most talán felebbezni kellene. Kétségtelen, ügy illenék egy vérbeli ügyvédtől. Volna is kilátás . . . Hm. Furcsállom, hogy Papp Ottó élelmezési főembernek adják ki az ügyet elreferálás végett. Talán egy kissé mégis inkompatibilis ez a referens, akinek üzleti összeköttetésben kell Unni a Részvénytársasággal. Talán. Persze. De ide nemcsak kilátás kell, hanem belátás is. Mit ér nekem az igazság. Nekem élni is kell. És utóvégre is nem jó kikezdeni akárkivel. (Az akárki helyett majdnem egyebet mondott. De pszt! a falnak is fülei vannak. Bátran :) Majd meglátjuk! 2. Szin. Székely ügyész. tisztviselőt, mint főnökJí, gondnokot nagy ésszel, szerencsés kézzé! munkálkodva ennek a ma már hatalmas pénzintézetnek a megalapozásában, üzletágainak kiterjesztésében. * De most, mikor gyászol az egyház, gyászruháját veszi fel a szatmári székesegyház, elvonulnak lelkiszemeink előtt a régi kornak nagy képviselői, a gavalléros magyar főpapok ... Ilyen volt Szabó Norbert is, magyar ember, őszinte ember és gavallér magyar főpap ... ^ Szerette szülőföldjét, a düledékes váru koronavárost, Husztot. Szerette apró, fehér házaival, lejtős utcáival, istenfélő népével, talpraesett fiaival Máramaros-megyéjében a másik kedves helyet, Aknasugatagot. 1906-ban gyönyörűen ékesített kápolnát, emeltetett családi sírbolttal a sz. kereszt tiszteletére kim a vadvirágos temetőben. Szabó Norbertnek mindig volt egy-egy takaros öltözetű kis huszárja. Ezek a fiuk mindig életrevaló sugatagi fiuk, becsületes, szerény, kötelességtudó, hü sóvágógyerekek voltak. Legalább ezeket láthatta szülőföldjéről. Szabó Norbert szerette a természetet. Kint « Szamospartján paradicsommá, Szatmár büszkeségévé nevelte szépen bekerített, gondozott, gyümölcsös, virágos lankáját. Szerette itt a nyíló virágok, mosolygó gyümölcsök között a mosolygo arcokat, a jóízű humort, a fiatalságot. Égybázmegyónk fiatal papjai, minden Szent István király-napján a középpontba berendelt klerikusok itt élvezték a gavallér magyar főpap vendégszeretetét. Gavallér volt Szabó Norbert a sajtó Tépelődve: Bonyodalom. Bonyodalom. Miért is kell nekem ügyésznek lennem. Hát én felebbezzek ?! Ügy volna hozzá, de ész is kell. Mert ügyből és észből áll az ügyész. Az ész meg azt diktálja, hogy nem jó kikezdeni a zs ........., pardon, akárkivel. (Bátran:) Ma jd meglátjuk ! V. Felvonás. Kifejlet. Igazságszolgáltatás. A kor szelleme: Felebbezni? Mire az? Hiszen győzött az igazság. Minden fondorlat, minden uszítás dacára tisztán áll az erény. Az arany. A mi korunk fönséges, tisztult kor. Nem kell ide rendőr, nem kell Oláh Gyula, nem kell Ozory, nem kell Wßkerle. Menjenek aludni, vagy mulatni. Mind ártatlanok ma az-emberek. Az egész világ ma csupa erény. Csupa arany. (Vége. Függöny. A közönség tapsol, megnyugodva távozik.) (c) A mi iskolánkért. Mindjárt" megmondjuk, hogy a mi iskolánk a szatmári püspöki fiú népiskola. Mindjárt eláruljuk, hogy mi ezt az iskolát rajongva szeretjük. ♦ \ Amikor „az állami és hitvallásos iskola“ e. cikksorozatot megírtuk, számoltunk azzal az eshetőséggel, hogy az állami tanerőket esetleg kellemetlenül fogja érinteni. Úgy is volt. De ez semmit sem vesz le érveink ere jéből. Szilárd meggyőződésünk, hogy az állami iskola általában nem biztosítja a kellő vallásos nevelést. Avagy az a kimondottan szociálissá, szabadkőmives, istentelen tanító, aki feladatául tűzte ki a vallás lerombolását a gyermekek lelkében, az fogja a gyermekemet istenesen nevelni? Elvárhatom-e én a reformunkásaival szemben. Tudta értékelni a szerkesztők, a mindenkihez beszélő tollak munkájában lapunk feladatát, működését, fejlődését Ki szerette személyzetét, nem hagyott jutalmazatlanul semmi szolgálatot, hogy is lehetett volna mostoha a sajtóval szemben... * Még megérte e futó évnek István királynapját, de már nem a régi ünnepélyességgel. Csak, kedves, szép emlékei keresték fel abból az időből, abból a lombos, csinos villás virágos kertből, amelytől, érezte, meg kei! válnia, amelyet eladott már, amelynek elbúcsúzott fáitól, virágaitól. Innen a szőke Szamos partjáról csak a szellő kiséri el oda, ahova már osak hült testét viszi el robogó vonat, a kis sóvasut .s a kegyelet. Messze Sugatagon a sóbányákban, a tárnákban egy pár percre elhallgat a ka- lapácsütős, hogy megkondul, hogy temetésre biv a kis harang. Imádkoznak az örökélet Adójához a sómunkások, hogy jutalmazza lelkét a Mindenható országában a hosszú életű, munkás férfikoru, ifjú, öreg papjait szerető, gavallér magyar főpapnak. Majd ősz jön tarka szemfedőjóvel, lehull a hó és csendes lesz minden a most megzavart családi »irbolt körül. Csak egy-egy nagy családit apa fogja elmondani gyermekeire gondolva, hogy ott nyugszik Máramaros megyének egyik nagy fia, aki sokra vitte, aki a sóbányák, koronavárosok gyermekei közül, talán évszázadok is fognak elfutni, a legtöbbre vitte . . . Jótékonysága őrizze meg emlékét, az örök világosság fényeskedjók neki! R. mátus tanítótól, hogy jó katholikust neveljen ? Remélhetem-e, hogy a zsidó tanító keresztény szellemmel fogja telíteni a gyermekek lelkét? Az állam mindenféle hitbeli meggyőződést megtűr tanítóiban. Hozzátesszük, hogy ott is, ahol a valláserkölcsi nevelés kifogástalan, ez az állapot nincs mindenkorra biztosítva. Kormányok kegyétől, akaratától függ. Lehet még rosszabb a vallástanitás dolga az állami iskolákban. Pedig eléggé rossz már ma is. Nem lehet tagadni, hogy olyan színezete, van a dolognak, a tanítótestület és a gyermekek előtt egyaránt, mintha a hittan csak másodrendű tárgy volna. Ilyen körülmények között nagyon meg kell gondolni, hogy állami iskolába adjuk-e gyermekünket. * így jön előtérbe a mi iskolánk. A mi iskolánk valamikor hires, virágzó iskola volt. A legjobb kathoiikus családok gyermekei mind ott tanultak. Azután jöttek az állami iskolák. Az emberek megbámulták a fényes uj iskolaépületeket, a csillogó felszerelést, és azt gondolván, hogy a fal vagy a tábla az az iskola, egyszerre azt hitték, hogy a mi iskolánknál jobbak az állami iskolák. Ettől az időtől kezdtek elpártolni egyes kath. családok a kath. iskolától. Mi elismerjük azt a nagyszerű munkát, amelyet az állami iskolák és különösen azok- nak egynémely kiváló tanítója végez; de szerényen és határozottan ki kell emelnünk, hogy a mi iskolánk sem marad el mögöttük. Legjobban elismerték ezt az. állam közegei, akik hódítani akartak az állami iskolával, és éppen azért ismételten a mi iskoláink tan- erőit igyekeztek átvinni az államhoz, mint a legkiválóbb tanítókat a vármegyében. — Mégis volt idő, amikor a kath. iskola elien rosszakaratú, célzatos híresztelések keitek, szárnyra a városban. Ezeken az időkön ma már túl vagyunk. Ma már látják a kath. szülők, hogy a mi iskolánkból kikerült gyermekek fényesen megállják helyüket » gimnáziumban. És látják mindenekelőtt, hogy a mi iskolánkban kiváló gonddal 'nevelik vallásos, erkölcsös életre gyermekeinket. A hittan nálunk legelső tantárgy; a rendszeres hitoktatáson kívül pedig minden vasárnap és ünnepnapon gyermek- predikációt is hallgatnak, amelynek az 5 kis jelen életükre, de egyszersmind egész jövő életükre nagyfontossága van. Ezek után két felhívást intézünk : egyet a kathoiikus szülőkhöz, hogy adják fiaikat a mi iskolánkba; az állami iskolák amúgy is túl vannak terhelve. A másik felhívást a városhoz iutózzük, hogy engedje át az iskola telkét a kath. iskolának. Így lehet arra gondolni, hogy az iskolát kiépítjük egészen az Iskola-köz sarkáig. A város meghozhatja ezt a kis áldozatot annak az iskolának, amely dicsőséges múltjában, örvendetes jelenében, és bizonyosra vesszük, reményteljes jövőjében annyi szatmári gyermeket nevel értelmes és becsületet polgárokká. Mindenféle iskolai nyomtatványok beszerezhetők a Pázmány - sajtó könyvkiadóhivatalában Szatmár- Németi, Iskola-utca 5. sz.
