Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-08-22 / 34. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1918. augusztus 22. jellege mellett is a valóságban egyformán mindnyájunké. Itt felvesszük gyermekeket valiásfelekezati különbség nélkül. Nálunk nincs numerus klauzus. Itt nem nézzük a tandíjmentesség vagy más egyéb jótétemény kiosztásánál, hogy ki milyen vallása. Több kíméletet kérek a kir. kath. főgimnázium iránt. Bagossy Bertalan igazgató. Állami és hityallásos iskola. Irta: Dr. Cznmbel Lajos. Az állami iskola és a nemzetiségek. Az országházban sok szó esett mostanában a nemyetiségi vidékek iskoláinak államosításáról. A sajtó nagy diadallal üdvözölte ezt az elhatározást, az olvasóközönség szintén tagsolt neki, mert magától értetődőnek találják, hogy ehhez az államnak joga van. Mi elmondjak erre vonatkozó kétségeinket. Amikor az áliam valamely nemzetiségi vidéken, pl. az erdélyi oláhok között az ösz- szes iskolákat államosítani akarja, három joggal áll szemben: 1. a-szülök jogával gyermekükhöz, 2) a nemzetiség jogával a nyelvéhez és 3) az egyház jogával a hitvallásos iskolához. Kifejtettük egy előbbi cikkünkben, hogy a szülőnek természetadta joga vau gyermeke nevelésére. Mivel azonban a szülő az egyház szellemében köteles nevelni gyermekét, ellenkező esetben pedig megszűnik joga a neveléshez, a szülők joga és az egyház joga egy goníban tárgyalható Nézzük meg tehát először, mennyiben sérti meg az állam^ iskola a nemzetiségek jogát a nyelvükhöz. Az mindenesetre világos, hogy ha egy nemzetiségnek joga van nyelve teljes használatához, fejlesztéséhez, jogának kell lenni ahhoz is, hogy az elemi iskolában a nemzeti ségi nyelven tanítsanak. Hiszen annak a nyelvnek elemi és mégis tisztultabb ismeretét az elemi iskola adja. Az elemi iskolában nyújtott ismereteket, világszemleletet annak a gyermeknek ki kell tudni fejezői a nemzetiségi nyelven. Ha ezt nem tudja, hiányzik nála a nyelv megfelelő, iskolát végzett emberhez méltó használata. Viszont azt sem kívánhatja senki, hogy a szülők az iskolán kívül pótolják ezt a veszteséget, mert éppen azért van iskola, hogy az ismeretek egész rendszerét na kelljen a szülőknek felnevelni a gyermeket, hiszen nagyon sok szülőnek erre se módja, se alkalma nincsen. Ha egy nemzetiségnek joga van nyelve tisztességes, kulturális használatához, üres beszéd az az utasítás: Beszélhet az anyanyelvén az iskolán kívül is. Különben is|minden állami iskolának az a célzata, hogy a magyar nyelv használatát, lehetőleg kizárülagos használatát, kivigye az iskolán kívülre is. Állapítsuk meg tehát, van-e joga egy nemzetiségnek nyelve kultiválásához. Á felelet igen egyszerű : Általában igen. Hiszen a nyelvek «okszorossága, nagy változatossága, a természetben lefektetett tényezők egyenes következménye. A földrajzi álattani körülmények sokfélesége és befolyása a szellemi életre; az emberi szellemnek el változtató, fejlesztő, tökéletesítő képessége magától meghozta a nyelvek elkülömbözését. Ha tehát ez természeti adatok függvénye, akkor p. természet szándéka a Nyelvek különfólesége. Az tehát a természet törekvése, hogy különféle nyelvek legyenek és fejlődjenek. Ebben viszont az a távolabbi cél rejlik, hogy az emberi szellem nagyobb tökéletesedéshez jusson. Mert kétségtelen, hogy a sok szétágazó nyelvben az emberi szellem sokszerü óriási munkájának gazdag kincsei vannak lefektetve. Ha csak egy nyelv volna a világon, az emberi leleményesség, genialitás kimerithetetlen tőkéjével lenne gyengébb a világ. Ha tehát a természet a nyelvek különlólesógének kifejlesztésére, mint nagyobb tökéletességre törekszik, törekszik arra is, óhajtja azt is, hogy a nyelvek sokfélesége megmaradjon és fejlődjék. Mivel pedig á természet szándéka a jog és a kötelesség legtisztább zsinórmértéke, általábau joguk van a nemzetiségeknek nyelvük művelésére. Ugyancsak szent jogot ad nekik erre a kegyelet apáik nyelve, őseik hagyománya, nemzeti kultúrájuk letéteményese, édesanyjuk emléke stb., a nemzetiségi nyelv gondos őrzésére. De azt mondtuk, általában. Mert lehetnek egészen kivételes körülmények. Amikor t. i. valamely uemzetiség egy szomszéd ugyanolyan nemzetiségből álló országgal határos és állandóan oda gra7itál és állandó nemzeti veszedelmet rejt magában; különösen ha Leigazolást nyert, hogy ez a nemzeti veszedelem fenáll, akkor a nemzetiségi töredékkel szemben felülkerekedik az állam joga a békéjéhez, a létéhez és jogában áll a nemzetiségi nyelv szabad virágzásának útjába állani. Konkrét példát veszek tel. Magyarországon mintegy 3 millió oláh él. Ezek Rgmániával meglehetősen szoros földrajzi érintkezésben vannak. Amig ezek megmaradnak oláh mivoltukban, a nemzetiségi vonzás néprajzi törvénye szerint csak természetes, hogy Romániához fognak huzni. Megmutatta ez a háború, hogy ez mekkora veszedelmet rejt magában, részben azza!, hogy Romániát folyton ösztökéli, részben azzal, hogy egy esetleges kísérlet idején az idegen állam támadása a nemzetiségieknél kevés vagy semmi ellenállásra, sőt itt-ott pártolásra talál. Mivel pedig előbbrevaló egy létében jogszilárdap álló és életképes állam megmaradása, mint ezen állam egy kis töredékének, hogy uey mondjam házi j“ga, az ilyen nemzetiség jogától nyugodtan lehetne államosítani. Sokkal nagyobb nehézséget okoz az egy ház joga. Itt természetesen csak a katholikus egyházról van szó. Más „egyházak,“ mivel uem Istentől valók, természetesen semmiféle joggal nem birnak a fennállásukhoz. A görögkeleti stb. vallásfelekezeteknél tehát egyedül a szülök azon jogáról lebet sző, hogy gyermeküket istenfélőén nevelhessék. Másképpen áll a dolog a gör. katholikus iskolákkal. Isten az emberek vallási nevelésével az egyházat bizta meg. Ezen jog minden más jog fölött áll. Ebből két dolog következik: 1) Ha az állami iskola föltétlenül elvenné az emberektől a vallást, semmi körülmények között sem volna szabad államosítani. Ez az eset azonban még nem forog fenn. 2) Ha az állami iskola bizonyos veszepelmet jelent a vallás- erkölcsi nevelésre, akkor az államnak elsősorban is a legmesszebbmenő garanciákat kellene nyújtani arra nézve, hogy a katholikus nevelés lehetővé lesz téve; és ezen garanciák nyújtása után is csak ott és csak akkor államosítani, ahol és amikor a nemzetiségi veszedelmet semmi más eszközzel nem lehet kisebbíteni, sem a magyarosodást elősegíteni. Ü8 már most, csakugyan nines-e más eszköz a magyarosításra, mint a tűzzel-vassal való államosítás? Ezt nem hisszük. Megmaradnának az államnak 1) elsősorban is az óvodák, amnlyek sokak szerint {többet eredményeznek a magyarosítás terén, mint az elemi iskolák. 2) Az állam megkövetelheti a nemzetiségi hitvallásos iskolákban a magyar nyelv tanítását. 3) Azokat a tanítókat, akik ebbeli kötelességüknek kiválóan eleget tesznek, megjutalmazhatja (mint ezt Apponyí tette), akik pedig kötelességüket nem teljesítik megbüntetheti konokság esetén diplomájukat érvénytelennek nyilváníthatja. 4) Ha az sem használ, elrendelheti az összes hitvallásos iskolákban a magyar nyelvű tanítást (a hittant kivéve, amöly a szertartási nyelvvel függ össze.) Ezen intézkedés betartását ellenőrizheti. 5) Egyóbb intézkedéseket tehet, hogy az iskolából már kikerült felnőtteket a magyar nyelv elsajátítására segítse. Mindezen intézkedések eredménye meg fogja közelíteni az állami iskolák eredményét. Kimondjuk tehát, hogy mivel az állami iskolák föltétien szüksége nincs bebizonyítva, az államnak a tüzzel-vassal való államosításra a nemzetiségiek között nincs joga. És mi ne legyünk olyan könnyelmüekíj^hogy örüljünk egy kis magyarosodásnak, amikor ugyanakkor az az előbb egyszerű nép talán elveszti eleven hitét, istenfélőimét, erkölcsét. Mégis csak az a legnagyobb érdek a hazában, hogy hivő, buzgó, föltétien tiszta, arkülcsös polgárai legyenek. Aforizmák. A felekezeti békéről. A „magyar* sajtó tolvajnyelvén felekezet fajtát jelent. * Amint az oroszok Dobrudzsában „Éljen Bulgária 1“ kiáltással rontottak rá a bulgá- rokra, úgy törnek ellenfeleink „Éljen a felekezeti béke !„ jelszó alatt. * Ha a magyar katholieízmus „felekezeti békét* köt azokkal, akiknek nincs is vallásuk, akkor nemsokára az örök békesség honában lesz. * A felekezeti béke nem annyit jelent, hogy én minden vallást egyformán igaznak tartsak, de annyit sem jelent, hogy szó nélkül eltűrjek minden rablóhadjáratot a zsebem és hitem ellen. * Ha. az felekezeti békétlenség, hogy megvédjem a népem vagyonát, hitét, erkölcsét, akkor a legféktelenebb felekezeti békótlen- kedő akarok leDni. * Az egyoldalú felekezeti béke árulás. Még egy kevés „felekezeti béke“ ét- végünk van. r kOnyvkOtöxsete P 7 ÍJ Szatmár, Deáktér 3. sl kJ U — (Síinhi* mellett) —
