Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-18 / 16. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Nómeti, 1918. áprilig 18. gyár családot tear ki a végső nyomorúságnak ; aki szereti, ha zsidó bankok és magá- nosak minden földet kihúznak a lábunk alól; aki az egész magyarságból egy földönfutó koldus vagy béres csőcseléket óhajt csinálni; aki tűri, hogy politikai életünkben döntő szavunk ne legyen; akinek mindegy, ha rá is szabadítanak Magyarországra egy felelőtlen szociáldemokrata söpredéket; aki nem tesz semmit az ellen, hogy megrendítsék ezeréves állami fönnállásunkat; aki bele van abba győződve, hogy a paraszt a zsidónak legyen alázatos örök adófizetője, intolligen- oiánkat pedig a kőműves mesterséget igazgató zsidó fűzze rabszijra; aki nem háborodik fel azon, hogy a mi sajtónknak lélekze- tet sem szabad venni; aki tovább nézi, hogy az ifjúságunkat teljesen elhervasztja egy pónzredolgozó irodalom; akinek tetszik, ha az ő üres fejét vigyorogva mutogatják Galíciából ideszerkesztődött kereskedők és vele szabadon rendelkeznek; aki nem tesz semmit az ellen, ha magyarságunkat, kereszténységünket, vagyonúnkat, becsületünket, józan eszünket rohamosan és biztosan el ne veszítsük ; aki nem védekezik a végső pusttulás ellen, aki ilyen értelemben nem antiszemita, ae sem magyar nem lehet, sem keresetény, sem becsületes ember, ae gyilkos vagy Istenverte bolond! Dr. Ceumbel Lajos. Ne felejts! el a Sajtóalapot! A sajtókérdés és a vallás. Az ember külső élete okozati összefüggésben van lelki életével. Vallásos ember a politikában is becsületes, vallástalan ember a politikából is üzletet csinál. Vallásos ember nem ir ma azélső radikális irányban, hogy feltűnést keltsen, holnap pedig nem árulja tollát és meggyőződését a munkapárt asztalán . . pénzért. A vallásos embernek a politika olyan egyenes magyaros meggyőződés, amilyen volt a régi protestáns keresztény papoké, akik meggyőződéstelen felületes üzletemberek hízelgéséért nem adták oda a lelkűket. A vallásos ember nem fog olyan törvényjavaslatnak törvénnyé szentesítése mellett szavazni, mely megfosztja a katho- jikus híveket legsajátosabb tulajdonuktól, a templomtól, mint 1905-ben Franciahonban. A vallástalan francia törvényhozás szüntette be az iskolákban a vallásoktatást. A vallástalan francia törvényhozás törölte i a tankönyvekből az Isten- nevet. A val- istalan francia törvényhozáa hozta be a Keresztény erkölcstan helyett a franoia laikus morált, mely csak az egyszerű emberektől kitalált polgári becsület előtt teszi felelőssé a lelkiismsretet Isten helyett. Es ma mindenki Franciaországban látja az erkölcstelenség melegágyát, a nemzet-öngyiikosság onnan indul ki, ahol a tisztességéből kivetkőzött nőt tisztelik az „oltárokon“. Ha a katb. papság és a katb. hívők életképes sajtóban hallathatták volna tiltakozó szavukat e rombolás ellen és kényelmes meghusódás helyett részt vettek volna a politikai életben is, a franoia katolikusoknak nem kellene saját templomukat bérelniük az államtól. Szóval a francia helyzetből az a tanul- eág, hogy a kath vallás vallóinak létérdeke volt volna a politikai közbeszólás is. A hitet nemcsak a politikától nem lehet egészen elválasztani, egyházra kiható törvényeket is hoz, hanem más nagyon is heterogén téren is befolyást gyakorol. Pl. Igazi vallásos kereskedő nem hamisítja meg mérlegét ; igazi vallásos iparos a papirtalpról nem mondja, hogy bőrtalp ős nem okozza sok magyar bakának keserves szenvedését és rettenetes halálát, mint 1914.-ben a Kárpátokban történt, sok magyar anyának nagy szomorúságára, sok hadiszállítónak zsebe tömésére. Mert fél az igazságos Isten itólő- ssékétöl. Ezek után azt kérdezem attól a szamosi református paptól (ha tényleg az az illető), hogy ki az a Balthazár, aki Debreoenből el-eljár a főrendiházba és szónoklatokkal vesz részt a törvényhozásban ? Ki az a Debrecenben legutóbb megválasztott Jánossy képviselő, akit a fogságból hazatérő Búza Barna (világi ember) mellőzésével küldöttek a képviselőházba ? Nem püspök-e Balthazár, nem református pap-e Jánossy ? Nem lenne-e illetékesebb az a Szamos-oikk valamelyik debreceni lapban? Nem a fsntemlitett uraknak kellene e a fülükbe harsogni: Sueettr ne tovább a kaptafánál? Mikor sz-ivazásra kerül a sor, ne lépjen a szavazó urnához; menjen fel inkább a szószékre és deklamáljon az általános em- bsrszeretotről. Nem én küldöm Önt, hanem önnönmaga logikátlan logikájával. Be kell ismernie, hogy a pap nemcsak pap. hanem polgár is. A politika ugyanis törvényeinél, akcióinál sohasem veszi ki a papot a többi társadalmi osztály közül. He gyűjtenek, a papi házat el nem kerülik, ha adót rónak ki, a pap jövedelme nem adómentes alany. Még. a dobot is msgütik rajta, ha nem bir fizstni, mint a magyar nemes osztály birtokain ütik sorba . . . sorba . . . valakik. Azután bizonyára emlékezik az a református pap, akit többen szoktak véleménynyilvánításra felkérni, hogy a magyar történelem beszámol bizonyos egyházpolitikai törvényekről, melyeknek szontssitósóhez protestáns főrendek és képviselők is hozzájárultak szavazatukkal, pedig kath. egyházi bsl- ügyskről is volt szó. Ha igazán kálvinista pap, aki szabad ságszerető ember, bizonyára igazságtalanságnak tartja azt az elvet, mely latinul igy hangzik: de nobis sins nobis (rólunk megkérdezésünk nélkül határozni). Pedig a gyakorlatban épen ön vallja magáénak ezt ae igazságot, mikor a katb. papot ki akarja zárni a politikából. — A papra lehet törvényeket hozni, vagyonáról szabad nélküle rendelkezni, szóval rabzeolgamódrs lehet vele elbánni . . . (mint Délamerikában a négerekkel Tették nem ia olyan régen): de csak akkor, ha katholikus. Ha mái valláeu, akkor már a seabadssólás és a ssabadság oldalára fordul alvó logikája Nagytiszteletü Uramnak. A zsidó szatócsnak meg kell adni a politikai assroplés lehetőségét, mert annak megvan a kellő intelligenciája ahhoz, hogy abbeli jogát a maga haeznára fordítsa, cask a Nagyt. Ürammal kb. egyképzettaégü papnak nincaen elég esze ahhoz, hogy belesiól- jon a törvényhozásba, mivel nagy as ő hibája : katholikus az ő mivolta. Hála a jó Istennek, vannak még hithü és jó magyar protestánsok, akik nemcsak beszédben, hanem írásban is nyíltan mellénk állanak, mert látják, hogy a ksrassténység- gel együtt a magyarság is veszedelemben forog ebben az országban. (Burján Károly budapesti rsf. vallásu fg. tanár, Kiss Sándor szarvasi luth. vallásu fg. tanár: Fajunk védelme.) ök tudják, hogy mi nem akarjuk az egész sajtót kereszténnyé tenni, hanem azt akarjuk, hogy a 19 millióé kereszténységnek ne nyolcszázsser nem keresztóoy szállítsa a ssellemi kenyeret, ök már tudják, hogy a sajtó csak mellékesen politikus, inkább a szellemi irányok szócsöve. A kerassténység pedig a legnagyobb szsllemi irány, mely volt és lesz valaha a földön. A Ssatmdri Hírlap f. é. febr. 14.-i számában kis művelődéstörténeti madártávlatot áttekintéaből gyenge fogalmat alkothatna magának Nagyt. Uram, hogy mi minden tudományom, társadalmi éa művészeti megoldásokat véglett a katholikus egyház. A keresztény Magyarországon ennek a szellemi iránynak szolgálatában a sajtónak csak 5%-a küzd. A többi 95°/t a Pesti Hírlap karácsonyi cikkével együtt meri törvénytelen gyereknek elnevezni a mi Urunkat, Jézus Kiieztusunkat, akit protestáns hivő testvéreinkkel együtt vallunk Isten fiának. A sajtó 95°/0-a tapsol a Népstavánal, mely hitünk ieteni alapítóját, Krisztust közönséges lázadó proletárnak eimezi 1 Ez ellen nem mert felszólalni a protestáns kézben levő Budapssti Hírlap, nem akadt egy protestáns hivő, aki ez alávalóság ellen felemelte volna tiltakozó szavát. A Kath. Pázmány Védő- iroda indította meg ellene az eljárást. Ha megengedi Nagyt. Uram, hogy híveit, kiket a Pesti Hírlap büzhödt, kénes- mérges iszapvirágaitól, a Népszava szemétdombi beléndekétől óvnia evangóliámtól reárótt kötelessége, ez a mai perverz szellemi irány hajtsa igájába: akkor úgy jár Nagyt. Uram, mint a japán ópiumszivő, aki kéknek látja a borús eget, rózsásaknak rajta a felhőket, rajta pedig szánakozva esik meg a friss levegőt szívó józan ember szive. Buohinger Manó, Weltner Jakab sohasem fogja Nagyt. uramat bántani, mig a hitközség álmában alszik, de ha egyszer öklével jó magyarosan az asztalra csap és azt mondja: Nem járja, h"gy a magyar főváros 400 törvényhatósági bizottsági tagjából (leg- többnyire virilista jogon) 318 a zsidó és csak 82 a keresztény: akkorNagyt. uram nagyon borongósnak fogja tapasztalni az eget Bu- chinger Manóék jóvoltából. Különben som tudom, miben nyilatkozik meg az Önök úgynevezett virágzása. A magyar katholikusok száma korántsem fogy, sőt Szatmáron is emelkedik. A szóbanforgó Sajtóvállalat pádig egyenesen a magyar kat- holicizmus erősödéséről tanúskodik. Különben nem üvöltene úgy a nem keresztény sajtó, mely tehetetlen dühhel látjs, hogy a szabadkőmivesektől és a hitetlen modern zsidóktól a közvéleménybe dobott felületes szólamokkal narkotizált magyar kereszténység felébredt és tudatában van erejének. Pakocs Károly. Emberek és dolgok. (írások a hétről.) A háborúé őrület fékevesztetten dühöng. Áldozatait nemcsak, a vérből párolgó csata- mezőkön rakja halomra, hanem szerteszórja az egész országban. Hullaszag reng a levegőben. Dt agy látszik nemcsak a test, a lélek is romlásnak indul. Sőt a romló-bomló rothadó, oszló lélek hullaszaga mintha erősebb, fojtóbb lenne a testénél. S a ragály folyton nő, mindnagyobb méreteket ölt. Egymásután szédülnek bele az emberek; még azok le, akikről azt soha feltételezni nem mertük volna. A háborús Őrületnek, a dühöngő járványnak egy ilyen soha nem várt áldozata egy magyar költő. Nevét ugyan valami sokan nem ismerhetik, de azért vérbeli költő, köze van az irodalomhoz. A tiszta érzések költője volt egész életén át. A „jó vidékiek“ derüe kedélye, csendes öröme, csendes bánata volt az fl világa. Az irodalomban legfeljebb as tenné érdekessé, hogy csodálatosan finom szeretettel csüngött kis leányán s áradozó szerelmes versek helyett jegy egész kötetrsvaló, megható dalt irt szemetónyéről, apai büszkeségéről: az ő Erzsi kéj érői. S jött a háború. Lángba borult az egész világ. Az srkölesi métely agy gyújtó üszke ráhullott a mi költőnk házára is s magasra szökő lángokkal kigyult a tető. Elhamvadt a költő minden kiüsse, ott veszett, elégett egész múltja. S azóta koldusán, zavart lélekkel járja a világot. S a fehérarcu Erzaikék helyett dalol a szennyes, posránys lápok virágairól. ♦ Es is a háborús őrülethez tartozik, hogy vitatkosni kell a fölött, ki volt, melyik nemzet volt hamarább hajlandó a békére. Hogy esküvel, átokkal kell egy miniszterelnöknek bizonyítani saját népe előtt, hogy nem ő nyújtotta ki előssör a békejobbot. Hogy le kell tagadni ország-világ előtt, ki kezdett tapogatózni, ki kezdte el egyengetni a várva-várt béke útját. A népek ezt a pillanatot azonban máskép képzelték. Ünnepnek gondolták azt a napot, amikor az első békejobb a harcos tömegek között megjelenik. Tisztelendőnek, becsülendőnek azt az uralkodót, aki megkísérli ennek az embermészárlásnak vógetvetni.
