Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-17 / 3. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP' Szatmár-Nómeti, 1918 január 17. több száz főre menő hallgatóságot a támogatásra s az ott megnyilvánult kitörő tetszésnyilvánításból következtetjük, hogy JSzatmár és környéke meg is fog felelni magasztos, honmentő kötelességének. Olvasóink, keresztény hölgyeink, papjaink, tanítóink, gondolkodjatok, édes hazánk magyar keresztény sMellemének visstahóditása megéri a fáradtságot, tegyetek, agitáljatok, szerezzetek minél több 25 koronás részvényjegyzőt! A központi megbízott rövidesen megkapja a felhívásokat és a jegyzési iveket rendelkezésre fogja bocsátani. Eddig az a magasztos eszme csak arra volt jó, csak annyira becsültük, hogy garasoskodtunk, sajtóvasárnapon filléres gyűjtéseket rendeztünk s ezekkel a nevetséges filléres fegyverekkel akartuk legyőzni a pénzemberek millióit 1 Fakardokkal viaskodtunk, játékpuskával lőttünk abban a csatában, hol népünk leikéről, hitünk megvédéséről, erkölcsi és anyagi jólétünkről volt szó. A kitörő orkán erejével szeretnők a magyar keresztény közvélemény fülébe ordítani, nyíljon ki a szemetek, szűnjön meg átkos közönyötök., tegyétek félre apró egyéni gyarlóságaitokat s becsüljétek magatokat annyira, hogy méltassátok figyelemre az ország megmentését ! Ne legyen szavunk pusztába kiáltott szó! Állami eredetű vagyonnak hangoztatják protestáns és radikális részről a kath. egyházi vagyont. Pedig ez az „állami eredet“ nem egyéb, mint jogtörténeti és magánjogi tudatlanságból táplálkozó értelmetlen frázis. A magyar királyok sohasem adományoztak, nem is adományozhattak sem az egyházaknak, sem a világi rendeknek „állami vagyonokatA királyi adományozás tárgyát mindig uratlan, gazdátlan vagyonok képezték. Királyaink adományoztak újonnan szerzett, a tatároktól, kunoktól elpusztított, de a XVI. században dicsősógteljes harcokban győzelemre vezetett kozákjaik (harcosaik) által védett hazájuk függetlenségét. — Ez az önnáló- ság 1667-ig maradt meg, ekkor Ukrániát Lengyel és Oroszország között felosztották, de Lengyelország harmadik felosztása után Oroszország szerezte meg, a galíciai királyságot kivéve, melyet az osztrák császárságba kebeleztek be. Ausztriában három és fél millió ukrán él, nálunk 460 ezer. Ezeket Nagy Lajo* királyunk telepítette le Márarna- rosban és Beregben, midőn az itt lakó oláhok, akik a katholikus hitet felvenni vonakodtak, a térítés elől Moldvába költöztek. — Az orosz ukránok céljukat megvalósítandó régi országuk fővárosában Kievben kormányt alakítottak. Az itt székelő ukrán nemzeti tanács alkotmányozó testületté alakult át. Szavuknak súlyt ad nemzeti hadseregük, mely az ukrán köztársaságot szolgálja. Örömmel vettük a hirt, hogy az ukrán köztársaság megbízottjai jan. 1-én Breszt-Litovszkba érkeztek s kijelentették, hogy a demokratikus béke leggyorsabb megkötését kívánják. Alkalmuk lesz itt tiltakozni az orosz cárok által rájuk oktrojált kisorosz, rutén, oláhorosz elnevezések ellen, bebizonyíthatják jóindulatukat, melyet lapjaikban hirdettek. Az oroszországi németek és lettek is elérték részben céljukat. A németeknek a Keleti tenger mellett történt előnyomulása alkalmával jó részük felszabadult. A Fekete tenger mellékén lakó románokról, a Kaspi-tenger melléki török-tatár népekről keveset hallunk. Hogy lehet e reményük, mely szerint ők is elérhetik a népek önrendelkezésének elveiből következő szabadságot, azt megmutatja a jövő. A fentebb említett népek ezekkel szemben előnyösebb helyzetben vannak, reményük is jogosultabb, de mi fog azokból beteljesedni, szintén a jövő problémája. T. hódított országrészek területéből. Adományoztak hűtlenségbe esettek elkobzott vagyonából vagy magvaszakadt családok birtokából. A szent István és szent László királyok által alapított püspökségek és apátságok ingatlanjai sem voltak állami birtokok, hanem szállásbirtokok, amelyek a prima occupatio jogán jutottak egyesek, egyháziak és világiak tulajdonába. Abban az időben meg annyi birtokot foglalhatott le bárki, ameny- nyit szolgáival, (jobbágyaival) megtudott müveltetni. A földbirtok maga akkor még jóformán értéktelen volt. A szerzeteseket egyszerűen a vadonba küldték, hogy ott szerezzenek és teremtsenek maguknak művelhető földet. A mai egyházi javadalmak tekintélyes része saját szerzeményű vagyon. A veszprémi káptalan birtoka például csaknem teljes egészében saját szerzemény. Egy másik tekintélyes része az egyházi javadalmaknak magánosok adományából származik, mint pl. legújabban a hajdudorogi püspökség birtoka. A török hódoltság utáni időben felosztásra került uratlan, lakatlan, ugynevezet „nevac- quisita“ birtokokból Í3 több visszaállított érsekség, püspökség és káptalan részesedett. Tudnivaló, hogy a királyi adományozás ténye tulajdonkópen csak formalitás, jogszerző aktus volt. Amint ma ingatlanra tulajdonjogot csak telekkönyvi bejegyzés utján lehet szere-ni, akként a régi jogban a királyi adományozás volt ilyen jogszerző cselekmény’ Azután minden királyi adományozási oklevélben kifejezetten benne van, hogy „kizárólagos tulajdonul“ és „örök időkre“. tehát minden jogfentartás nélkül adományoz- tatott a földbirtok. Sem a király, sem a korona, sem az államhatalom részére semmiféle tulajdonjog vagy visszaszármaztatási kötelezettség kikötve nem volt. Az egyházi javadalmaknak a világi birtokokkal szemben még az a különös kiváltságuk is volt, hogy náluk uem jöhetett tekintetbe a kihalás (magvaszakadas) esete, tehát velük szemben a koronára való visszaháramlás (devolutio) sem fordulhatott elő. Ezekre a birtokokra tudniillik nem az egyes egyházi javadalma- sok nyertek tulajdonjogot, hanem az egyetemes egyház, amelynek tagja minden egyházi és világi katholikus. Épen emiatt az idők folyamán elpusztult, megszűnt püspökségek, apátságok, szerzetesrendek vagyona sohasem szállott vissza a koronára, hanem megmaradt az egyetemes magyar kath. egyház tulajdonában. És meg is kell maradnia mindaddig, míg ez az egyház fonnál. Ha a szekularizálok szemében az állami eredet elegendő ok valamely egyházi vagyon konfiskálására, hát kereskedjenek a most létrejövő 200 milliós örökalapitvány körül. Mert ez csakugyan teljesen és tökéletesen állami eredetű. De nekünk s ami ősi javainknak hagyjanak bókét. A nő és a választójog1. (S. V.) A háború sok mindent hozott napfényre, sok problémát vetett felszínre és a lázas társadalom nyomása alatt a kormánykörök valóban igyekszenek ezeket a problémákat meg is oldani. Ilyen probléma a nő helyzetének megalapozása a politikában és vele kapcsolatosan a választójog. A választójogi javaslat immár női választójogot is ismer. Hogyan, a nők is szavazni fognak ? Ök is lesznek majd képviselők ? Igen bizony, bármennyire furcsállom első hallásra, hogy az én képemet is képviselheti majd nő. Sokat is kapnak egyszerre igy a nők, de érthetően. A női választójog nem kezdete a feminizmusnak hanem inkább betetőzője az 6 működésűknek. Tudjak, hogy agyárak nélküli világban meg volt minden nőnek a maga munkaköre. Kinek mulatás, kinek vendégfogadás, millióknak meg háziipar jutott munkakörül. Ámde a gyár kivette a nő kezéből a fonást, varrást, szövést stb. Maradt a sok millió munka nélkül, és mit tehetett mást unalmában, mint az erkölcsi lejtőre való lépést, ha már vőlegény sehogysem akad. De szívós a nő, kitartó, ha kell. Jött a háború és a nő dolgozni kezdett; eleinte észrevétlenül, félve, utóbb már azzal a tudattal, hogy ő is hasznos munkával lehet a társadalom segítségére. A távol levő földmives munkást épenugy helyettesítette, mint a bevonult kereskedőt. Uj munkakör is jutott bőven és kiderült hogy sok dologban ügyességével és szorgalmával túltesz a férfin. Ez a körülmény megadta a nőnek a bátorságot arra hogy ne csak kérjen, hanem követeljen magának megfelelő munkát. Ma már túl vagyunk áron az állásponton, hogy a nő menjen férjhez. Igen, menjen férjhez, csak szállítsunk férjeket, fogadok, egy sem fog pártában maradni. Ámde az a mai statisztikai számítások alapján lehetetlenség, legfeljebb ketten-hárman kaphatnának egy férjet, ami megint lehetetlenség. A férjhez nem ment nőről is gondoskodni kell; neki is adni kell valamit, amiből becsületesen megélhessen, nehogy testét legyen kénytelen áruba bocsátani. És e tekintetben előtérbe lép a kvalifikáció kérdése. A nőnek is kvalifikációt kell adni tehetségéhez képest. Eddig inkább az volt a baj, hogy a nő minden kvalifikáció nélkül volt és azért nem tudott a hozzá fűzött reményeknek megfelelni Ma már látjuk, hogy a kvalifikációval kikerült nők épen olyan jó hivatalnokok, mint a férfi, azzal a külömbséggel, hogy rá- tartóbbak, önérzetesebbek lettek. De hogyan jutnak egyszerre a választójoghoz ? Nagyon érthetően ; a női kérdéseket a parlamentben eddig kurtán és röviden intézték el, akárcsak a közoktatásügyét. Az 6 ügyük mindig kicsi ügy volt, akárcsak az állami hivatalnoki kar ügye. Egy két perc, és vége. Az ő szivük dobbanását, lelkűk vágyait, kívánságaikat sohasem értette meg a kizárólag férfi parlament, deputációs küldöttségeik legfeljebb udvarias bókot kaptak, mint általában az életben. Inkább érdekesebbek voltak ezek a deputációk.mint komolyak. Most úgy vélekednek a nők, ha nő képviselő lesz a parlamentben, ezt m eg kell hallgatni ; ez tudni fogja és megfogja érteni az ő lelkűk világát, az ő kívánságaikat és vágyaikat; és igazuk van, már annyi bizonyos, ha a háborús parlament háromnegyed részében hivatalnok volna, sohasem lett volna olyan drágaság ; mivel azonban a parlament háromnegyed része birtokos, egy negyedrésze bankos, és más konjunkturás, világos, hogy a disznót drágán kell venni és nem olcsón. Ez elemi igazság. Nos hát a nő választ majd és választható is lesz. A kilátások nem aggasztók. A női agy kisebb voltánál fogva sohasem fog a parlamentben irányítani magasabb politikai dolgokban, üzeminek nem fognak belőlük kiválni, attól félnünk nem kell. Ok csak a maguk ügyét fogják képviselni és nem fognak űzni sem agrár- sem finácz politikát. De nem is tehetik majd, hisz anyák is lesznek sokan közülök, akikre otthon is várnak magasztos feladatok a családi tűzhelyen belül. Koncentrikus szellemi termelésre ők nem lesznek képesek, de mindenesetre nagyon érdekes egyéniségek lesznek, érdekes lesz például az a tény is, hogy két órakor számosán fogják üdvözölni a szónoknőt a parlamentben, aki egy félóra múlva esetleg főzőkanállal dirigál otthon. 1918. óy január hó 1.-én uj előfizetést nyitunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul továbbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk. A mellékelt postautalványt szíveskedjenek az előfizetések beküldésekor felhasználni
