Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-20 / 25. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Námeti, 1918. június 20. mény előtt is kompromittálja bákevágya, de sőt azt Franciarszágban a nép örömrivalgása közepeit gyilkolja halomra Ciémencau ur. Mikor majd dühös aggastyánok hősi gerjedelme lohad, mikor majd nem béke-' offenzivának, hanem megváltásnak szabad nevezni a háború befejezóséro irányuló kísérleteket, mikor majd ünnepi proeesszióban hordozzák meg az emberek azoknak a képét, akik az embereket visszaeraberiesiíeni akarják, mikor majd nem lehet a szenvedő népeknek a szemébe mondani hogy gazember, aki végét akarja vetni a szenvedésnek, mikor majd Ciémencau ur megszáradt a lámpavason és L'oyd George Mariusként sir a konjunktúra romjai felett, mikor Weiss Manfréd befejezte a milliárd partit s Kon- sten őrnagy a jól 'megérdemelt nyugalomba vonul, — szóval, amikor a béke nem lesz hivatalból üldözendő bűncselekmény, akkor valamikor, ki tudja, mikor . . . Kultúra. Azt mondják, a gazdagság szárnyán emelkedik a kultúra. Csak természetes, hogy akik meggazdagodtak a háborúban, rövid egy-két év alatt kulíuremberek lettek, és a pénz szárnyain a boldog pilótákkal most harsogó zúgással csattogva száll a kultúra büszke madara. Kulturtényekeí fogunk elmondani Szalmái’ és Vidékéről. * Jacques Leteti. Ez az első kullurem- ber. Szombaton és vasárnap uj fény derül a Hungáriára, mert akkor fog a „nagyszámú és díszes publikum előtt“ szerepelni vezérkarával a Hungária szálló kertjében Jacques Lewis. Vele jönnek a következő „oroszok“: Sjnra Móric, a lublini zsidó nemzeti színház tagja, és a Zeréni/i Nusi és Sugár Miksa Budapestről. Ezeket ismerjük. Ezek csakugyan oroszok, mert valamelyik — talán közeli ősük, ha nem is oroszul, de legalább lengyelül beszélt. De ki a Jacques Lewis? Orosznak van mondva, a lengyel fővárosból jön, Magyarországon, pláne a Hungáriában szerepel és van internálva, németül beszél, a vezetékneve angol, a keresztneve francia. Vagy talán nincs is keresztneve. * Zsidó Leány egyesület. Ez a mindenképen agilis szervezet Nagybányán pazarul sikerűit hangversenyt rendezett. Kolozsvárról hozott művészei alaposan k'tettek magukért. A lengyel Ruwinsky Ráfáel mellett szerepelt egy Török Emil és a magyar Friedman Ignác. De amiért ő Ruwinsky, azért nem szükségképen lengyel; amiért Ráfáel, nem épen olasz, amiért Török, azért mégsem török; amiért Friedman, azért nem német. Zengett a zongora, huhogott a hegedű, dalolt a dalos, könnyezett a közönség . . . A nagy erkölcsi siker mellett Nagybányán még el nem ért anyagi jövedelem is folyt be. A jótékonycélra rendezett estély tiszta jövedelme 1288 K 14 f volt, amelyből a Zsidó Leányegyesület magának megtartott 1088 K 14 f-t; 200 K-t pedig a hadiárváknak juttatott. így kell ügyesen összekötni a kultúrát a jótékonysággal 1 * A Nöegylet is tartott Szatmáron, junius 15.-én sikerült szinielőadást; az iparosok törekvő „Törekvós“-gáidája vasárnap a Kos- suth-kerti kioszkban pezsgő mulatságot. De engedjenek meg, ezeket nem méltatjuk. Ezek más lapra tartoznak. Tallózás, Mi tetszik a magyarnak P —Nem szere» tem, mondta nekem minap egy derék, jó- lelkü katholikus fiatalember . . ., nem szeretem a katholikus lapokban, hogy olyan paposak . . . — Mi az, hogy paposak? Hiszen az Alkotmányban jórészt az van, ami a Pesti Hírlapban és azonfelül sok más, amit a Pestiből solise tudsz meg . . . — A papok ujmlséje, eziistovséj^, aranymiséje ... -— Nem áll. Pincér . . . Küldje ide kérem az Alkotmányt és a Pesti Hírlapot, vagy az Estet . . . (Hozza. Eíénk teszi.) No hát lássuk a medvét. Egy . . . kettő . . . három négy... No négy zsidó ügynök gyászjelentése a hatoldalas Estben, meg két házassági hir, az első: May Adolf a pozsonyi rabbiiskola tanhallgatója (így!) eljegyezte Goldfinger József kereskedő leányát, Szerénkót, Nagymihályon. — A második: Feldmann Jenő nagykereskedő eljegyezte Mayer Blankát Budapesten. Ez mindeneseire jobban érdekel egy keresztény úriembert, mint egy ujmise. De lássuk az Alkotmány egyházi rovatát . . . Felütjük. A lap húsz oldal, az egyházi, a papos rovat tizennyolc sor ... Es.... és nincs benne egy papnak a n8ve som. Más eset. Egy „gondolkodó, felvilágosodott kath, úriember“ dicsekedve mondja, hogy ő a „Világot“ járatja, mert az felül áll minden felekezeti kicsinyességen. Az nem hoz referádákat ünnepekről stb. — Ugyan kérem, adja csak ide azt a Világot 1 . . . Olvassa: „Istentisztelet. A budai izr. hitközség templomaiban: Főtemplom II., Öntőház-ulca 3., lágymányosi, 1, Vendel-utca 12.,' újlaki, 111., Zsigmond-utca 49., a sebuet ünnepi istentiszteletek sorrendje a következő; Esti ima fél 8 órakor, reggeli ims fél 7 Tárakor, sebuet első napján délelőtt 9 órakor a főtemplomban korfirmáció 11 órakor. A második napon reggel 6 órakor mázkir, délelőtt háromnegyed 10 órakor istentisztelet“ Hát ez más. Ez már tetszik az intelligens magyarnak. * Izgatás a keresztény vallás eljen. A Népszavának egyik minapi számában olvassuk: „A keresztény világ, illetőleg egyház hosszú évszázadokon keresztül semmit sem törődött a néppel. Azaz törődött vele annyiban, hogy nyúzta, amennyire csak bírta és a népnyuzó rendszer feníartásáért minden tőle telhetőt megtett.“ Egy fésületlen zsidó firkásznak igy szabad Írni a kath. egyházról, de nekünk nem szabad a zsidó fajt. emlegetni, mégha nyilvános, égbekiáltó bűnei is vannak! Nem a zsidót kell szidni, hanem önmagunkat 1 1918. év junius hé 1.-én uj előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a. Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul továbbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szivesked- jenek, mert a papirhiány, miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk. Pro iuventute catholica. Az a szózat, amelyet a Szatmári Hírlap kibocsájlo't, nem volt a pusztában kiáltó szava. Sok nemes lélek hozta elő filléreit a magyar haza tiszta oliárára. Nem, a magyar ifjúságot nem fogják elvonni tőlünk 1 Most kapunk ismét 200 K t egy talpig magyar embertől, akit oda merünk állítani régi hires lovagjaink mellé, bulyi és jékei Jékey István dr. erdődi tb. főszolgabíró, föld- birtokos és neje a következő^ megható sorok kíséretében küldte meg adományát: „Arra a nemes célra, mely a katholikus egyetemi ifjúságot az egyháznak és a hazának kívánja megtartani, — megértő lelkesedéssel küldjük e csekélységet.“ Mai gyűjtés: bulyi és jékei Je'kéy István dr. és neje .................................. 200'— K Ed digi gyűjtésünk . . . . . 310'— K Összesen : 510'— K Telefon-jelentéseink állandó vonal- zavar miatt nem érkeztek meg. Püspök ur Öméltósága birtokán 50 osztrák gyermek nyaraltatását vállalta. Plebánosi beiktatás. Kursinszky Zűg- mond nyiresabolyi ielkész p'ebániai javadalmába beiktatást nyert. Terjed a lapunk. Hála Istennek, hogy ezt újra mondhatjuk. A múlt héten nem kevesebb, mint 20 uj előfizető jelentkezett. Ez azt mutatja, hogy a mi gondolatainkat sokan megértik. Mert ugyebár, keresztény felebarátom, érezzük a mázsányi súlyt, amelyet reánk raktak a nehéz idők, a nehéz emberek . . . Csak agitáljunk, tüzeljünk a lap érdekében. Nem lelkes előfizető az, aki nem szerez legalább még egyet. Lőnyay hercegék köszöneté a Szatmári Hírlapnak. Dr. Amlrózy Ágoston, Lónyay Elemér herceg jogtanácsosa a következő levelet intézte a Szatmári Hírlap Szerkesztőjéhez: Nagyságos Szerkesztő Ur! Ófensége és Őfőméllősága engem bíztak meg, hogy őszinte köszönetiiket kifejezzem azon szép hírlapi közleményért, amellyel egyéniségüket jellemezni és a szatmári látogatást méltányolni szives volt. A magam nevében is megköszönve a jóindulatot,, maradtam Nagyságod alázatos hive, Sátoraljaújhely, 1918. juüus 8. Amlrózy Ágoston. f Miller József. A szatmári egyházmegyének ismét gyásza van. Egy régi munkása, egy aranyoslelkü ősz papja távozott közülünk a szőlők Urához, hogy egy hosszú, áldozatos papi élet után elvegye bőséges jutalmát. A jó „Miller Józsi bácsi“, nyugalmazott aknasugatagi lelkész f. évi május 31-én Máramarosszigeten elhunyt. A régi öreg barátot mindenütt meg fogják siratni. Nem csoda, hogy a zenének nagy mestere volt, egész életét csupa harmóniába tudta rendezni. De talán legnagyobb harmónia az volt, hogy igazán csekély nyugdijából, amelyből ma élni nem lehet, az öreg ur mégis megelégedett, boldog, megbékélt és derűs életet élt. Most azután elment végleges boldog nyugdijába... Miller József 1845. február hó 25.-én született Rahón. Ugyanott végezte az elemi iskolákat is. Majd felkerült gimnáziumba Mára-
