Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-06-13 / 24. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész érre 10 K — f. | Negyedévre — 2 K 60 f.

Félévre — 5 » — „ j Egyes szám áru 20 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre H korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár

Felelős szerkesztő

Dr. Czumbel Lajos.

Laptulajdonos

á SZáTMáK- EGYHÁZMEGYE! iRODALBÍ KOR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fázmány.snjté (Iskola-utca 5. sz.) eimre küldendők.

Pílr«zatl hlrdetéBeli egysieri kOxlé&e 8 Scbfüd* ---------------- Nyllttér sora 4® fillér.--------------—

Me

gjelenik minden csiltörlökön.

Terjed & lapunk.

Az a szó, amely lélekből és igazságból jő, mindenkor visszhangra talál. Örömmel nyugszunk meg abban, hogy mi lélekből és igazságból irtunk, mert szavunkra az öt vármegye rónáiról és bérceiről zengő visszhang kelt szárnyra. Sokan vannak immár, akik megunták a rabszolgaságot, meg a gyávaságot és beszélni és merni és lenni akarnak. Mint kemény, de nyílt és őszinte szót, amelyre égető szükség volt, úgy üdvözölték a Szatmári Hírlap ébresztőjét. Az agresszív hang, amelyen egyesek megütköztek, sok fogékony lólekre talált. Terjed a lapunk.

Terjed a lapunk ... A kiadóhivatal igazolja, hogy fennállása óta nem volt még a Szatmári Hírlapnak, illetőleg a Heti Szemlének annyi előfizetője, mint ma. Ez mindenesetre öröm, nagy öröm azokra, akik a lap szürke hasábjaiba időt, muukát és ideget ölnek.

De legnagyobb örömünk nem az olvasók sokasága, hanem minősege. Ezelőtt a Szatmári Hírlapot legnagyobbrészt csak a nép vénei, azaz okosai, a papi fejedelmek ég az írástudók olvasták.

#

Emberek és dolgok.

(írások a hétről )

Prohástka. Mint egy óriás, úgy állott a magyar katholicizmus fellegvárának ormán. Feje világított, miül a villám, hangja messze zengett, mint az ég harsonája. Ezrek és ezrek ragyogó lisztsiete, magasztaló ünneplése vont alakja köré fényes glóriát. Angelus cantor, apostol, költő és próféta volt. Lumen, amely világított, tünemény, amely elvakitott. Nemcsak katholikusok, hanem protestánsok is bálványozták; nemcsak keresztények, hanem zsidók is tömjénezték. Az ellenfél, amikor hallgatta, az anyagbamerült leikével szűzi magasokban szárnyaló szellemét meg nem értette, és úgy hallgatta Prohászkát, mint aki uj evangéliumot hirdet; úgy imádta, mint a modern korok, asaz a vallás neutrslisálásá- nak, az egyházi szervezet megdöntésének, a •zociálizmus, reformismus, modernizmusnak fanatikus erejű apostolát. Egyedülló jelenség volt. Más képviselőjét a kath. vallásnak, minél nagyobb volt, annál jobban támadták; Prohászkát a hódolat általános treugája vette körül.

As Úrnak 1918. évi junius 2.-ig,

Akkor Probászka cikket iit a zsidóság félelmetes térhódításáról, a magyar kultúra

Eddigelé

az ügyészségek csak a veszedelmes, felforgató, radikális újságokat járatták; csak a Népszavákat olvasták. Újabban megfordult a helyzet, s ma az ügyészségek a jó ügyhöz

végső veszedelméről. Hangja tompa volt, mint a vészharang; de mint a vészharang megrázó.

Ä vészharangra a „magyar“ sajtóban száz harang válaszolt, hogy — beharangozzon Prohászkának. Eszményi magasságából lehúzták és gyalázkodva törték darabokra, mint régen a rómaiak az istenekké tett, de letűnt cézárok szobrait . . . Tegnap még Pro- hászka Európára szóló lángész volt, ma már „Dem gondolkodó szónok.“ Tegnap még a szeretet imádott apostola, ma a felekezeti gyűlölet előharcosa. Tegnap az általános emberi értéket rajongva szerető kulturember, ma a neki adott ősii birtokkal lebérelt materiá- lista. Tegnap lángéss, kulturember, apostol; ma közveszélyes, véressiáju demagóg. Tegnap aszkéta, szent; ma roeszhiszemü megtévesstő, haeug.

így áll vagy esik az emberek valutája ebben a szegény megtévedt országban a Kárpátoktól az Adriáig . . .

*

Á Vili. magyar hadikölciön. A magyar haza mondja: Adjatok 1 Adunk 1 Eddig is adtunk munkás kezet, acélos katonai izmokat, erkölcsben nevelt friss életerőt, pezsdülő vért, kincseket érő drága életet. Adtunk a fronton önfeláldozást, itthon béketürést megméltó buzgósággal legjobb katholifeus újságjainkat járatják, amilyen pl. az Uj Lap, a Fehérmegyei Napló é* a többi. Ezekhez most büszkén, önérzetesen csatlakozik a távol Keleten megjelenő Szatmári Hírlap, amuly végvár az országhatáron, ott, ahol % honfoglalás történt.

Ám az ügyészség nemcsak olvasónk lett, hanem munkatársunk is. Meghatottságtól remegő kézzel olvastuk ebbéli elhatározását. És mivel munkatársunk, megküldjük neki a lapot még a megjelenése előtt. Ezentúl tehát ketten fogjuk szerkeszteni. Ahol be lesz nyomtatva, ott mi beszélünk. Ahol fehér ablak lesz, ott az ügyész ur btssól. De mindig ugyanazon témáról.

Mert azokról a bűnükről, amelyeket mi a Szatmári Hírlap hasábjain ostoroztunk, az ügyész ur tudna legtöbbet mondani . . .

(fi)

Pro iuventute catholica.

Prohászka püspök nem szokott égbe- meredő stílusában, hanem földrenéző komor realizmussal rajzolta meg azt a veszedelmet, amely magyar tanulóifjúságunkat és 6zzel magyar kultúránkat fenyegeti. Ifjaink a frontokon véreznek el s addig itthon az egyetemeken ellepik helyeiket mások, a szerencsésebbek, a meggazdagodottak. Az a kevés

feszitett munkát, jólétet, boldogságot. Adtunk ifjúságot, vigságot, hangos örömet, amelyet megvontunk magunktól, hogy áldozatul hozzuk a hazáért. Fiatalok, akikben tombol az ólet, megnyugvással öltöttek magukra gyászos csendességet; aggok, akiknek szive békő utáD vágyott, megadással viselték a nehéz idők viharos mozgalmát. Mindent a hazáért. Adtunk neki részt az életünkből, dézsmát a földünkből, kenyeret az uioisó falatunkból, milliárdekat szegényes filléreinkből.

A haza most is kér. Itt a Vili. magyar hadikölcsön. Itt a honmaradottak nagy offen- aivája. Három fronton dől el a sorsunk: Kinn a csatatéren, aranykalászos szép rónáinkon, pénzünket őrző tulipános ládáink körül. A két első fronton becsülettel verekedtünk. Most nyoloadikszor szólal meg a kürt rohamra, győzelemre, a harmadik fronton.

A haza most is kór. Adjatok 1 *

Gyermelnyaraltatás. Királyi gondolat. A király szive, mely két országot szeret, össze* zilálja a kettőt benőjében. A király szive, amely a jövőért ver, fölemeli magához a gyermeket. így élnek egy szívben, tgy szeretet- ben testvérekké boronáivá össze, az osztrák és a magyar gysrmek; az osztrák és a magyar jövő. As osztrák gysrmsk, akinek más