Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-21 / 8. szám
XXVII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1918. február 21 8. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Bgéss ívre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 6 , — „ j Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelés szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos * SZATRML IÍYBAZBK6YE1 IRODALMI KÖR. A szerkesztéséget és kiadóhivatalt illető összes küld»* mények, pénzek, hirdetések stb. PAzmány-saJté (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hlrd.ténk egyszeri közlése ■ korona ---------------- Nyllttér sora 40 SUér. ---------------Me gjelenik minden eatit5rt5k5n. Keresztény Szociális Néppárt. Csanálos, február 17. I. Az „Alkotmány“ február 10,-i száma „az Ország Népéhez“ tájékoztató szózatot iptéza Néppárt és a Keresztény Szociális párt egyesüléséből előállott uj Keresztény Szociális Néppárt álláspontjáról s egyben tömören összefoglalt prograramut ad az uj párt most következendő működéséről, terveiről s törekvéseiről. Mintegy 5 vármegyére terjedő nagy egyházmegyének irányitó orgánuma, a mi lapunk, a „Szatmári Hírlap“ sem haladhat el közéletünknek e nagyjelentőségű ténye mellett szótlanul. Nem — különösen most, amikor a jövő megalapozásáról annyi szó esik, s amikor az imént létesült Országos Keresztény Sajtóvállalat épen az ellenséges pártok és felfogások által veszélyeztetett nagy érdekeknek a megvédése és biztosítása körül fáradozik. — Az „Ország Népének8 szánt hatalmas szózat olvasása közben fölmelegedünk s szinte érezzük Faludi „Bölcs Embere“ mondásának igazságát: „A szerencse néha megkeres bennünket, — de a bölcseséget szükséges — hogy mi keressük.“ A szerencse bizony eddig nem nagyon kedvezett sem az egyik sem a másik pártnak — külön; bárba az egyesülésnek bölcsessége, melyet felkerestek, mindkettői közelebb viszi céljához! Nézzük mindenekelőtt: Minő alakulattal állunk szemben ? A 22 éves Néppárt s a vele csaknem egyidős Keresztény Szocíálista párt fúziójáról van szó. A fúzió gondolata a két párt keletkezésével egyidős, s csak a mi sajátságos viszonyainkban találjuk meg a magyarázatát annak, hogy a két párt már régen össze nem olvadt. A szociálizmu8 ugyanis — annak beteges kinövéseire való tekintettel — a komolyabb törekvósüek előtt sokáig nem volt népszerű s könnyen veszélyeztethette volna a Néppártnak első térfoglalásait. Pedig viszont prouonszirozottan szociálista programra, amellett hogy direkt is jó szolgálatot tehetett volna a Néppártnak, késleltethette, 8 megakaszthatta volna a szociáldemokrata irányzatnak gyors tempójú előhaladását. Éveknek, nehez, küzdelmes éveknek kellett elmulniok, mig szélesebb néprétegek is megbarátkoztak a szociálizmus gondolatával, melyet a maga becsületes tartalma szerint dicséret remélté igyekezettel propagált mind a két párt. de amelyet ipari és munkás elemek felforgató törekvéseinek elpalásíolására siettek kisajátítani lelkiismeretlen hazátlanok. Közben nagyot fordult az idő kereke. A háború a gyors demokratizálódás korszakát nyitotta meg. Ma már tudják, hogy nagy hiba volt a rosszindulatú szooiáiizmus meg- gyökerezését ölhetett karokkal tétlenül szemlélni ; s ma már tisztán látjuk, hogy a szo- ciálizmus pápájának, XIII. Leónak intelmére már régen szembe kellett volna állítanunk a romboló irányzattal a kereszténységnek e tekintetben is utólórhetetlen erősségét — a keserűség nélkül vaió kiegyenlítésnek tiszta eszmevilágát. — Elmaradtunk. S csakis igy történhetett, hogy most, amikor fúzióra került a sor, az realiter mindössze két képviselőnek a Néppárthoz való csatlakozását jelentette. Különben az egész fúzió az egybeolvadásnak természetes folyamata, melyet tulajdonképeu az idő végzett el — a mesterséges machinációknak teljes kizárásával s az őszinteségnek tiszta melegségével és igazságával. A fúziót tehát örömmel fogadjuk! Necn az igy létrejött Keresztény Szociális Néppárt számbeli gyarapodásáért, mely igazán jelentéktelen, — hanem az együvé tartozás, egymásra utaltság gondolatának megvalósulásáért s az elvek tömörülésének erkölcsi erejéért, A tejes asszony. Irt«: Bodnár Gáspár. A város legkülsőbb uíoáján, — végtől- végig a sorompón is túl, — a honnan egy közeli faluba vezet már az országút : kora reggel siető alakokkal találkozhatunk. Eltesebb emberek, asszonyok, fiuk-leánykák haladnak szótlanul, de tudják, hogy mindnyájan egy cél felé törekszenek. A hajnal első sugarai még alig érnek az ébredő városra, ők már veszik bödönüket, hogy tejhez jussanak. A város piacán már egyáltalán nem árulnak tejet. A maximális ár, meg a vegyvizsgálat kisöpörte a piacot — a tejárusoktól. A közeli falusi asszonyoknak már be sem keil fáradniok a városba. Kifárad a sorompóhoz, sőt egészen a falu határáig is — a tejinségben szenvedő városi közönség. És fizeti busásan, a hogyan ezek az elbizakodott falusi asszonyok diktálják. Még szerencsésnek hiszi magát, a ki tejet hozhat, bár tudja és tapasztalja ki-ki, hogy az a fáradtsággal és drágáu elcsípett tejnek jókora része sohasem melegedett meg a tehén tőgyében . .. S ha úgy néha napján a szemfüles rendőrség razziát tart a sorompónál . . . s rájön a vízzel való szaporításra ... rákövetkező napokon újra felszökik a tej ára ; mert csak nem bolond az a tejes asszony, hogy a magáéból fizesse azt a 40—50 koronát, a mivel a maximálást megszegő vagy keverő árust megbüntetik ... Egyik kora reggelen, még csaknem sötétségben, kis leányka siet a sorompó fslé. Hűvös reggel van. A leányka ugyan elég finom felöltőt visel, de érzi, hogy kinőtte azt. Nem tudja begombolni. Egyik kezével szorítja össze kis mellén, mert a másik kezében a tejes kannát viszi. A mint a sorompóhoz ér... szinte felcsillan a szeme. A régi tejes asszony jön vele szembe. Ez az asszony esztendőkön át hordta a faluból, szülei házához a tejet. Abban a békésebb időben, mikor a tejinség még nem sanyargatta a családokat. Olcsó volt és nem okozott bőségesebb beszerzése sem gondot. Ez a tejes asszony szinte a hivatalnok családjához nőtt. A család bár nem volt módos, de tisztességes fizetéséből csöndesen és gond nélkül élt és nevelte négy gyermekét. A tejes asszony sok, igen sok jóval élt a családban. A legnagyobbik leány varrt neki. Soha egy fillért nem fogadott el. Ha zord idő volt és a falusi asszony dideregve érkezett, meleg étellel, itallal láttákéi. Előlegeket vett fel, a melyekkel a maga baján segíthetett. Mert sokszor panaszolta, hogy bajba van s a tejből alig bírja fedezni szükségleteit. Mikor aztán a háború folyamán a tejszükség beütött — a tejes asszony „felmondott.“ — Mert hát instállom alássan, a Daru most már nem ad annyit, mint a béke idején. Megcsappant. És igy és úgy . . . Hiába biztosította a család a tökéletlen asszonyt, hogy ők is megadják ast, amit mások. A furfangos tejes asszony — ott hagyta a jó és nagy-lelkű családot. Tökéletlen volt pedig a hálátlan asszony. A Daru hűségesen osurgatta a tejet. És mindenki tudta, aki akarta, hogy a tejes asszony most még több tejet „szállít.“ Hallatlan árakért „szállá “ És egészen módos asszonnyá vált. * A sorompónál van az ő piaca. Sőt a falu határán; de í-oksW a maga tűzhelyén is. Minek fáradjon ő be a városba, mikor még úri asszonyok is elébe jönnek. És jótéteménynek tekintik, ha „az 6 tejéhez“ juthatnak. . . . Este volt. A hivatalnok családjában ugrándozva és tapsolva kiáltják a gyermekek. — Holnap kávét iszunk I — A kis Róza vállalkozik, hogy kimegy a sorompóhoz. Tejet hoz. — Jaj be jó lesz! Mióta nem ittunk kávét I (Egy idő óta az árpa is jó kávévá lett.) Az éjszaka folyamán kétszer is felébredt a kis leány. — Hány óra? kérdezte. — Még csak éjfél van. Még csak három óra van! öt óra után már öltözködött a kis Róza. Vette a tejes edényt és indult — a sorompó feló. így találkozott, mint már tudjuk a kis Róza a régi tejes asszonnyal. Nagy volt a kis leány öröme. Ártatlan szivével azt hitte, hogy az a régi jó asszony, aki oly sok időn átal hordta nekik a tejet; a ki annyiszor törölte meg száját náluk; a kinek Mariska olyan esinos bluaokat varrt — kitárt karokkal fogadja, meleg ölére szorítja és ásó nélkül tölti mtg a tejes edényét.
