Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-07 / 6. szám
Szatmár-Németi, 1918. február 7. SZATMÁRI HÍRLAP“ 3 Sokan azt akarják, hogy a nfl előtt nyíjanak meg az össze* pályák kivétel nélkül. Azok a sorompók, amelyeket felállított az előítélet ós férfiönzés, emelkedjenek fel, hogy a türelmetlenül várakozó nők elözö- nölhessék a küzdőpályát. — A cézárok korában a Halál cirkuszának leeresztett sorompói előtt tüsszögő-fujó fenevadak várták a pillanatot, amikor beronthatnak az arénára. Ma — hogy szépül a világ 1 — az Élet cirkuszának nagy sorompói előtt türelmetlenül állanak a szép sziues nők. Várnak arra a sorsdöntő percre, amikor majd fölpattannak a sorompók és ők a hódítás mámorával befuthatnak az Élet cirkuszába 1 A régi játék komoly volt, életre-halálra ment. Az uj játék is komoly, mert kenyérre megy; a kenyér pedig élet, ha megvan és halál, ha nincs ... Azért hát kenyeret a nőnek 1 De mégis . . . mégis. Minden pályára nem valók ők. Sok foglalkozásra nincs testi erejük; másokra nem elég szilárd az értelmük ; van pálya, amely elhervasztaná a nőiesség mindig ápolandó virágát; van, amely lekötné az anyának gyermeket gondozó kezét. Ide amennyi megértés és résztvevő szeretet keli a nők iránt, ugyanannyi józan ész, mérséklet, tapintat. Minden fórfipályát megnyitni a nő előtt merénylet volna a nőkkel szemben Í8; kizárni őket, úgy mint régen volt, barbár szívtelenség. Mert a nőnek ma szüksége van a munkára, ügyes is hozzá, szívós is, törekvő i*. Nyissuk ki a kis kalitka ajtaját, hogy az a féltre őrzött kis madár hadd repülhessen, hadd élhessen . . . Azért hát kenyeret a nőnek 1 (c) Galilei-kör. (Nekrológ.) Volt egyszer egy Galilei-kör. Volt nem is olyan messze, csak Budapesten; volt nem is olyan régen; volt mig be nem zárta a belügyminiszter. Mikor meghalt, nem paren- tálták el; rajtunk maradt a szomorú feladat. Mi is volt hát a Galilei kör ? A kör nevét tulajdonképen Zs-ve 1 kellett volna kezdeni; de kérem, ma szokás utánozni a müveit franciát; a müveit francia pedig tt helyett sokszor g-\. ir. Hát ezért kezdődik a kör neve Za helyett ö-vel. Ez ellen kifogásunk nem lehet. Ez müveit és franciás eljárás. Eddig a kör nagyon szimpatikus. De ha már Zi helyett G-vel kezdték, érthetetlennek látszik, nyájas olvasó, miért nem folytatták egyszerűen ido-val. Am aki azt hinné, hogy ez ártatlan véletlenen múlt, «lárulná, hogy analfabéta a társadalom-tudományban. Mert hogy a körben társadalomtudományt mértek ki, s ezen társadalom- tudomány olyan félét tanít, hogy az apák foglalkozása öröklődik a fiákban, mint megrögzött idegcsomósulás. Mint mondom, megrögzött idegesomósulás, amely aztán ösztönösen törekszik ki és a fiák cselekvésében, eszejárásaiban, szólásaiban, elnevezéseiben nyilvánul ki nagy társadalom tudományi következetességgel. Már most a Galilei-kör tagjainak apái jórészt pálinkaméréssel foglalkoztak ; a pálinkát pedig a müveit francia, — akit mindenkor szokás utánozni — likör- n«k nevezi. Hát ezért kellett benne lenni okvetlenül a kör nevében a G után a li-kör- nek is. És igy lesz : G. li . . .-kör. Hát az elleD, hogy a kör tagjainak apái pálinka- méréssel foglalkoztak, igazán nem lehet kifogásunk ; utóvégre is ez lehet nagyon tisztességes foglalkozás. Hogy pedig a pálinka- mérés az utódokból kitör, ez nagyon tisztelendő természeti törvény. Hogy pedig li-kör alakban tör ki, ez örvendetesen mutatja bennük a műveltség nagyszerű emelkedését. E-ddig a kör nagyon szimpatikus. Hátra van még egy kevéske rejtély. Hogyan töltsük ki a még hiányzó betűket? Vélnéd talán, hogy az elnevezésekben az oknólküli önkénynek része van ? Naiv vagy. A Galilei-kör szerint nincs is szabadakarata az embernek. A legkisebb hetük elhelyezésében is nagy természeti tői vények működnek, társadalom-tudománvi szükségességek folynak bele. T. i. úgy áll a dolog, hogy az unokák konzervatív szervezete valami biológiai konzerv alakban megőrzi az ősök hazájának öntudatlan emlékét ős ez a konzerva- emlék megint csak igyekszik kitörni az unokákból. Már most tudni kell, hogy a kör tagjainak ősei Galilea-ban és az ezzel szomszédos tartományban laktak és ezért csak nagyon természetes, hogy a likör-rel együtt ez is belekerült a kör nevébe. így lett Galilei-kör. És igy a név genezisére vonatkozó tudományos fejtegetésekkel készen is volnánk. Itt ismét kijelentjük, hogy Galilea ellen nincsen kifogásunk. Gyönyörűséges keleti tartomány az. Hogy pedig kitört, ez megindító jele az őshaza most is hatékony erejének, az őslakók hazaszeretetének, amely a messze elkerült unokákban is im# kitör. Eddig a kör nagyon szimpatikua. Volt egyszer Olaszországban egy hírneves fizikus, úgy hivták, hogy Galilei. Fogadni mernék, hogy a körnek az a pár naiv tagja, akiknek ősei nem Galileában laktak, sem pálinkamóréssel nem foglalkoztak; akik — szegények — még nem mólyedtek el egészen a társadalom-tudományban, mondom, fogadni mernék, hogy ezek a naivok azt hitték, hogy a kör Galilei-ről van elnevezve. Pedig a vén fizikusnak igazán semmi köze nincsen a körhöz. Mert Galilei először is tudós volt, másodszor meg nem volt „magyar“ És ha ezek dacára valamelyik jámbor mégis azt hinné, hogy a kör róla kapta nevét, jóakaratu részvéttel vagyunk iránta, megbocsátjuk neki; legfeljebb Galilei fordul meg hétszer a sírjában. Eddig a kör elég szimpatikus. A kör tagjai egyetemi hallgatók voltak. Márminthogy hallgatók a szigorlatokon, de kiabálók a körben. Ez ellen megint legfeljebb az egyetemi tanároknak lehet kifogásuk, de mi megértjük, hogy utóvégre okos és tanult nem lehet mindenki; és megértjük, hogy a hang olyan, mint a gáz: a természet nagy törvénye, ha lefojtják az egyik helyen, annál erősebben tör ki a másikon. Eddig a kör mindig szimpatikus. De mit is csináltak a körben ? Hát itt kezdődik. Azt tanították, hogy az ember a majomtól származik. Amig ezt csak magukra alkalmazták, nagyon diosóretes önismeret. De ránk is alkalmazták. Azután meg megint tanították, hogy nincsen Isten. Az Istennek persze ezzel nem ártottak, mert némely hang aem hallatszik az égbe; no de annál kellemetlenebb a földön. Hanem ezt még az egyetemi tanáét is, a belügyminiszter is egykedvűen nézte. Mert vannak testületek, amelyek nemcsak pártfelettinek, hanem Isten- felettinek is tartják magukat. Erre pedig mosolyog a régi jó Aosopus és elmondja az ő kis meséjét a békáról, amely olyan nagy akart lenni, mint az ökör. — Ám a gali- leisták vérszemet kaptak. Kezdtek szocialista és köztársasági eszméket puffogtatni. Bombákat raktak le nemcsak a templomok és paplakások alá, hanem a mostani magyar társadalom minden erődítménye alá. Fel kell forgatni a fennálló társadalmi rendet, hogy alapíthassunk egy uj Magyarországot. És a honalapítók megindultak gyujtózsinórral a kezükben, hogy kezdjék robbantani az elhelyezett aknákat. Vezéreik Almos és Bulcsu voltak; T. i. Helfgott Álmos, akarom mondani Ármin és Bulcsu (ujmagyarosan : Beller) Ignác. És itt kezdődik a tragikum. Már szikráztak a gyujtózsinórok, már felhangzott a jelszó: Helfgott 1 Isten 6egits 1 még egy pillanat, és ... . megjelent a Deus ex ma- china, a boszuló Nemezis: a rendőrség. De a régi tragédiáktól eltérőleg nem tüzes felhőkben jelent meg, hanem a galilsisták lakásán és ehelyett hogy : „Eddig és ne tovább 1* azt mondta: „A törvény nevében tovább, velem, a börtönbe!“ A belügyminiszter pedig bezárta a kört. Az elcsendesült kör körül elcsendesült éjjelsken szörnyű táncot lejt a tudomány szelleme. Tüztől izzó lúd szárnyait rémesen terjeszti ki a főváros fölött s belegágogja a Kárpátoktól az Adriáig: „Még mindig nem fogadnak be engem e turáni vad Magyarországon ? 1“ . . . Talán nem is a tudomány szelleme, (ej Emberek ós dolgok. (írások a hétről.) A farizeitmus talán soha akkora méreteket nem öltött, mint a most dúló világháborúban. Ronda strucc-politikát üz minden nép. Befelé sir, kifelé nevet. Az éhség sápadt képe felüti már itt is ott is a fejét, de azért még teli torokkal bőségről deklamáL A hiány, a szükség már ököllel döngeti a kapukat, de azért kaján kárörömmel csak az ellenség bajára mutogat. Reng, remeg a föld háta s elakarják hitetni, hogy csend, béke 8 nyugalom van. A lelkekben forr, izzik; eszmék vajúdnak, tervek születnek; világok omlanak, világok épülnek ; ma itt gyűl ki valami korhadt ház, holnap meg ott csapnak magasra emésztő lángok. De azért csak csend, siri csend legyen. Ne tudja meg az az ellenség soha. Ne tudja meg, hogy itt is, ott is gondolkodó fővel, érző szívvel élik át a háborút. Hogy itt is-ott is sok háborús nagyság zsugorodott össze babszem-törpévő, sok büszke bálvány omlott estétől-reggelre a porba. Egy hadijelentés kapcsán jutott eszembe ez a fura dolog. Asiago körül történt; az olaszok elragadtak tőlünk egy pár magaslatot. A lapok siettek világgá kürtölni, hogy az elvesztett magaslatoknak semmi stratégiai jelentősége nincs. Persze egy pár hónappal ezelőtt a mi offeDzivánk idején nagy jelentősége volt. Itt az ideje, hogy ennek a bosszantó komédiának már vége legyen. A háború negyedik évében megértek már a népek arra, hogy tisztán lássanak. • Brest-Lilovszh. Ezt a nevet ki kell törölni emlékezetünkből. Mint valami csúnya- hollót, mely galambként jött s turbékolni akart, zajjal-lármával messze elhesegetni. Mert dögszagot hordott magával, gyilkos ba- oilusokat hagyott mindenütt, ahová csak le- szállhatott. A forradalomból jött; vérben, füstben, fegyverropogásban, ágyutüzben született s alighogy felénk szállhatott, már is ijjesatő sztrájkot keltett. Brest-Litovszk csak manőver volt; orosz zsidók, népbutitó, nép- őrjitő manővere. Az orosz népet ámítja azzal, hogy a békéről tárgyal, a központiak népeit meg sztrájkba, forradalomba, őrületbe akarja kergetni. Jólesik visszatérni arra, amit pár hét előtt a legvérmesebb remények dacára is megírtam. Hogy még tél van. Hogy még dacára a lágy szélnek, a kacagó napsugárnak mélyen benne vagyunk. Ilyen a béke is. Még nincs itt; még csak játszik velünk, mint a tavaszi idő ezekben a téli napokban. * Lenin és Troékij száműzetésben voltak s csak a forradalom vér- és hullaszagára mint éhes, falánk keselyük tértek haza. Kisded játékukat hamarosan eljátszották. Most már az orosz népen a sor. Ha van benne még egy szikra tűz, egy körümfeketényi erő, sós korbáccsal, szeges ostorokkal veri vissza őket a száműzetésbe. Az unszinpatikus cári kormány akkor az egyszer jól sejtett. A Leninek s Trookijok nem kormányra, hanem számkivetésbe ; nem, még ez is kevés — az fmberiség börtönébe valók. 1918. év január hé 1.-én uj előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul továbbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk. A mellékelt postautalványt szíveskedjenek az előfizetések beküldésekor felhasználni«
