Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-07 / 6. szám
6. szám 1XVIL évfolyam. S*atKsS.p-Néisieti, 1918. február 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 6 » — „ | Egyes azém ára 20 tlllér. Tanítóknak és kéxmüiparoBoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — égési évre 8 dollár Az nj nagy sajtóvállalatról, Irta: Rónai István. Elég fontos és nagyjelentőségű az ügy, hogy érdekében ismételten és ismételten is igénybe vegyük a rendelkezésünkre állő' sajtó hasábjait. Arról a nagyarányú sajtóvállalatról van ugyanis szó, mely »nagy“, „versenyképes“ keresztény sajtót akar teromteui „párton felül álló“ politikai programmal. — Két kialakult vélemény, mint jegecesedósi gócpontok körül folyik a vita. — Az egyik véleménykomplexumot a tervezett uj Sajtóvállalat s az azt helyeslők tábora képviseli. „Eonek jelszava a „pártonfelüliség“ — azzal a határozott célzattal, hogy igy a kathólicizmu* jellegének megfelelő egyetemesség mindent “átható erejével érvényesül majd a helyes keresztény irányzat a közélet minden terén s igy első sorban a politika sikamlós mezején. — A másik a katholicizmust a politikai arénán már képviselő néppárt ismeretes álláspontja, mely tiszteletreméltó múltjának erős szikláján állva — érthető érzékenységgel fogadta az uj akciót. Nem csuda 1 Mert kétségbevonhatatlant) 1 szép é3 dicsőséges múltját illetőleg avatatlan és gyöngédteien kritikát — jövőjét illetőleg pedig bizalmatlanságot vél felfedezni az uj mozgalomban, holott ő Tudás és boldogság. Irta: Dr. Czambel Lajos. II. (Szin: Csendes, csillagos este Rómában. Az Aventinus egyik nagyúri villájának ormán egy Minerva szobor árnyékában ketten beszélgetnek : Silvius, nemes ifjú, és nevelője, Rufinus.) Silvius: Mégsem fér meg a tudással a boldogság. En régen meg voltam győződve, jó Rufinusom, hogy a nagy tudás elrontja a költészetet, az aranyos poózist. Mondd, nem igazi kincse, boldogsága talán az emberi léleknek a poézis ? Talán olyan ez is, mint a tetőled elitéit örömo az amphiteatrumnak ? Rufinui : A poézis igazi kincsünk, Sil- viusom. Gyémántja ez a mélységes emberi léleknek. Legszebb alkotása, legszebb ékessége, legszebb ragyogása. Minden, ami szép, közelebb visz bennünket az istenséghez, amely a végtelen szépség. Pedig tudd meg, hogy legnagyobb tökéletességünk a legnagyobb közelség az istenségsóghez. Es valamenyi szép között legistenibb a poézis szépsége. Szobrászat, festészet, zene főképpen az érzékeknek szól és osak ezeken keresztül a léleknek ; a poézis egyenesen a léleké. A szobrászat, festészet, zene a szín, a hang ize ; a poézis szépsége az igazság ize. Mert az igazságot is lehet élvezni, Silviusom. Es az igazság, tudod, az nem szemnek, fülnek szól, hanem csak a léleknek. Es az a gyönyörűség, amelyet egy gondolat szül, ez a poézis. Felelős szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos irodalmi kör. múltját a leggondosabban megalapozottnak a raocpokialannak, — jövőjét pedig épen a mostani uj harcok küszöbén s épen az idő által igazolt politikai — mondjuk igy — szociálpolitikai programmja alapján reményteljesnek Ítéli. ügy gondolja tehát, hogy joga van ahoz, hogy továbbra is elsőrendű vezető tényezője legyen a közélet keresztény szellemű irányításának s továbbra is korrekt irányban megjelölt politikai programmja alapján akarja acélt, — Magyarország keresztény szellemben való restaurálását — elérni. Már most megjegyzem, hogy — mint mindenben — az igazság itt is közópeD van I Mert, hogy nyomban belemenjek a dolog érdemi elbírálásába, a „pártonfelíiliségnek", mint elemnek következetes alkalmazása kívánja azt a kétségbevonhatatlan szükségszerűsége!, hogy a parlamentben a keresztény világnézetnek képviseletének kell lenni — s igy én ezt a „pártonfelüliséget“ C3ak mint átmeneti stádiumot, csak mint népszerűsítő taktikát ttíSnárn megérteni, esetleg helyesnek is elismerni azon az alapon, hogy igy újonnan szervezendő keresztény politikai pártnak a fundamentuma könnyebben volna megvethető. A pártonfeliilífiéget tehát csupán csak ebben a formájában acceptálom. Viszont a néppártnak — bármilyen Es minél magasábban száll a gondolat, annál nagyszerűbb lesz az ize. Az istenség poézise a legszebb poézis . . . Silvius: Es épen ezt a poózist rontja le a tudás. Hogyan állhat tehát a boldogság végtelen tudással ? Rufinus: Hogyan ? Silvius: Azt mondtad, a legszebb poézis az istenség poézise. Es épen ezt teszi tönkre a tudomány, Nemde Homeros megfoghatatlan könyveket irt az olympusi istenekről? A metiydördő Jupiterről, a csodaszép Venus- ról, a szelíd, szelíd ezüzi Dianáról, a bölcs Minerváról. Azután jött a tudomány; jött Plátó és Aristoteles óa azt mondta, hogy mindez mese, nevetséges ostobaság. Mily szépek Vergilius leírásai isteneinkről, oh Rufinusom 1 és jön Ciceró, azt állitja, hogy mindez ostobaság. Nem tagadhatod, te is azt tanítottad, és mármost hiszem ón is, hogy szép isteneink holtak. Es sirni szeretnék, mert elveszett a legszebb poézis. Ez a tudomány müve. Rufiinus: Ne hidd, Silvius, hogy a tu- mány megöli a poózist, sőt ellenkezőleg. Hiszen az igazságot gyűjti a tudomány; eDpek gyönyörűségét élvezi a poózist. Homeros nem halt meg. Lesz idő, amikor még kevesebben fognak hinni az istenekben, mint most, de Homerost, az ő isteneivel, ismerni, dicsérni, élvezni fogják akkor is csaknem úgy mint abban az időben, amikor még szent hittel néztek még föl az Olympusra. Elfelejtik egy pillanatra, hogy mindez mese, oktalanság csupán; elképzelik, hogy igaz, beleélik maA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pázra&ny-sajtó (iskola-utca 5. ez.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ---------------- Nyllttér sora 49 fillér. ---------------Me gjelenik minden esiitörtttkSn. erős hive legyek is — el kell ismernie, hogy nehéz küzdelmeinek sok tekintetben való sikertelensége az általa képviselt eszme egyetemességének némi-nemü megkötöttségére vezethető vissza. Értem ezalatt a megkötöttség alatt a 67-es alapot s igy a már közjogi alapon álló pártoknak a kathólikus politikából való kirekesztését. Am ennek az elhatározásnak is mólyrelátó és tiszteletreméltó indokai voltak, bárha oólszerütlenségének hátrányait később fájdalmasan éreztük. Akik azoknak a küzdelmes időknek történetét ismerjük, amikor a néppárt megalapításának, programmja megállapításának gondterhes felhői ültek az aggódó lelkeken — azok tudjuk, hogy a keresztény politika irányításának két orgánuma a veterán „Magyar Állam“ és az uj „Alkotmány“ között kemény harc folyt épen a közjogi alapnak, mint első programmpontnak az elfogadása körül s bizony sokan voltunk már akkor, akik a közjogi alap kikapcsolásával kívántuk a néppárt részére az egész kathólikus közvélemény támogatását megszerezni és biztosítani. Bár azt is meg kell vallanom, hogy a katolikusoknak egy táborba való tömörülése igy sem sikerült volna, mert az akkori idők politikai felfogása szerint a közjogi alapra nézve szint kéllett vallani s mert más állásfoglalás mellett épen a legértékesebb erőktől fosztottuk volna meg a néppártot. A 67-es gukat az istenek világába ; és élvezik igy az igazság ízét. A régiek poézise megmarad. — Igaz, a régiek poézisót szinteliniti a tudomány. De teremt egy újat, szebbet, töletesebbet. Az egy Istennek is van poézise, kedvesem. Tetszik neked a jóság Jupiterben, az erő Marsban, a bölcsesség Minervában, a szépség Venusban, a szentség Dianában Látod, mindez az egyetlen Istenbsn benne van és mérhetetlenül nagyobb mértékben. Amint ez a csillagos éj magában foglal minden fényes csillagot, amelyet látunk és azonfelül a mi szűk határunkon túl terjed és nekünk kifürkészhetetlen végenélküli gazdagságot fog ösz- sze, igy az egy istenség: benne vm minden tökéletesség, amelyet herosainkban megcsodálunk, de a mi sejtésünk határain túl is egy végtelen világot zár magába erőből s szépségből. Ő az aki létével betölt mindeneket és ad létet, erőt, életet. Az egy Istennek a poézise sokkal fönsógesebb, mint az Olym- pusé. Es lesz talán idő amikor a te lelked is kinyílik a fénynek, amely az én lelkem beragyogja, és akkor majd kinyithatok neked egy csodaszép könyvet, bibliának hivják, amely ihletett lapjain soha nem hallott dalait zengi az egy nagy Atyának, aki a menyben van. Silvius : Igazad lehet. Az istenek poezise nem veszett el. Hiszen mi is tudjuk élvezni Homerost, ugy-e, Rufinus, ha nem is hiszünk benne ? Es azonkívül, a pogány Róma szivében, amikor égnek még a tömjénáldozatok az istenek szobrai előtt, szemünk előtt feltárul egy uj látóhatár, az egy Isten világa amelynek, mint mondod, bámulatosabb a
