Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-01 / 44. szám
Szatmár-Németi, 1917. november 1. SZATMÁR HÍRLAP 3 az esetben nem volt szabad egy napot sem késni a végrehajtással; ezt — minden egyébtől eltekintve — az illemtan is megkövetelte. A belügyminiszter, értesülve erről a hanyagságról, a fegyelmit megelőző vizsgálatot rendelte el a 2 tisztviselő ellen. Tehát nem ítélt. hanem vizsgáltat. A legobjektivebben is megállapítható, hogy mulasztás történt. Az alispán és főjegyző volt-e a hibás, vagy pedig más valaki, azt a vizsgálat fogja megállapítani. Ha a 2 tisztviselő ártatlan, akkor a hajszála sem fog meggörbülni. De a hivatalos eljárás végét be kell várni, addig igazságos biró Ítéletet nem mondhat. Mindez olyan természetes, olyan kifogástalan, annyira minden részletében magától értetődő dolog, hogy azon ütköznénk meg, ha másképen történt vo,'na. És Tiszáók ebből casus bellit csinálnak. Ők már Ítéltek. Szerintük nem a kötelességüket mulasztó tisztviselő, hanem a kötelességét teljesítő belügyminiszter a bűnös. A józan ész megáll az igazságérzet s a morál e szörnyszülötte előtt. Mert el tudjuk ugyan képzelni, hogy a munkapártnak mennyire szokatlan lehet a halalomnak mindent ápoló és mindent eltakaró palástját nem érezni maguk fölött; értjük azt is, miért fáj különösen Tiszának, hogy az ő tüzön-vizen keresztül hűséges bácskai gazdájának oly sok büntetlenül űzött slendriánkodás után végre meg fogják a fülét. Dehát az ilyen, emberi gyarlóságból támadó érzelmeket müveit társaságban el szokás titkolni, nem pedig piacra vinni. Úgy látszik, Tiszáéknak nemcsak a hatalmuk, a vidéki híveik vesznek el; ezekkel együtt otthagyta őket a szemérmetesség, a jóérzés is. Nem hiába bízunk Isten jóságában, Isten igazságában. Nem hiába imádkozunk, nem hiába könyörgünk hozzá azért, hogy juttassa diadalra igazságos ügyünket. Segélyével megbüntettük már a királygyilkos Szerbiát, az orvul ellenünk támadt Romániát s most sor került a szövetség és hitszegő Olaszországra. Áruba bocsátotta szövetségi hűségét, területek átengedését követelte a Monarchiától nem azért, hogy velünk egyesülve ellenségeink ellen harcoljon, hanem azért, hogy bennünket meg ne támadjon ! Készek voltunk jogtalan, hitszegő követeléseit teljesiteni s ő mikor már csaknem aláírásra került a tőlünk fenyegetésekkel kicsikart területek átengedését szentesitő szerződés, gyengeségnek vélve engedékenységüket s remélve, hogy háború utján még többet ragadhat el tőlünk, az utolsó pillanatban ellenségeinkhez szegődött, lábbal tiporva a szövetségi hűséget. így volt. A háború megkezdésekor birtokunkból egy darabot önként átengedtünk, hogy védekezésre legalkalmasabb helyeken építhessük ki védő- sáncainkat. Az Isonzó környékón 10 támadást védtünk ki, de elvesztettük Görzöt s a 11. támadás alkalmával a „Monte Santot“, melyet „Trieszt kulcsának“ neveztek el elleneink s ujjongva hirdették diadalukat. Most az Isonzó környékén a 12. támadásra készültek, de fordult a kocka. A 12. támadást nem az olaszok, de német szövetségeseinkkel egyesülve mi ás az osztrákok intézzük. S ez a támadás fényes eredményeket hozott 1 Október 24.-én kezdtük a támadást s jött az örvendetes hir: több mint 6 ezer fogoly 1 25-én több mint 10 ezer fogoly; 26-án 30 ezer fogoly és 300 ágyú zsákmány. 27-én rohammal visszafoglaltuk a „Monte Santot“ „Trieszt kulcsát“ s jött a jelentés: 60 ezer fogoly, 500 ágyú zsákmány, 29.-én lázas örömtől égő arccal olvassuk: Görz városát elfoglaltuk, a németek bevonultak a síkság első városába, Cividáléba, az olasz arcvonai egészen az adriai tengerig megingott : a foglyok száma meghaladja a százezret, az ágyuzsák- mány hótszázra tehető, 30-án reggelre már az a távirati értesítés jött, hogy a foglyok száma 130 ezren felül van, a zsákmányolt ágyuk száma elérte a 900 at; a beépített ütegek szintén kezünkbe kerültek. Az olaszok ka- rinthiai arcvonala legfontosabb szakaszán megingott. Hála neked jóságos Istenünk, ki megalázod elleneinket, kik ellened is sokat vetkeztek! Nem hiába imádkoztunk Istenünkhöz. Jc. A „Katholikus Karitász“ alakuló gyűlése nov. 1-én dél- után 1 órakor lesz a városháza tanácstermében. 31 ind nyáj an ott legyünk! ILloyd Georg*©, Piciny szigetországának ködös homályából mint valami tüzcsóva, világitógolyó, fényszóró, mely vérfagyasztóan világit bele a háború éjjébe, emelkedik ki az angol miniszterelnök, Lloyd George alakja. Ödahaza föitétlen ur, igazi diktátor. Szavai, melyeknek valami vad, nyers, szinte brutális retho- rikai erőt tud adni, fölrázzák az angol közvéleményt, megnyitják a gazdagok pénzeszsákjait s halált megvető rohamra indítják Flandria tölesérmezőin a máskülönben flegmatikus angol katonát. Szavai, mint valami füleíhasitó pörölycsapások hullanak s zúgásukra az egész világon visszhang felel. A jelennel nincs megelégedve, kutató, szúró szemei a jövőt vizsgálják. Ott az ég alján vél ő apró, piros színfoltokat látni, amikbe mint biztos Ígéret már belerajzolódik az angol nép sugaras diadalnapja. Az egész entente feszülten, lélekzetet visszafojtva figyel rája. A legnagyobb veszélyek idején, mikor másfele még a leglármásabb torkok is elnémulnak, ő emelkedik fel szólásra,, s képes vihart, mennydörgést tulharsogni., Ő az en- tentenél a háború prófétája, kinek hinni, kiben bízni szent kötelesség. Ma alig van ellenzéke odahaza, pedig első fellépését a parlamentben hatalmas ellenzék várta. Asquit, a volt miniszterelnök, akit ő buktatott meg, mert nem tudta a háborút elég erélyesen vezetni, az ellenzék padján ült s szenvedélyes, talán egyenesen már a bemutatkozáskor krízist okozó beszédre készült. De e beszéd elmondására nem került sor. Lloyd George teljes diadalt aratott. Szavainak hol megrázó, hol gyújtó, hol földre zúzó, hol égbeemelő hatása alatt felállott Asquit s csak annyit mondott: „Angolországban nincs többé ellenzék“. S azóta ellenmondás nélkül prédikálja Lloyd George a háborút; ez a pár év előtt még csak kis, vidéki fiskális kezében tartja népek, nemzetek sorsát; ő a háború igazi éltető, mozgató, irányitó lelke. Pedig máskép indult neki szédületes pályájának. Úgy látszott, hogy Angolország áldása, a világ rokonszenve fogja kisérni útjában. S ime vér tapad ujjaihoz, az emberiség átka fordul felé. Mint pénzügyminiszter nagyszerű dolgokat alkotott. Intézményeit találóan nevezte el valaki a szegény osztályok Magna Chartájának. Mert mintahogy a Magna Charta a nemesek, úgy biztosította Lloyd George az alsóbb osztályok létfeltételeit. Megalkotta az elaggottak nyugdijának törvényét s millió és millió embert mentett meg a kinzó rémtől: mi lesz velünk, ha a kor megbénítja munkaerőnket ? Megcsinálta a nemzeti biztosítási törvényt, melynek négy fontos pontja van : a doktorok államilag való kiküldése, a betegség ideje alatt nyújtott pénzsegély, az anyáknak juttatott külön adomány és a tüdő vész ellen kezdett hadjárat. S mikor az egész világ ámulattal tekintett fel rája, ő állítólag sáppadt arcán csendes mosollyal mondotta : ez még csak a kezdet. Lloyd George betlehemi üstökösnek indult, de úgy látszik letért pályájáról s valahol romlást-bomlást okozva fog széjjelpattanni. (>). Kik csinálják az antiszemitizmust? Egyszerűen, szárazon, minden megjegyzés nélkül közöljük az alábbi hármas florilégiu- mot a múlt hét eseményeiből. A képviselőház csütörtöki ülésén nem valamelyik néppárti képviselő, hanem Fényes László mondotta a következőket: „A qaliciai menekültek is rengeteg élelmiszert csempésznek ki az országból. Már a magyarországi zsidók is követelik, hogy a galiciaikat kitoloncolják. Ha a kormány nem teszi meq, el fog hatalmasodni az antiszemitizmus. Ma az a helyzet, hogy a galiciaiak pénzt szereztek, házat, birtokot vettek, ezektől nem szabadulunk meg soha, ha most ki nem utasítjuk őket. A rokkant katona nem tud földhöz jutni és ezalatt a galiciánerek magyar birtokosokká válnak. Meg kell védeni a magyar fajt e bevándorlottakkal szemben.'* — A fővárosi lapok múlt pénteki számaiban jelent meg ez a hir: „A béc3i rendőrség egy bűnszövetkezetet leplezett le, mely Ausztriában, főkent azonban Budapesten és a magyar vidéki városokban összevásárolta a kázmüárukat, óriási raktárakban halmozta fel az osztrák fővárosban, ahonnan rövid idő múlva ismét forgalomba hozta, majd újból visszavásárolta. A lánckereskedő társaság irányitója Hacker Ignác magyarországi származású 26 éves zsidó kereskedősegéd, aki a háború alatt önállósította magát, szövetkezett több galíciai menekülttel, igy Hamber Simonnal, Teich Ábrahámmal és Jaegemdorf Izraellel az áruk összevásárlására. Igen minimális tőkével fogtak üzleteikhez, de néhány hónap alatt sok milliót érő kózmüárut gyűjtöttek össze. Később bevették társaságukba Back Aladár zsidó kereskedősegédet és Haber Áron galíciai menekültet is. Ez utóbbi különösen a budapesti nagykereskedőktől származó temérdek kózmüárut vitte Bécsbe. Néhány hónap alatt nyolc millió koronán vásárolt árut halmoztak össze, amelyet 45—50 százalékos haszonnal adtak el ismét budapesti kereskedőknek/ de pár hót múlva ugyancsak e kereskedőktől újból megvették és felszállitották Bécsbe és utána 1 hónap múlva ismét áruba bocsátották, delekkor már 120 százalékos nyereséggel.“ — És végül a Szamos nemrég közölte azoknak névsorát, akiket háborús nyereségek alapján (100.000, 200.000. sőt 300.000 koronás tételek fordultak elő) megadóztattak. E hosszú névsorban egykét keresztény is szerepel. Ä Jótékony Nőegylet műkedvelői előadása, Az a műkedvelői gárda, amely már oly sokszor áldozott, önzetlen fáradságával a jótékonyság oltárán és aratott sikeres fellépéseivel elismerést, dicséretet, most október 27-ón este is kedves előadásra vonzotta, gyűjtötte össze városunk közönségét. A műkedvelők a Huszárszerelem c. darabot adták elő. Már napokkal az előadás előtt elkeltek a jegyek. A színházat a régi sikerekkel nevelt, most is nagyszerű előadást váró, müveit közönség töltötte be. A színdarab női szereplői, Szeles Vali mindenkit megnyerő bájosságával, Timár Berta eleven előadásával, Szabó Márta igen természetes fellépésével teljes illúziót keltett Az előadás hősnője most Virág Sárika volt. Nehéz szerepébe teljesen beleélte magát. A férfi szereplők élükön Borsy Istvánnal, Runyay Sándorral, ezzel a két nagyszerű művésszel méltók voltak a nőszereplőkhöz. Suta József, Lukácsovics János kedves öreg urak voltak. Srepler József, Deák Kálmán nagyon megnyerték a közönség tetszését. Antal Dani a legfiatalabb szereplő nyugodt fellépésével, tiszta előadásával a színpadon nagy otthonosságot mutatott. Őt is nagyon ünnepelte a közönség. Az előadást Unger Irén szavalata vezette be. Ennél kitünőbb bevezetést nem találhatott volna a vezetőség. A művészi keretbe nagyon jól illet be Erdélyi Magda éneke. A gordonkajáték mélabus akkordjába gyönyö-
