Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-10-18 / 42. szám
9. SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1917. október 18. esztendő minden napján megoldhassa feladatát, hogy a közös célokért minél erőteljesebb küzdelmet vívhasson és hogy az eredményt egy-egy lépéssel közelebb hozhassa. A katho- likus társadalom valamennyi rétegének össze kell fogni, hogy ehhez a legszükségesebb eszköz rendelkezésre álljon és a sajtó olyan anyagi hátteret szerezhessen magának, amely nemcsak az eddig betöltött hivatásának teljesítésére képesíti, hanem amelynek segítségével a fejlődés utján is megteheti a tőle várt szolgálatokat. Ezért kell ezen a napon messze hallható hangon hirdetni a katholikus sajtó nagy fontosságát és felhívni minden egyesnek adakozó áldozatkészségét. Á templomból kiinduló szó hullámai nem állhatnak meg a falak elhatároló kereténél, azoknak át kell csapni a külső világba is, hogy megértesse mindenkivel a felhívást, amely a sajtó támogatására szólít minden katholikus magyar embert. A sajtóvasárnap mutassa meg a kérdés átérzésének teljességét és tegyen tanúságot arról, hogy a mi egyházmegyénk ka- tholikusai is megtudják és megakarják tenni kötelességüket 1 Nevezetesebb politikai események. Itthon az országgyűlés összeülése, a választási törvényjavaslat elkészülésének hire, az igazságügyminiszter-kérdés körüli tapoga- tódzás, hogy Grecsák marad s ezért Yázsonyi kilép a kabinetből, majd pedig, hogy Grecsák marad, de marad Yázsonyi is, legújabban Grecsák megy s a Vázsonyié lesz az igazságügyi miniszteri szék, képezték az érdeklődés tárgyát. — A munkapárt erősen készülődik a kormánynak interpellációkkal való ostromlására. Ausztriában a képviselőház költségvetési bizottságában Seidler miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány nagyon buzgón foglalkozik az alkotmányrevizió alapelveinek megállapításával. Külön ügyosztályt a szerencsétlen országba, s keleti borzalmak között elfoglalta annak északi részeit. A lakosság segélyhívására megérkeztek XIV. Erik svéd király csapatai is, kik szintén ha- talmuka vették az ország egyes vidékeit. A győzők immár megosztoztak a prédán. Hasonló elosztás történt délen is. Ket- teler Gotthard a lovagrend nagymestere Vilnában szerződést kötött Zsigmond lengyel királlyal, melynek értelmében Livlandot átengedte az uralkodónak, de Kurlandot magának tartotta meg, elismerve Zsigmondnak fenhatóságát. Németország fatális egykedvűséggel nézte, hogy miként pusztul el egy távoli német vidék. Csak a hanza-szövetség igyekezett a németség kockán forgó érdekeit némileg védelmébe, venni. De a Livlavdon való osztozkodás nem volt őszinte. Mindenik fél az egész területre vágyott. A gyöngébb Svédország 1570-ben kénytelen volt a stettini békeegyezményben Livlandról lemondani. Most még a lengyelek és oroszok között folyt a harc tovább. Báthory Isván erdélyi fejedelem és lengyel király kemény harcok után kiszorította az oroszokat Livlandból. Az 1582. évben kötött békében IY. Iván cár le is mond a kérdéses területről ... ■ De Gusztáv Adolf uralkodása óta az uralom a Keleti-tenger fölött Svédország kezébe került. És ezt a hegemóniát az oli- viai és koppenhágai békék (1660) csak biztosították . .. íme mégis egy század sem kellett hozzá, hogy e felsőséget elveszítse. Az oroszok hatalmas uralkodója Nagy Péter az északi háborúban legyőzte XII. Károly svéd királyt. A stockholmi (1719) és a nystädi (1721) békében megszerezte Livlandot is, mely azóta orosz kézen van. Most már Oroszország mindent megtett e vidék eloroszositását illetőleg. alakítottak az alkotmányrevizió előkészítésére, melynek vezetője a miniszterelnök. Ezen ügyosztály tervezete alapján fogja a kormány javaslatait a törvényhozó testületek elé terjeszteni. Németországban a birodalmi gyűlésen nagy kavarodások voltak. Capelle, a német tengerészet főnöke, aktákra hivatkozva azt állította, hogy a független szociáldemokraták, kik a gyors és mindenáron való békének apostolai, zendülésre biztattak néhány tengerészt. Ezen állításra felzudultak a szociáldemokraták, vizsgálatot kértek a megvádoltak ellen és tiltakoztak az egész párt megvádolása ellen. A megvádolt képviselők ellen tanúskodó aktákban foglalt adatokat nem találták elegendőnek a képviselők bűnösségének bebizonyítására. A forrongás a kópvi- selőház üléseinek elnapolása után is tovább folyt s végre is Capelle lemondására vezejtett. Oroszországban Kerenszkinek sikerűit koalíciós kormányt alakítania. A miniszterek küzül Kerenszkit, az elnököt is beleszámítva, három forradalmi szocialista, négy szociáldemokrata, három független szocialista, négy kadettpárti, egy radikális demokrata, egy és a gazdasági tanács elnöke pártonkivüli. Ez a vegyes elemekből álló kormány kijelentette, hogy az általános béke megkötésére fog törekedni. A szárazföldi harcok élénken folynak mindenik fronton. A németek az oroszokkal szemben nagyobb sikert értek el. Elfoglalták tőlük Ősei és Dagó szigeteket s ezzel megfosztották az oroszokat a rigai öbölben eddig birt domináló állásuktól. Maguk az oroszok is beismerik, hogy ez reájuk nagy veszteség. A tengeralattjáró német hajók e hét folyamán is nagy károkat okoztak ellenségeinknek 103.160 regL artonna hajótért pusztítottak el. Egymaga a „Seeadler“ nevű tengeralattjáró német hajó 8 millió font ster- lingnyi (190 millió korona) kárt tett az angoloknak. Kurland, melyben Livlandtól való különválása óta a Ketteler család uralkodott, e família kihalta után szintén Oroszország birtokába került. Az 1795.-Í rendes ország- gyűlés az országot orosz fenhatóság alá helyezte. Kurlandtól délnyugatra terül el s a tengerig kinyúlik Samogitia, Litvániának egyik része. A német lovagrend 1380-ban birtokába vette s hosszú, nehéz harcokat vívott megtartásáért az irigy szomszédokkal. De 1411-ben a thorni békében lengyel birtok lett. Lengyelország harmadik felosztása alkalmával 1795-ben uj kelet porosz birtok lett. Napoleon azonban elvette Poroszországtól. A hatalpaas uralkodó bukása után pedig orosz terület lett. S most hosszú idő eltelte után Samogitia, Kurland és Livland nagy része ismét német vezetés alá került. A győzelmesen előrehaladó német csapatok felújítják a német és kardrend lovagjainak üősi tetteit. Megújul a régi lovagvilág, melyben előrenyomuló szövetségeseink, mint ,'felszabaditók érkeznek a nevezett tartományokba. Hiszen az oroszok uralma alatt álló testvéreiknek visznek szabadságot. Ezért fogadják őket itt kitörő lelkesedéssel. Örömmel látják a bevo- nulókat az egyes városokban. Rigában is nagy ünnepség keretében fogadták a győzőket a német eredetű lakosok. Örömmel veszik a győzelmeket, melyeket véreik aratnak. Minket is felemelnek a szövetségesünk győzelme nyomán támadt sikerek. Jóleső őrzéssel vettük a,hirt, hogy újabban a rigai öböl előtt fekvő Ősei szigetet is megszállották s igy lehetővé tették a partvidék teljes birtokbavételét s a további gyors előhaladást. Hogy teljes siker koronázza vállalatukat mindnyájan óhajtjuk. Vázsonyi példaadása. Tudvalevő dolog, hogy a zsidók egyik legnagyobb ünnepe a hosszúnap, a kiengesztelődós ünnepe. Ezen a napon az „Est“ tanúsága szerint Vázsonyi miniszter megjelent a dohányutcai zsinagógában, lerótta Isten iránt tartozó tiszteletét. Többet tett. A gyermekekből álló kar éneke nagyon meghatotta s ezen meghatottság arra ösztönözte, hogy 10.000 koronás alapítványt tegyen a siputcai iskolába járó fiuk javára, emlékéül annak, hogy egykor a miniszter is ezen iskolába járt s ő is énekelt a kóruson. Szép, dicséretre érdemes cselekedet, gyönyörű példaadás. Kinek jutna eszébe erről a tettről másként, mint elismeréssel nyilatkozni ? Nekem semmiesetre sem s mégis fájó érzést váltott ki lelkemböl ez a tény. Miért? Megmondom. Ez a Vázsonyi, egyszerű ügyvéd korában megbotránkozott azon, hogy egy államtitkár egy ujságiró előtt vallomást tett keresztény voltáról. Vázsonyi ügyvéd akkor azt mondta, hogy ez a nyilatkozat „provoká- lása a demokráciának“ s hogy az államtitkár „ájtatosságát belevágta a demokrata arcokba.“ Hogyan, uraim, hát a zsidónak szabad hithü- nek lennie, szabad vallását demokrata miniszter korában is szabadon gyakorolnia s nem sérti meg eljárásával a demokráciát, a keresztény államtitkárnak azonban nem szabad megvaliania hitét, mert ez már „provokáiása a demokráciának.“ Na de a „Világ“, mely élesen szokott kikelni a felekezeti szeparáció ellen s sürgeti a felekezeti iskolák államosítását, bizonyára kikelt Vázsonyi példaadása ellen, kívánja a siputcai iskola azonnali államosítását Dehogy, teljes szövegében leközölte az alapítványt tevő levelét. S ezt jól tette 1 Sok ebből nekünk a tanulság. Megtanulhatjuk belőle, hogy a zsidó hithűsőg nem sérti a demokráciát, de a keresztény hithűség bűn a demokrácia ellen ; megtanulhatjuk, hogy ha a szabadkőmives lapok a vallást támadják, a támadás nem irányul a zsidó vallás, hanem csak a keresztény vallás ellen. Egészen más, ha például br. Barkóczy gyakorolja vallási kötelességeit, mert hát ö kongre- gauista, s egészen más, ha Vázsonyi teszi ezt, mert hát ő demokrata és szabadkőmives. Sokan, olyanok is, kik tetszelegve mondják magukról, hogy ők jő katholikusok, összes szellemi táplálékukat a „Világ“, az „Est“, a „Nap“ hasábjain lerakott szabadkőmives irányú cikkekből elégítik ki, nem veszik észre, hogy gondolkozásukat ezek a lapok megmór- gezik, s hogy ők lassanként hitközönyös, egyházukat lekicsinylő szabadgondolkozókká, szabadkőmives érzelmüekké vedlenek át. Meddig alszunk még? Mikor ébred öntudatra a mi kath. intelligenciánk ? Mikor veszi észre a vallása ellen nap-nap mellett intézett burkolt támadást ? Mikor szűnünk meg már becsmérelni, kritizálni a bennünket ébresztgető kath. sajtót, utánmondva papagájokként az ellenfeleink által ránk szórt becsmérlést, gáncsolódást ? Katholikus polgárok ébredjetek, vegyétek észre, hogy hamis jelszavak alatt vallásotok, lelki javaitok ellen folyik a támadás. . . li SSgyenlő mértéket. Szomorú híradás érkezett Budapestről. A vármegye alispánja kesefrüen panaszolja, hogy az őszi vetések az idén elmaradtak, hogy a gazdák körében a lelkes munkát valami hideg közöny váltotta fel, hogy most a háború negyedik évében, mikor az egész világ a lázas többtermelés jegyében áll, kevesebb föld lesz bevetve, mint az előző évben. Mindenesetre szomorú jelenség. Hiszen talán nincs ember a világon, aki ne látná, hogy a háború megnyeréséhez szinte több kenyérre, mint golyóra van szükség. A magyar parasztnak ez a viselkedése meglepő dolog. Hiszen úgy ismertük idáig, mint aki görcsösen ragaszkodik hazájához, ujjongva örül virágzásán, sírva búsul romlásán, mint aki a legnagyobbat: életét is kész érette feláldozni. A most lezajló világháború, egy-egy kiemelkedő fegyvertény, hősi rohamok, halálmegvető védekezések — mindmind a magyar parasztság kicsősógét zengik. Aki a magyar paraszt józan észjárását ismeri, nem láthat ebben a tényben egyszerű háborús fáradságot, csömört, forradalmi han-
