Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-10-11 / 41. szám

Szatmár-Németi, 1917. októrber 11. akadályozásának bosszúért lihegő bűnénél állunk. íme egy pár száraz, da annál beszéde­sebb adat. A 17. század végén Európának 40%-a francia, ma 16%, sőt Oroszországot js beleszámítva csak 7%. A lakosság száma 1872 óta 36 millióról 39V2-re emelkedett, bár majdnem 2 millió aközül bevándorolt. Ugyan­ezen időben Németország 41 millióról 68 millióra emelkedik; tehát nyolcszor annyit, mint Franciaország. E szomorú eredmény természetesen a születések évről-évre foko­zódó csökkenésével van összefüggésben. 1913- ban még 604 ezer gyermek született; 1914- ben már csak 594 ezer; 1915-ben 382 ezer. A halálozások száma veszedelmesen megkö­zelíti a születésekét s a két szám vonalban kifejezve, egy táblákra osztott síkon olyan, mint két életre-halálra küzdő birkózó, kik kínosan összeölelkezve tartják egymást, hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül, mig végre az utolsó években — különösen most a háború alatt — a halál legyőzi az életet. Valahányszor Fran­ciaországra gondolok, mindig a vatikáni mú­zeum Laokon-csoportja lebeg szemem előtt; az a kétségbeesett harc, amit Laokon harcol végig fiaival a rájuk törő kigyók ellen. E szomorú, Franciaországra nézve ta­lán végzetes eseménynek, van egy nagy ta­nulsága. A nemzetek virágzása, boldogsága csak az erkölcs törvényein épülhet fel; er­kölcs pedig egyedül és kizárólag csak a val­lásos világnézetből fakadhat. Az atheista fran­cia kormány, közvélemény, uralkodó szellem keserűen bosszulta meg magát; halálos ágyba döntötte az életerős francia népet s hacsak valami nagy változás nem történik, ravatalra teríti, sírba is viszi. Hiába itt minden törvény, jutalom többgyermekes apának, a francia kormány cinikus jóakarata, a bonyodalomból csak egy kibontakozás van: vissza az Egy­házhoz, vissza abhoz a kifosztott, megcsufolí, megvesszőzött, megvetett, porig alázott Egy­házhoz. Ne ellensége, kerékkötője, hanem barátja, megértő társa, hűséges segítője le­gyen ismét az állam az egyháznak. E sorok nem ok nélkül Íródtak. Már a háború előtt megállapítást nyert, hogy Ma­gyarországon is felütötte már fejét az egyke. Titkon, zaj nélkül, a ragadozó vadak köny- nyedségével s ravaszságával már terjeszkedni kezdett. Még csak szórványos jelenség volt, de már is volt benne valami a járványok tüneteiből. Vigyázat! Éz olyan, mint a háború. Felidézni könnyű, de megállitni emberileg szinte lehetetlen. Egész biztosan a nemzet bomlására, pusztulására, csendes haldoklására, lassú eltűnésére vezet. Szolgáljon Franciaország komoly, intő például a népeknek; ez legyen az érzéki gyönyörben úszó modern világnak az a tit­kosan megjelenő, falra iró kéz: Mane, The- kel, Phares. Küszöbön a sajtó-vasárnap. Ne maradjon el az adakozók közül egyetlen katholikus sem. Smrnay - alap, A Szurmay-alapra indított gyűjtésre a lapunk f. évi 39. számában kimutatott 4000 Icoronán felül a mai napig nem érkezett újabb adomány. Figus Albert ur, ki ezen gyűjtést meg­indította, szeptember 30.-án kelt levelében arról értesíti a szerkesztőséget, hogy a 4000 koronát az adakozók nevének felsorolásával főispán ur ő méltóságának elküldte. Beszámolva igy a gyűjtésből befolyt pénzről, a további gyűjtést beszüntetjük azon megjegyzéssel, hogy a netalán ezen alapra utólag még beérkező adományokat lapunkban nyugtatni fogjuk s kellő helyre juttatjuk. A szerkesztőség. „SZATMÁR HÍRLAP“ Sándor Vence. Egy kinevezés hire hangolta vegyes érzelmekre kir. kath. főgim­náziumunk tanárkarát, kath. társadalmunkat s szerkesztőségünket. A vall. és közokt. miniszter ur Sándor Vencét a kassai állami főreáliskola igazgatásával bízta meg. A főgim­názium tanárkara, melynek kebeléből az utolsó évtized alatt több tanár került részben ve­zető állásba (dr. Fodor Gyula, Jaskovics Fe­renc, Kovács Gergely, Bogossy Bertalan) részben pedig érdemük jutalmazására a bu­dapesti intézetekhez, örömmel látja ismét egyik társában a testület kitüntetését is, de más részről fájdalommal veszi tudomásul a valamennyiök által szeretett kartárs elveszté­sét. A kath. társ idaiom is örül derék tagja előlépésének, de mélyen sajnálja is a katho­likus meggyőződését szóval, írásban, tettel példát adóan tanitó tagjának köréből való távozását. Mi önzetlen, kedves, szeretetre méltó, munkára mindenkor kész munkatár­sunk előlépését, bár nehezeu fogjuk tollát nélkülözni, örömmel üdvözöljük. Sokat vészit kath. ügyünk Sándor Vence távozásával, de legtöbbet gimnáziumunk. Ala­posan képzett, szigorú, igazságos, az intézet és az ifjúság minden javát szivén viselő ta­nárt vészit az intézet; szerető atyát az ifjú­ság. Hézagot üt távozása az énektanításban, az énekkar szervezésében és vezetésében. Vállalt munkáját mindenkor pontosan s ki­fogástalanul teljesítette, a körülményekkel soha sem alkudott meg a saját előnye biztosítá­sára. Épen ezen kiváló tulajdonságait jutal­mazza igazgatóvá történt kineveztetése. Jeles tulajdonságainak érvényesítése sokkal na­gyobb teret nyert uj munkakörében, kath. meggyőződésének mások javára való kama­toztatására az ittenieknél kedvezőbb tér nyí­lik, mert uj otthonában már tényleg hatással működő kath. társadalmat talál. Környezze szeretet az uj munkakörben, kisérje siker működését s ne feledje itteni barátait, kik mindenkor becsüléssel, szeretet­tel fognak gondolni eltávozott munkatársakra s barátjukra. . . li kathúiikus gyűlés. A szatmári kath. népszövetség f. hó 14.- én, vasárnap d. u. 4 órakor a kath. kaszinóban gyűlést tart, amelyre a kath. polgárokat tiszte­lettel hívja meg az elnökség. A népszövetségi központ az egyes csoportoknak aláírási ive­ket küidöt szét, hogy minél több katolikus polgár nevében fordulhasson a magyar katho­likus társadalom a magas kormányhoz az autonómiát létesítő törvényjavaslat sürgős beterjesztése végett. A Wekerle-kormány a kath. autonómia sürgős megteremtését a nem­zet becsületbeli tartozásának nevezte. Ősszel összeül Magyarország országgyűlése. Nem szabad az ország demokratikus átalakulásá­nak minket még mindig szervezetlenül talál­nia, mert ez nagy kárunkra szolgálna. Kell, hogy a mi ezredéves vagyonúnknak mi legyünk az urai I Ezért azzal a kérelem­mel fordulunk a magas kormányhoz, hogy még az ősszel iktassa törvénybe az autonó­miánkat. A gyűlést Benkö József apátkanonok, népszövetségi elnök nyitja meg, az autonó­mia törvénybeiktatásának szükségességét, sür­gősségét Rónai János helyi igazgató ismerteti, aki ebből az alkalomból jelentést tesz a helyi szervezet csoportjairól, a havi füzetekről, a naptárról, bevételezi az 1918. évre a tagsági dijukat. Jelenjünk meg tagok, kath. férfiak minél számosabban. Hátrálékos előfizetőink részére elküldöt- tilk előfizetési hátralék kimutatásunkat. Kér­jük, szíveskedjenek a kimutatott hátralékot ki- adóhivatalunknak beküldeni, hogy nehéz hi­vatásunkat a mai rendkívüli időkben is aka­dálytalanul végezhessük. Személyi hírek. A főispán ur Jeszenszky Béla nagysomkuti íb. főszolgabírót helyettes főszolgabíróul a mátészalkai járásba helyezte át. Streicher Andor szatmári közigazgatási gyakornokot szolgabirói helyettesül az avasi járásba helyezte át. Egyházmegyei hírek. Varjú Benő, nagybocskói káplán némeímokrai ideiglenes adminisztrátor lett; helyébe Erdélyi Alajos került Vitkáról; Vitkára meg Fecser Gyula megy Tiszaujlakról. Láng Ferenc, német- mokrai ideiglenes adminisztrátor Ungvárra lett kinevezve segédlelkósznek. Október 6.-ának megünneplése. Á kir. kath. főgimnázium tanárkara és ifjúsága október 6.-án a Kálvárián énekes gyászmisét hallgatott a mai nagy időben méltóan áldozva a hősök emlékóuek. A tanítóság köréből. Rónai János, ólesi tanitó Csapra lett megválasztva kán- torlanitónak. — Rés Anna, ok), tanítónő Mezőpetriben. — Ritly János, munkácsi áll. elemi iskolai tanítót az egyháztanács kántor­nak választotta meg. Halálozás. Melles Demeter t. kanonok, nyug. daróci g. kth. esperes-plebános e hó 2-án 90 éves korában elhunyt. A megboldo­gult atyja volt Melles Emilnek, a budapesti g. kath. plébánia apát-plebánossának. A Szatmári Kath. Legényegyesü­let október 14-iki előadásának műsora : 1. Műsoron kívüli szám. 2. „Mikor a halot­tak visszétérnek.“ dráma. Irta Benda Jenő. Személyek: Rózái, Pap Zzuzsika. Sándor, Pobozsnyi István. Szabó, Podolák József. Sza- bóné, Árvay Rózsika. Rosenbaum korcsmá- ros, Gömöri Béla. Csendőr, Harangi István. 3. Müdal. Énekli Farkas Anna. 4. Podolák népdalaiból énekel Tóth Lajos. 5. Kupiókat előadnak Illés Sándor és Gömöri Béla. 6. Műsoron kívüli szám. 7. „Helyre Kati.“ Víg­játék 1 felvonásban. Irta Podolák József. Személyek : Csordás János biró, Sarkadi Gyu­la. Julcsa, felesége, Kocsis Juliska. Kokas Bimbó kurátor, Gömöri Béla. Katica az uj tanitónő, Lath Ilonka. Cica néni, Kaíicagyámja Tóth Lajos. Szuszogi tűzoltó, Harangi István. Tötyögi kisbiró, Papp Sándor. Löködi haran­gozó, ifj. Puskás József. Mózsi kocsmáros, Pobozsnyi István. Csicsó, vályogvető cigány Illés Sándor. A műsor belépőjegyül is szol­gál. Ara 2 korona. Rendező: Podolák József. Az előadás Vaö órakor kezdődik. Az állami és városi közigazgatási tisztviselőket a Nyolcórai újság híradása szerint a kormány háborús szolgálataikért azzal akarja jutalmazni, hogy háborús szol­gálati éveiket a nyugdíjazás alkalmával 18 esetleg 20 hónapnak fogják számítani. Ezt a kedvezményt mindenik tisztviselő megér­demelte, hiszen minden hivatalban több munkát kell most végezniük az itthonmara- dottaknak, mivel hadba vonult társaik mun­káját is ők végzik. Az Izr. Nőegylet és Népkonyha Egyesület szept. 30-án délután Roóz Sámuel- né elnöklése alatt tisztújító kögyülést tartott. A választás eredménye a következő: elnöknő Roóz Sámuelné, ügyvezető elnöknő dr. Be­nedek Józsefné. elnökök : dr. Tanódy Márton és Rót Lajos, alelnöknők: ifj Freund Sámu­elné, Markovics Ignácné és Róth Lajosnó; ügyvezetők : Balogh Ignácné, Glück Ignácné és Markovits Salamonná, pénztárnokok: Altmann Edéné és Fried József, ellenőr Vágó Imre, titkárok: Marfcovits Riza és dr. Markovits Aladár. Ezenkívül megválasztottak egy 24 tagú intéző-bizottságot és egy szá­mos tagbóí álló választmányt. 3

Next

/
Thumbnails
Contents