Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-10-04 / 40. szám
XXVI, évfolyam, isEtmár-'Mémsti, 1917, október 4, 40 . szám (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁESADALMI L AP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ j Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak ős kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre S dojlár Felelős szerkesztő Ratkovszki Pál. Laptulajdonos SZATMÁR - EGYHáZMEtiíEl IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatal; illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pázmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hlriistéaek egyszeri közlése 5 korona ---------------- ííyllttéf sora 40 fillér. ---------------Me gjelenik minden csütörtökön. A kath. sajté ügye* (*) A magyar katholicizmusnak megoldásra váró feladatai közül jelenleg kétségtelenül in kath. sajtó kérdése áll a közérdeklődés homlokterében. A Sajtőegyesületnek több évi fáradhatatlan agitáoiója megoldotta a ta- lajelőkészités munkáját: kath. társadalmunk széles rétegei már átérzik a kath. sajtó szükségességét és óhajtva várják valahonnét a nagystílű, fejedelmi gesztust, amely radikálisan elintézné annak legnehezebb részét, alapvető baját: a pénzkérdést. A „Magyar Kultúrádnak néhány hónap előtt megindított sajtóvitája bemutatta egész jelentőségében ezt a régóta vajúdó problémánkat; meggyőző okfejtéssel és szinte megdöbbentő realitással mutatta ki, micsoda lebirhatatlan ereje van a sajtónak a világnézetek harcában és hogy milyen könyörtelen féu’eszorittatás, lelki hatalmában és erkölcsi tőkéiben mekkora veszteség fenyegeti a magyar kath. egyházat, ha védelmi és érvényesülési harcában nem rendelkezik a modern szellemi arzenál leghatásosabb fegyverével: a nyomtatott szó erejével. Prófétai határozottsággal mutatta ki a Magyar Kultúra azt is, hogy ez a kérdés további halogatást nem tűr, a kor színvonalán álló, versenyképes kath. sajtó megvalósítására itt a tizenkettedik óra: a további patópálos- kodás kegyetlenül megbosszulná magát abban a világnézeti harcban, amely a tűz és vas most dúló viaskodását nyomon fogja követni. Ennek a sajtóvilágnak s az azt megelőző sok-sok sajtógyülésnek, sajtó vasárnapnak, cikknek és rophatnak megvolt az az eredménye, hogy a kath. sajtó szükségességét, annak a magyar kaíholieismus létérdekét jelentő fontosságát belevitték a köztudatba. Öntudatos katholikusok között nincs többé nózeíkülömbség a tekintetben, hogy a legmesszebbmenő igényeket is kielégítő kath. sajtót meg kell teremtenünk, ha a történelmi mult, a magaztos hivatás s a legszentebb igazság jogán megillető érvényesülést akarjuk biztosítani kath. egyházunknak, sőt meg kell teremtenünk abban az esetben is, ha csupán meglévő értékeinket, erkölcsi és anyagi javainkat akarjuk megtartani. Ez is eredmény. Mert bár nagyon távol áll még a sajtókérdés megoldásától, mégis egy jelentős lépéssel vitt előbbre bennünket e fárasztó utón. Eltávolította ugyanis azt az akadályt, amelyet a rövidlátás, a kor szavát meg nem értő zárkózottság gördített sajtómozgalraunk elé s amely a lelkipásztorkodás hagyományos eszközeit, a templomot meg az iskolát most, a változott idők meghatványozódott követelményeivel szemben is elegendőnek tartotta. Most már belátja a mi táborunknak ez a köldöknéző csoportja is, hogy nem elég a sekrestyébe, az iskolába beülni és odavárni az embereket; sajnos, oda már nem jönnek el valamennyien s akik el is jönnek, hamarosan elfelejtik az ott hallottakat. Nekünk ma olyan harsonára is szükségünk van, amelynek szava mindenhová eljut, belevegyül, mint hangadó dallam a min- deompi élet összes áramlataiba s folyton melengeti, öntözi, növeszti s a konkolyt hin- tőktől megvédi a keresztény világnézetnek elhintett csiráit. Nincs itt helye annak, hogy a sajtó- alap realizálására részletes javaslatokkal álljunk elő. Megtették azt már nálunknál ava- tottabbak. Az országos cs az egyházmegyei sajtóalapokra meginditott gyűjtésekben minden kath. embernek adva van a mód, amely- lyel a korszakos mű építéséből kiveheti az őt megillető részt. Nekünk e sorokkal csupán az a célunk, hogy ébroníartsuk a sajtó szükséges voltának a gondolatát. Mert bármily elevenen él is az jelenleg a kath. közvéleményben, a magyar kényelemszeretet és szal- maláng-természet mellett, mégis állandóan félnünk kell a kialvásától, ha nem ragadnánk h életviszonyok Angliában. — Angolországi emlékeimből — Ma egy hónapja még angol földön laktam, ki most pár hétig itteni rendházunkban időzöm. Az óceáni haboktól áztatott szigetország déli partjain, Hastingsban, a hires tengeri fürdőben töltöttem hosszú négy esztendőt, hol theologiai tanulmányaimat végeztem a francia jezsuiták ismert magán főiskoláján. Hazajöhettünk, mert hivatalos csere volt az angol és az osztrák-magyar kormány között. Humánus érzelemtől vezetve ajánlotta fel az angol kormány a felszentelt papok, az orvosok, a 60 óven felüli fóríiak és a nők kölcsönös kicserélését. S igy lehetővé vállott szinte álomszerű vágyunk : az édes hazába való visszatérés, mely a dühöngő háború miatt másként nem lett volna elérhető, Angol hajón, angol zászló alatt, angol hadihajók kíséretében jöttünk át a tengeren. Robbanó aknákkal, félelmetes tengeralattiakkal leli tengeren. Tudtuk ezt mindnyájan. Délben szálltunk fel hajónkra, mely egész délután szorosan a partok mentén ment északnak. A partok mentén ugyanis kisebb a submarin veszély, minthogy a tengeralattiak nem igen mernek a part közelébe menni a viz sekély volta miatt. Az esti 6 óra felejthetetlen lesz én előttem. Ekkor gyűltek egybe az összes Hollandiába menő hajók. Tiz csatahajó vette őket körül, ött jobb oldalon, öt pedig bal oldalon. Előttünk volt az északi tenger, az úszó aknákkal teli „german sea“ (német tenger), hol rémes „U-boats“ tengeralattiak napról-napra kezdik a rombolás szomorú játékát. Este volt, mikor a veszélyes zónához értünk. Felrendeltek mindenkit a fedélzetre, mentőövet vett fel mindenki s a fedélzeten mindenre elkészülve, kellett átvirrasztanunk a hosszú éjszakát. A hajók pedig, kioltva minden világosságot, a tőlük telhető legnagyobb sebességgel vágták át a hadi zónát, csak akkor lassították meg sebességüket, csak akkor vettük le a kellemetlen mentőövet, mikor korán reggel a hollandi semleges vizeket értük el. így jöttünk haza a ködös Albionból, abból a titokzatos szigetországból, melyről oly sokat mesélnek nálunk. Én is sok mindent tudnék elmesélni; angliai emlékeimben sok érdekes elbeszélni valót találhatnék. De tekintve a tárca szűk keretét, csakis az angliai életviszonyok leírására akarok szorítkozni. * * * Angolországi emlékeimet csak emlékezetemben őrizve hozhattam el. Az angol határszéli rendőrség szívtelen volt s hihetetlen szigorral szedett el minden papirost. így nem is hozhattam magammal semminemű okmányt s ezért, végtelen sajnálatomra, nem szolgálhatok pontos adatokkal. Anglia a gyönyörűen kultivált kertek és örökzöld rétek mozaik összeállítása. Ott még meg vannak a lordoknak ősrégi óriási birtokai, melyek* a törvény szerint mindig a legidősebb fiúra szállnak át. Itt gondosan őriznek mindent, ami a régi időknek jelét hordja magán, a repkénnyel befutott, kocka kövekből épült ódon kastélyokat, a nagy ősök ültette százados tölgyfákat, el annyira hogy a varjak és hollók egész hada nagyon otthonosan érzi magát e néma csöndben. Szeretik is őket az angolok, mert az ő jelenlétük ősrégi birtokot árul el. Szántóföldet, hol búzát, rozsot, árpát termelnének, nem igen lehet látni. Mi Anglia déli partjain voltunk, hol az éghajlat a legenyhébb, miért ise déli vidéket Anglia „cote de’ azur“-jának hívják s még is, csak itt-ott, elvétve látunk megművelt szántóföldeket, hol kevés árpa, rozs, zab, burgonya terem. Mindennek az az oka, hogy a föld nagyon agyagos, az igazi fekete termőföld alig egy két centiméteres ; de főkép az, hogy az angolnak nem volt erre szükége, minthogy mindennemű élelmiszert könnyen szerzett be magának a kolóniákból kereskedelme révén; igy tehát százszor többet nyert, ha munkaerejét és pénzétiparba és kereskedelembe fektette be, rétjeit pedig meghagyta, hol az állattenyésztés — nevezetesen a tehén és a birka — kevesebb munkáskezet igényel, mint a föld gondos megmunkálása. Szóval Angliában igen kevés a szántóföld. Anglia élelmi szereinek 90°/o-át a kolóniákból kapja. S ennek igaznak kell lennie most a háború alatt is, mikor a tengeralattiak blokálni akarják Angliát. Igaz ugyan, hogy a háború alatt kissé több területet - szántottak fel, mint annak előtte. De ez édeskeveset változtat az életviszonyok jelenlegi helyzetén.
