Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-08-16 / 33. szám
Szatmár-Németi, 1917. augusztus 16. SZATMÁR HÍRLAP“ A csendőrség meg is próbálkozott ilyen irányban eljárni, le is íoglalt nagy mennyiségű lisztet, kávét, theát, csokoládét, — ámde úgy látszik a csempószetzek ez a fajtája oly jövedelmező, hogy az eljárás nem akasztotta meg a további üzelmeket. Nem szűnt meg az egész város egyetemére kimondottan kárral járó üzérkedés már azért sem, mert ezek a csempész gazemberek a m. kir. postában paragrafusokra támaszkodó segítő társat találtak. Az államhatalom csinálta azt a törvényt, amely a feladott küldeményt védi, de ugyanaz csinálta a másikat is, hogy lisztet feladni nem lehet. Ebben az ellentétben elvárhatja a közönség, hogy a tisztviselője, mely a paragrafusoknak életet ad, distingválni tudjon, és megtalálja az ellentétek között azt az utat, mely a közérdek s nem a gazemberek érdeke felé vezet. Tehát a város elvárhatja joggal azt, hogy a postahivatal segítségére lesz a városnak abban, hogy a helytelen szabályok alkalmazásának elkerülésével a másik, helyes szabálynak igyekszik érvényt szerezni, t. i. hogy ne lehessen elsőrendű élelmiszereket a városból kicsempészni. Sajnos, nem ez történik. A m. kir. posta — hallomásunk szerint — nemhogy/ segédkezet nyújtana a közérdek megóvására, hanem az ebben eljáró csendőrségnek egyenesen megtiltja, hogy az ilyen nyomozásokat feladás előtt a posta épületében végezze. Valóságos nagykövetséggé avatja a posta épületét, a gazembereket pedig alattvalóinak. — Előre meghajlunk az érvelés előtt, hogy az eljárás szabályszerű, csak azt nem ismerjük el, hogy ésszerű is. Ezeku'tán pedig követeli a város közönsége az eljáró csendőrségtől, hogy a paragrafusok ilyetén félremagyarázását ne tűrje, szerezzen a lényegnek érvényt s ha a postán valaki ezt nem képes felfogni, annak magyarázzák meg először szép szóval, mi az negyvenezer ember megélhetésének kérdése, de ha nem érti meg, egyszerűen nézzenek keresztül rajta és csinálják a dolgukat, mert az ilyen ember nem érdemes rá, hogy foglalkozzanak vele. Volna még a rendőrségünkhöz egy ajánlatunk. Ne alkalmazzanak a megfigyeléshez kakastollas csendőrt, hozzanak — ha kell idegenből — polgári rendőrt, járjanak végére ennek a dolognak. (Se. L.) Szent István király ünnepét kegyelettel üli meg minden igaz magyar. Szent István bölcs uralkodásával veszi kezdetét a mi országunk kialakulása, államiságunk, a nemzet kultúrája, polgáriasodása a kereszténység tanainak befogadása által. Vallási és nemzeti kegyeletünk nagy napja e nap régidőtől kezdve. Az Egyház emelte ki az idők homályából s helyezte azt a múló idők felé, jeléül a Gondviselésnek, a nemzetnek hazát, e hazának nagy és lás fejedelmet adott, ki apostoli munkájával bölcs uralomnak alapját veté meg az ezeréves magyar államban, beláthatatlan időkig. A törvényhozás e napot nemzeti ünneppé tette, a melyet kegyelettel kell megülnie a hazai föld minden gyermekének. Hiszen szent István bölcs uralkodása által lett a keresztény szeretet és humanizmus a keresztény kultúra Áldásának részessévé. A templomok mellett iskolák épültek, alattvalóinak testi, lelki gondozásáról bölcs törvényeivel, az alkotmány kibővítésével, alapját vetette meg a szent király annak a nagy alkotmánynak, amelyet idestova ezeró- ▼en át nem tudott megdönteni külső vihar, megörleni belső viszály, hiába feszegette alapjait cselszövény, árulás, mert felette lebeg nagy alkotójának szent szelleme, velünk van a krisztusi tanok boldogító ereje, Boldogasz- j Szent István ünnepén. szony anyánk, régi nagy pátronán oltalma. Ma, midőn a béke galambja a fegyverek zajától leszállani nem bir, ma, midőn a háború véres viharában az égi harmat az olajfa ágra le nem szálhat békén, boldogítón, ma, midőn tenger a vér és a könny, megmérhetetlen a fájdalom, fenyeget a nyomor, kihez emeljük fel lelkeinket, honnan vegyünk erőt, miből kitartást, bizalmat nyerhetünk. Hol keressük a menyei szent tüzet, amely kiégesse a salakot és egybeforrassza a szivek szinaranyát, hol keressünk vigaszt gyógyirt a fájó sebekre ? Kihez hasonlítsalak téged Sión leánya, ? igy kiált fel a próféta . . . mihez hasonlítsam a te fájdalmadat. Nem is talál a hazája sorsán kesergő próféta fájdalmához már hasonlót, mint a tengert, mert azt mondja : mély az, nagy és mérhetetlen, mint a tenger. Ki gyógyít meg téged, ki kötözi be sebeidet. Csak egyet talál, aki nagyobb a tengernél, az Istent, csak egyet, aki begyógyíthatja, bekötözheti hazája sebeit: az Istent. Á népek üdve én vagyok, igy szól az Ur. Boldog az a nép, amelynek az Isten az Ura. Bekötözi sebeinket, letörli könnyeinket az árvák és özvegyek Istene .. . Tebenned bíztunk eleitől fogva nem szégyenülünk meg mindörökre. Századok mélyéből tisztán hangzik fel a nagy király szava : Ha Isten velünk, ki ellenünk. Mindig bíztam a Gondviselésben — igy szól Balmes — korának legnagyobb tudósa s midőn az emberi tudás és erő csekélységen csaknem kétségbeestem, a Gondviselés jósága megmentett engem. Ki merné tagadni, hogy a Gondviselés jósága e nemzetet már oly sokszor megmentette ? Megmentette akkor, mikor barátjai könnyezve gondoltak temetésére, mikor ellen- ségi örvendezve ásták a sírját. Mondhatnánk e ma is bizóbb szavakat: Mutasd meg Uram nekünk kimondhatatlan jóságodat, hogy a csapásokat, amelyeket megérdemeltünk, minden vétekkel együtt elkerülhessük. Népek megmentője az Isten, a szükség idején. Ha majd meghallgatja imánkat, ha majd elül a vész, ha majd leszáll a béke galambja . . . hisszük és reméljük, hogy meg- ujjul minden s ha a letört ág életét vissza már nem adja a kikelet .. . mégis megujjul minden a lelkekben s hálánk szent karokkal öleli az elhunyt harcosok sírját . . . lelkűk élni fog ott fenn a mennyben s a honfiak lelkében. Megenyhül még a fájdalom, áldás lesz a tudás az ember kezében, mert visszafoglalja jogos uralmát az igazság, béke és szeretet. Lelkesedéssel üli majd a nemzet ezt a szent ünnepet, nemzeti ünnepet, mert, ha Isten velünk, ki ellenünk. A Magyar Társadalomhoz! A katonának egyszerűségével, hazafinak biztos hitével, szólok ahoz a magyar társadalomhoz, amely kezdettől fogva harcoló hőseihez méltóan állja itthon a háború minden megpróbáltatását, teljesiti a haza- szeretet minden kötelességét. Égy nagylelkű adakozó önkéntes elhatározásából egy félmilliót ajánlott fel a honvédség, népfölkelós és csendőrség rokkant tisztjei-, lelkészei-, tisztviselői- és zászlósainak, valamint a honvéd-, népfelkelő- és csendőrtisztek, lelkészek, tisztviselők, és zászlósok özvegyei és árváinak segélyezésére. Az adakozó azon kívánságát fejezte ki, hogy az ezen összeg által létesítendő alap örök időkre a „Szurmay Sándor-alap“ nevet viselje. Érzem, hogy e kívánság teljesítése elől nem térhetek ki. Jelen felhívással tehát készségesen áli- tom a rokkantak, özvegyek és árvák szolgálatába nevemet. Megbántanám a magyar társadalmat, ha az ékesszólás eszközeivel rajzolnám a rokkant tiszt képét, a hátramaradt özvegyek és árvák vesztességét, fájdalmát. Á világháború három esztendő óta mindennap elmondja a maga félelmetesen nagyszerű nyelvén, hogy mit köszönhet a társadalom és a haza a honvéd-tisztikarnak. Mindenki érezheti, hogy nem elég leborulni előttük, nem elég a hősök hantjait virággal borítani ; megcsonkult kart takaró zubbony ujja, a szenvedésnek az özvegyek és árvák arcába rajzolt nyomai a szivekre mutatnak : „Adósok, meg ne feledkezzetek I“ . . . Dicső honvédeink nevében, a kárpáti csaták legszentebb szenvedéseinek emlékezetében arra kérek mindenkit, aki szivének jóságában, kötelességének megértésében adakozhat, juttassa adományát és gyűjtésének eredményét a postatakarékpénztár vagy a fáradhatatlan magyar sajtó utján, a Szurmay Sándor-alapra ! Ezen alap fölött a mindenkori honvédelmi miniszter rendelkezik. A befolyó összegekről nyilvános leszámolás fog időnként közzététetni. Budapest, 1917. év augusztus havában. Szurmay Sándor. Leközöljük ezt a lelkes felhívást, mozduljon meg a szatmári katholikus társadalom, juttassa adományait lapunkhoz, legyen ez az adomány méltó hozzánk. Jövő számunktól kezdve az adományok közlését megkezdjük. A legszegényebbnek is adni kell a „Szurmay-alapra Dr. Papolczy Gyula kúriai biró. Mint értesülünk Dr. Papolczy Gyula kir. törvényszéki elnököt a király jelenlegi állásában kúriai bíróvá nevezte ki. Köszönetnyilvánítás. A Szatmári Leszámítoló Bank r. t. a múlt évi tisztanyere- ményeiből 100 K. adományt volt szives küldeni az Irsik-Arvaháznak, amelyért ezúton mond hálásköszönetet az árvaház vezetősége. Tehéncsorda a templom előtt. A németi részen levő Sz. János templomban 6 órakor kezdődik az első sz. mise. Kevesen vagyunk rajta — fájdalom — e kevésnek érdekében mégis megpróbálom szóvá tenni azt a kellemetlen és sérelmes dolgot, hogy éppen abban az időben hajtják arra a tehén- csordát úgy, hogy a templomba igyekvő hívek csak félelmes szarvak tömkelegében, óriási porfelhőtől vakítva, fojtogatva, juthatnak el Istenükhöz. Háromnegyed hattól tart a felvonulás, eltart egy jó negyedóráig s az egész kívánságunk nem egyéb mint, ha már nem lehet más utat kijelölni, (mert hiszen a templom nem sétálhat el a helyéről) legalább annyi figyelemmel legyenek irányunkban s tisztelettel az Isten dicsőségére szentelt Istenháza iránt, bogy az utca túlsó oldalán vonuljanak el a különben igen becses marhák. Károly csapat kereszt a rokkant katonáknak. A cs. és kir. 5-ik gyalogezred pótzászlóaljának p irancsnoksága felhívja a a kötelékébe tartozó azokat a rokkant katonákat, akik a harctéren szerzett sebesülésük folyamányaképen, avagy legalábbb tizenkét heti raj vonalbeli szolgálat után lettek a hadsereg kötelékéből rokkantként elbocsátva, hogy a „Károly csapatkeresztére való igényüket annak megjelölésével, hogy hol, mikor és melyik századnál állottak harctéri (rajvonalbeli) szolgálatban, a pótzászlóaljpa- rancsnokságnak Mezőkövesdre röviden jelentsék be. Jelenlegi pontos lakhely szintén jelentendő. A városok lisztellátása. A vidéki városok lakosságának lisztéi való ellátása ügyében a legtöbb város arra kór engedélyt, hogy a szomszédos törvényhatóságok területén is vásárolhasson gabonát. Más kérelmek viszont arra irányulnak, hogy a kor-
